HIRDETÉS
– Az Apollónia szép, de ritka név. Hogyan kapta ezt a keresztnevet?
– Édesanyám Kovács Apollónia-kedvelő és innen ihletődött.
– Kislányként éneklős, dalolós volt?
– Már kiskoromban felfedezték, hogy van zenei érzékem és támogattak, hogy erre a pályára lépjek.
– Marosvásárhely nem az operajátszásról híres. Találkozott valahol e műfajjal?
– Nem.
– Másodévesként már a Kolozsvári Magyar Opera tagja volt. Miként történt?
– Sorsszerűen. Munkahelyre volt szükségem, az akadémia falán megláttam az Operaház hirdetését, és a sikeres versenyvizsga után elkezdtem a zenei munkásságomat. Szólista karrieremnek hatéves előzménye a kórus, ami sokat segített megismerni a szakmát, a színpadot, a hozzáállást és a magatartást.
– Hogyan lehet kilépni az énekkari tagi státusból?
– Hagyományszerű, hogy az énekkarban kezdi mindenki, és innen lehetőség nyílik a továbblépésre.
– Ha egy énekest másik intézménytől keresnek meg, leszerződhet egy szerepre oda is?
– Igen, az intézménynek is büszkesége, ha az énekeseit vendégszerepelni hívják.
– Ma már nagy az átjárás az operák között. Ezt a művész hogyan éli meg?
– Bizonyos értelemben sokak álma a szabadúszás. Személy szerint kedvelem a változatosságot mind intézményi szinten, mind műfaji szempontból.
– Noha elért már bizonyos státust az operában, sok versenyen is részt vett. Mi ösztönözte ebben?
– Számos díjat kapott, melyiket tartja a legértékesebbnek?
– Az EMKE részéről kapott Poór Lili-díj hatalmas elismerés, annak eszmei értéke van. Az operától kapott Albert Annamária-díj is fontos, ezek visszaigazolások számomra, ugyanakkor megbecsülés értékűek. Az énekversenyek díjait másképp élem meg, értékelem. Azok inkább azt jelentik, hogy az ember valamivel kiválik a többiek közül. Nyilván mind különbözünk egymástól, két egyforma hang nincs, két tehetség nem összehasonlítható.
– Van példaképe a hivatásában?
– A régi énekesek közül több szempontból is tudnék neveket említeni. Ott van például Maria Callas, aki megmutatta, hogyan lehet meg minden egy énekesben: muzikalitás, színészi érzék, hangban és zenében való önkifejezés, megjelenés, az odaadás és elhivatottság, ahogyan a szakmának élt.
– Operában énekel, szimfonikus műveket, oratóriumokat ad elő, kamarakoncerteken lép fel. Nem okoz gondot a műfajok közti átjárás?
– Számomra kihívás, és szeretem, hogy ennyire színes a szakmám.
Régebben nehezebben váltottam, most már úgy vagyok vele, hogy amikor az egyikkel foglalkozom, próbálom kizárni a másikat. Ha ma például a Denevért próbálom, akkor megszűnik a többi…
– Egyik este Verdit énekel, aztán Wagnert, ami közismerten másabb, majd esetleg Kodályt. Hogyan lehet ezekkel megbirkózni, főleg hangilag?
– Több énektanárnál megfordultam, illetve mindenkitől megpróbálom a nekem megfelelő legjobbat eltanulni, még mindig járok énekórákra. Szerintem egy igényes énekes, amíg pályán van, segítséget igényel. Igyekszem mindig formálható állapotban tartani magam.
– Egyre gyakoribb nálunk is, hogy az operákat eredeti nyelven adják elő. Mennyire kell ismernie az énekesnek az adott nyelvet?
– A szövegkönyv ismerete elengedhetetlen a magát tisztelő előadóművész számára. Amióta jobban elsajátítottam az olasz nyelvet és tudom, hogy nyelvtanilag mi a mondatszerkezet, azóta teljesen másképp építkezem.
– Ha a színházi előadó belesül a szerepbe, azt azonnal észreveszi a néző. De mi történik, ha az énekesnek van kihagyása? Hiszen egy opera szövegét kevesebben értik, mint egy színházi előadásét…
– Az operában is előfordul a szöveges tévedés. De mivel az operának a zene az elsődleges kifejezési eszköze, mi könnyebben megússzuk, ha a szerep zeneileg a helyén van. Akkor kínosabb, ha az énekes hangjegyet téveszt. De hát emberek vagyunk, ez is elő szokott velünk fordulni…
– Rengeteg elfoglaltsága mellett sok mesterkurzuson is részt vett. Ezek mennyire fejlesztik a művészetét?
– Mesterkurzusokra gyakrabban lenne szükségünk. Romániában kevés rá a lehetőség. Szeretnék még eljutni néhányra...
– Hogyan lehet felkészülni egy szerepre?
– Könnyebb eset az, ha van róla irodalom, színmű, regény és így tovább. Minden megnézett felvétel vagy leírt sor segít, szóljon az a zeneszerzőről vagy a mű keletkezéséről. Minden információ értékes, ami kötődik a témához, a szerephez.
– Egy interjúban említette, hogy Selmeczi György Bizánc című operája nagy kihívás volt. Miért érezte így?
– Mert kortárs mű, és nem vagyunk annyira hozzászokva ahhoz a gondolkodásmódhoz, amit a kortárs zene megkíván. Bár Selmeczi „szép és emészthető” kortárs zeneszerző. A színészi feladat sem volt könnyű, viszont tetszett, hogy végre negatív szerepet alakíthattam a kis lírai, szinte festményszerű női alakok után.
– Fiatal még, karrierje most kezd felfelé ívelni. Mikor érzi majd úgy, hogy elérte a csúcsot?
Hálás vagyok azért, ami az elmúlt években történt velem, és remélem, mindig frissességgel tudok hozzáállni az új feladatokhoz. Számomra a csúcsot az jelentené, ha elénekelhetném az operairodalom nagy női szerepeit…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
