HIRDETÉS
Miközben Pécskán a 109-es utcát keresem, ahol régi ismerősöm, Nagy István nyugalmazott fizikatanár lakik – aki pedagógusi munkáján kívül a rendszerváltás óta rengeteg közművelődési feladatot lát el –, azon töprengek, mi készteti arra egy faluközösségből átvedlett kisváros vezetőit, hogy amerikás módra nevek helyett számokkal sorjázza a település utcáit. A „titok” Nagy István hagyományos pécskai házának nappalijában derül ki, aki reálszakos tanárként helytörténészi titulust is kivívott magának, hiszen sokat kutatta Pécska, illetve Arad vármegye múltját. Mint a legtöbb faluban, a nemzedékről nemzedékre fennmaradt utcaneveket itt sem vezették be a személyi igazolványokba. Az ópécskai és a magyarpécskai utcanevek azonban a 19. század végi telekkönyvi térképeken már szerepelnek.
Miután a két különálló közigazgatási egységből egységes Pécskává gyúrt falu a városiasodás gondolatával is elkezdett foglalkozni – ezt a Ceuașescu-rendszerben még nem lehetett kivitelezni –, az 1989-es rendszerváltás után az ország egyik legnagyobb községében komolyan kezdtek foglalkozni az utcanevek kérdésével. 1992-ben bizottság alakult, hogy a 60 százalékban román és 40 százalékban magyar falu utcái arányos módon román és magyar neveket kapjanak. Noha Pécskán a történelem során etnikai szembenállás soha nem volt, az utcanevek kérdése túl kemény diónak bizonyult. Bölöni Sándor egykori magyartanár – az utcanévosztó bizottság magyar tagja – egy idő után megelégelte a meddő vitát. Azzal érvelt, hogyha már nem lehet kompromisszumos megoldást találni a két népcsoport egymás mellett élését tükröző utcanevekre, akkor maradjanak a mostani (1993-as) házszámok, és ne legyenek utcanevek.
Ahogyan Erdélyben mindenhol, a pécskai románok is sokkal több utcanevet akartak, mint amit számarányuk indokolt volna, így a bizottság dolgavégezetlenül feloszlott.
A várossá válás időszakában a névadást újra felmelegítették, és az akkori román polgármester az etnikai nézeteltérésekre hivatkozva jobbnak látta a számozást. Javaslatát a helyi RMDSZ-képviselők elutasítása ellenére is keresztülvitte a kisváros közgyűlésén, azóta pedig Pécska kicsit New Yorkra hasonlít. Legalábbis az utcák számozásának tekintetében.
Miközben városnézésre indulunk, István elmeséli a személyes történetét. Az 1989 decemberében általa kezdeményezett és megalapított helyi RMDSZ-szervezetet elnökként 2005-ig igazgatta. 12 év alatt, amíg a község alpolgármestere volt, több román polgármestert is „elfogyasztott”, és 16 éven át 2008-ig volt a helyi tanács tagja.
A közeli Nagyvarjasról származó tanárember az egyetem elvégzése után került Pécskára 1979-ben, a következő évben megnősült, így bő negyven esztendeje minden ide köti. A helyi RMDSZ-szervezetből úgy lépett ki, hogy az elnökké váló fiatalember egyszer keményen rászólt, hogy ne kritizálja a szervezetet.
Amikor később a frissen megalakuló Magyar Polgári Párt színeiben próbált szerencsét, nem jutott be a helyi önkormányzatba. Rá kellett jönnie, hogy az MPP-ben sem fogadta nyitottabb világ, mint az RMDSZ-ben, ott sem tűrték a kritikát. Mivel a párt belső levelezőlistáján folyamatosan megfogalmazta érveit és kritikáit, az egykori elnök, Szász Jenő néhány társával együtt kipakolta a pártból. A helyzet pikantériája, hogy pécskai emberük hamarabb megelégelte a nézeteltéréseket, és kilépési szándékát megírta a vezetőségnek. Biztos ami biztos alapon a székelyudvarhelyi nagyfőnök erre rátromfolt azzal, hogy maga is eltávolította a pártból a már lemondott tagot. De ez már történelem – mosolyog István, aki szerint a pártpolitikát nem neki találták ki.
Pedig Nagy Istvánnak rengeteget köszönhet Pécska magyarsága.
Városnéző sétánkat a központban, a római katolikus templomot övező kertben kezdjük, ahol a település leghíresebb szülöttének, Klebelsberg Kuno egykori közoktatási miniszternek a szobra áll,
aki a teljes magyar iskolarendszert megreformálta. Nagy István nemcsak a szobor létrehozása körül bábáskodott, hanem több konferenciával is emlékezett a híres 20. század elei kultúrpolitikusra. Az 1875–1932 között élő Klebelsberg Kuno emlékét a templom falán emléktábla is őrzi.
Emléktáblát avattak az 1813-ban született Ormos Zsigmond művészettörténésznek, az 1879-ben született Mester János filozófusnak, pedagógusnak, pápai prelátusnak, az 1893-ban napvilágot látott Nagy Oszkár festőművésznek és az 1852-ben Szegeden született Kálmány Lajosnak, aki Magyarpécskán kezdte papi pályafutását és néprajzkutatóként alkotott maradandót.
Az emléktáblák, a szobor alatt alatt álló koszorúk és a nemzeti színű szalagok jelzik, hogy nemcsak a helyi megemlékezések résztvevői adóznak a nagy elődök emlékének, hanem számos turista is, aki megfordul Pécskán, és felkeresi az 1887-ben felszentelt, gótikus stílusban épült impozáns római katolikus templomot, a templomkertet, illetve a szomszédságában létrehozott Szentháromság parkot. Ahol Szent István-szobor és 1956-os emlékmű áll. Ez utóbbiak már az új polgármester, a Nemzeti Liberális Párt színeiben immár negyedik mandátumát töltő Antal Péter nevéhez fűződnek.
A magyar szoborpark kíváncsivá tesz: milyen az a magyar ember, aki román párt színeiben „koptatja” sokadik mandátumát, és a helyi románok túlnyomó többsége és a magyarok jelentős része folyamatosan rá szavaz. Mi a titka, hogy egy román párt színeiben újrázó magyar ember nyer folyamatosan polgármesteri mandátumot a 11 ezer lelket számláló kisvárosban, amelynek magyarsága az 1992-es 40 százalékról a 2011-es népszámlálás idejére 27 százalékra csökkent.
Antal Péter nem jön zavarba kérdéseimtől, hogy mennyire érzi jól magát a Nemzeti Liberális Párt soraiban, amelynek vezetői az utóbbi esztendőben több magyarellenes megnyilvánulásra ragadtatták magukat. A párt színeiben államfői választásokat nyert Klaus Iohannis a nyáron például durván nekiesett a magyaroknak. A pécskai polgármester szerint a bukaresti megnyilvánulások szerencsétlen elszólások voltak, ők sem gondolták komolyan.
– magyarázza a szeptember végi helyhatósági választásokon újabb mandátumot nyert Antal Péter.
Aki szerint Pécskán sok magyar szavazója van a Nemzeti Liberális Pártnak. A korábbi években a helyi közgyűlésben tevékenykedő 11 liberális színezetű képviselőjüknek mintegy fele volt magyar, az új mandátumban azonban már csak kettő. Ugyanakkor az RMDSZ csak két tanácsost tudott idén bejuttatni az előző mandátumban tevékenykedő három képviselőhöz képest. Miközben a magyarság pécskai részaránya legalább négy RMDSZ-es képviselőt indokolna.
Pécska mindig jó módban élő település volt, és ez manapság is meglátszik a város házain, az utcákon és a középületeken egyaránt. Szépen rendezett központja és főutcája a polgármesteri hivatal hozzáértését dicséri. A polgármester nagy érdeme, hogy a városba hozott egy német tőkével működő, repülőalkatrészeket gyártó vállalatot.
Ennek köszönhető, hogy a város összköltségvetése – amiben a helyi adók és illetékek mellett benne van az alkalmazottak után visszaosztott fizetésadók ránk eső százaléka is – évi ötmillió euró” – fogalmaz az elöljáró.
Hogy lejbe konvertálva ez mit jelent? Fenntartható belőle egy modernizálódó kisváros, de befektetésre már kevés jut. A beruházásokat uniós és bukaresti finanszírozású projektekből fedezik, az önrész minimális. A 153 utcából eddig ötven utcát sikerült leaszfaltozni, bevezették a gázt, és 80 százalékban készült el a közművesítés. Antal Péter szerint a PSD-kormány idején nehéz helyzetben voltak, mert az önkormányzatoknak járó kormányforrásokból nem osztottak az ellenzéki liberális polgármestereknek. Csak az idén fordult jobbra a sorsuk, és igyekeztek behozni a lemaradást.
„Szerintem Pécskán nem kérdés a román–magyar politikai szembenállás” – fogalmaz az elöljáró, amikor az önkormányzati munkáról kérdezem. Az elmúlt két mandátumban liberális színekben is mindig jutottak be magyarok a helyi önkormányzatba, így az RMDSZ-szel való együttműködést is természetesnek tartja a polgármester. Mint fogalmaz, az elmúlt négy évben a liberálisok egymagukban is irányíthatták volna a várost, mégis az RMDSZ három képviselőjét koalíciós partnernek tekintették, és az új mandátumban is ugyanezt teszik.
A faluban sok a magyar földtulajdonos és agrárvállalkozó. Az 1970-es és 80-as években az ország egyik legjobb termelőszövetkezeteként számon tartott pécskai kollektív gazdaság temérdek kitüntetése a kiváló minőségű termőföldnek és az itteni emberek szorgalmának szólt.
A polgármester szerint legalább száz olyan vállalkozás üzemel Pécskán, amelyik mezőgazdasági vagy élelmiszer-feldolgozó tevékenységet folytat.
Ebből kifolyólag a legtöbb uniós pályázat ezen a területen született. „A polgármesteri hivatalban négy főállású pályázatíró szakemberünk van. Ők nemcsak az önkormányzat által megpályázható projekteket készítik elő, hanem a kisvállalkozók számára is ingyenes szaktanácsadást nyújtanak. Ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi években rengeteg uniós pénz jött be a településre. Se szeri, se száma a különböző kisebb-nagyobb pályázatoknak” – érvel Antal Péter.
Nagy István szerint sok magyar agrárvállalkozásban immár a mezőgazdasági mérnöki szakot végzett fiatalok is bekapcsolódnak a családi üzembe. A szülők a gyerek számára céget hoznak létre, hogy a fiatal gazda pályázaton indulhasson, ezzel is erősítve a több száz hektáros szántóföldi növénytermesztésre szakosodott mezőgazdasági üzemeket. Szembeötlő a föld folyamatos koncentrációja: a kisgazdaságok rendre eltűnnek, és helyettük több tíz olyan agrárvállalkozás erősödik, amely több száz hektáron termel. A mezőgazdasági termelőszövetkezet gépállomásának a kilencvenes években privatizált gépparkját mára mindenki lecserélte, és a gazdaságok többségében uniós pénzből megvásárolt modern nyugat-európai traktorok és mezőgépészeti felszerelések sorakoznak a farmok udvarán.
Aki a dél-erdélyi és a Partium déli részén élő magyarság népesedési statisztikáit ismeri, annak nem meglepő adat, hogy a pécskai magyarság lélekszáma is nagy iramban zsugorodik. Nagy István azonban arra mutat rá, hogy a fogyás nem új keletű. „Ha azt vesszük figyelembe, hogy bő 150 évvel ezelőtt a katolikus plébános Magyarpécskán évente 500 gyereket keresztelt, és 350 embert temetett, a születések mai számadatai ennek a töredékét teszik ki. A fogyás igazából az 1930-as évek derekán kezdődött el, és a különböző korokban hol felgyorsult, hol lassúbb volt” – magyarázza a pécskai pedagógus. A rendszerváltás után ismét nagyobb lett a fogyás, aminek fő jele, hogy már a kilencvenes évek végén megszűnt a magyar nyelvű líceumi oktatás, és mára az 1-8. osztályos magyar általános iskola az összevont osztályok kálváriája felé közeledik.
Ha az újabb kori fogyás okait keressük, az minden bizonnyal a vegyesházasságok nagy számában rejlik.
Habár erről hivatalos statisztika nincs, alpolgármesteri mandátuma alatt Nagy István benézett a népszámlálási adatok mögé is. Onnan tudja, hogy az 1992-es népszámlálás során a vegyesházasságban élők 68 százaléka a gyerekét románnak íratta be, és csupán 32 százaléka magyarnak. Ezzel magyarázható az is, hogy
a pécskai magyar gyerekek mintegy harmada román iskolába jár.
Ez szülői döntés, amivel a magyar pedagógusok nehezen tudnak vitatkozni. Úgy tűnik, a határon túli magyar oktatást támogató budapesti kormányzati pénzek sem elég vonzóak már szórványvidéken.
Miközben a főutcán ballagunk, elszörnyülködöm a gombamód megjelenő, giccses cigánypalotákon. Amelyek pénzügyi hátterét igazából itt sem ismeri senki. Tény, hogy ma már Pécskán is egyedül a cigány közösség növekszik létszámban. Nem azonos mértékben, de a magyar mellett a románság lélekszáma is folyamatosan fogy, miközben egyedül a cigány közösség gyarapodik. A magyarság statisztikáját rontja, hogy a romák közül egyre kevesebben vállalják a magyar identitást, inkább románnak vallják magukat. Holott évtizedekkel ezelőtt még igen jelentős volt a pécskai magyar cigány közösség részaránya.
Mindezt összevetve könnyen rájövünk a Nemzeti Liberális Párt pécskai magyar sikerére. Amely sok más településtől eltérően még mindig szerencsés állapot, hiszen a PNL színeiben nem ismerek más olyan magyar elöljárót Erdélyben, aki Szent István-szobrot avatott volna.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
