A legnagyobb ellenség a közömbösség – interjú Derzsi Ákos Bihar megyei szenátorral

– Mivel magyarázza visszavonulásának okát?
– A cél az volt, hogy visszaszerezzük az alpolgármesteri pozíciónkat a városban. Ezért indultam a városi listán. A rangsorolásból (második hely) ez nem derült ki, tehát a választókhoz ez az üzenet nem jutott el. Polgármesterjelöltünk nem volt listavezető, tehát egyértelművé vált mindenki számára, hogy ha nem nyeri meg a választásokat, nem marad a város vezetésében. Véleményem szerint

Ekkor már biztossá vált, hogy mindkét alpolgármesteri helyet ők fogják betölteni. Szerintem ez komoly veszteség, amiért felelősek vagyunk. Ilyen körülmények között nem tartottam meg tanácsosi mandátumomat. Következett a parlamenti jelölés: az a döntés született, hogy a harmadik képviselői helyért indulhatok. Elfogadtam a döntést, de nem értettem egyet a rangsorolással, és bejelentettem, ilyen feltételek mellett nem kívánok indulni. Az a véleményem, hogy frissíteni kell. Lehetőséget kell adni a fiatal, dinamikus és elkötelezett politikusoknak is. És hogy a kérdésre válaszoljak: nem vonulok vissza, csak más elvek szerint szeretnék érdekvédelmi politizálást folytatni.

– Voltak olyan elvi, erkölcsi kérdések, amelyekben nem értett egyet a vezetőséggel?
– Azt hiszem, az előbbi válaszomból ez kiderül. Hangsúlyozom, egy politikai pártnak, de főleg

– Azzal, hogy lemondott vezetői tisztségeiről, nem gondolja, hogy kárba vész tapasztalata, amire talán szüksége lenne a magyar érdekképviseletnek?
– A megszerzett tapasztalat akkor ér valamit, ha az embert hagyják ezt kamatoztatni és igényt is tartanak rá. Lehet, most a Bihar megyei érdekképviseletnek egyéb­re van szüksége. Nem lehet ezt ráerőszakolni.

– Mire vezethető vissza, hogy a 24 százaléknyi nagyváradi magyarság mindössze 11 százaléka szavazott az RMDSZ-re?
– Sok emberrel beszéltem, aki nem ment el szavazni és ezt nyíltan el is mondta. Egy része úgy látja, hogy a város ezzel a vezetéssel is fejlődik, és nem hiszi, hogy befolyásolni tudná a jelenlegi állást. Úgy gondolják, nem sokat számít a szavazatuk. Mások pedig határozottan állítják: kiábrándultak az érdekvédelmi tevékenységből és a magyar képviseletből.

– Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen sikerült mozgósítani a magyar szavazókat. Nagyváradon miért nem sikerült ugyanez?
– Ön Kolozsváron él és jól tudja, a mozgósítás ott sem volt a csúcson. A pozitív eredmény – alpolgármester és megyei tanácsalelnök – a nyertes román párttal való kiegyezésnek és nem a szavazatok számának tudható be. Az említett két településen érezhető volt az esélye annak, hogy az RMDSZ jelöltjei győzhetnek. Ez nagy mozgósító erővel bírt, mert az emberek érezték a győzelem szelét. Ugyanez nem mondható el Nagyváradon. Sem a győzelem esélye, sem pedig az ellenségkép nem körvonalazódott, így szavazókedv sem volt.

– A helyhatósági választások előtt azt nyilatkozta, hogy „le kell győznünk legnagyobb ellenségünket, a közömbösséget!” Ez érvényes lehet a parlamenti választásokra is. Lát arra esélyt, hogy ez megtörténjen?
– Lehet, hogy máshol nem így van, de

Szeretném, ha kilépnénk e mederből és azt látnánk, hogy bár egyesek szerint divatjamúlt az etnikai alapú politizálás, mégis szükség van érdekképviseletre. Azt, hogy sok helyen újítani, javítani kell, nem tagadom, és remélem ez be is fog következni.

– Bihar megye képviselőjelöltjeinek a listáján eredetileg a harmadik helyre rangsorolták Szabó Ödön és Biró Rozália után. Ez közrejátszott abban, hogy visszamondta a jelöltséget?
– A döntést elfogadtam, de nem értettem egyet vele. De ha világos választ akar, akkor igen.

 –Szenátorként jelenleg a szenátus Emberjogi, esélyegyenlőségi, vallási és kisebbségügyi bizottság elnöke. E tisztségében milyen problémákkal találkozott a leggyakrabban?
– A legnagyobb probléma, hogy harminc év után sem fektetnek kellő hangsúlyt a bizottság tevékenységére. Majdnem minden törvénykezdeményezés megítélésében szükség van a bizottság jóváhagyására, de a jelentést tevő bizottságoknak el lehet ettől tekinteniük. Az állampolgárok visszajelzései azt mutatják, még sok általános problémával találjuk szembe magunkat, és rengeteg egyéni megoldatlan eset van. Érdemes lenne egyszer erről beszélgetni.

– Mandátuma végén miként értékelné szenátori tevékenységét?
– Szenátori mandátumom higgadt, átgondolt, jól felépített mandátum volt. Most tudtam igazán kamatoztatni eddigi tapasztalatomat, ami a törvényhozás csínját-bínját illeti. Megfogalmazott céljaim elérése érdekében hasznát tudtam venni az évek során kialakult emberi kapcsolatoknak. Bármennyire is hihetetlen, a politikában is az a legfontosabb, hogy mennyire tudsz emberként viselkedni párttól és nemzeti hovatartozástól függetlenül. Kisebb-nagyobb kivétellel általában azt kapsz, amit adsz.

– A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom országos alelnöke és Bihar megyei elnöke. Mennyire egyeznek az önök által kitűzött célok, a kereszténydemokrata elvek az RMDSZ hivatalos politikájával? Az érdekképviseleten belül mennyire elfogadott a mozgalom?
– Egyértelmű, hogy a kor nagy kihívásaira csak az ideológiák mentén történő szerepvállalás adhat választ. Mindig azon múlik, hogy mennyire vesszük komolyan magunkat. Egyre inkább azt tapasztalom: bátorságra van szükség ahhoz, hogy meggyőződésünk szerint cselekedjünk. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Szeretem a kihívásokat.