Pécskai tapasztalat: nagy a kereslet magyar termékekre

A román–magyar határ menti partiumi települések vállalkozó szellemű emberei az 1989-es rendszerváltás után jóval hamarabb feltalálták magukat, mint Erdély más régiói. Szerepet játszott ebben Magyarország közelsége, hiszen sok kisvállalkozónak az ottani piacolás, az áruk adásvétele, a határ menti kiskereskedelem adta az első fogódzót. Az Arad megyei Pécskán két üzletet fenntartó Mester házaspárnak is így indult a kereskedői karrierje.

Mester Erikával az élelmiszerüzlete mögötti hangulatos udvaron beszélgetünk. Az egykoron lerobbant állapotban lévő épületet felújították, és a család a felső szintre költözött. A kisváros  főutcájára nyíló tágas élelmiszerbolt azonban ma már egy a sok üzlet közül. A 2013-ban nyitott második üzletüknek napjainkban nemcsak a kisebb fűszerboltok konkurenciájával kell megküzdenie, hanem a városkába bejövő nagyobb üzletláncokkal is, mint a Plus, a Lidl és a Profi.

Az ádáz konkurencia az élelmiszertermékek piacán is folyamatos alkalmazkodást, rengeteg munkát és a vásárlóközönséggel kiépített sajátos kapcsolatot követel meg.

Aki nem tudja tartani a lépést, előbb-utóbb arra kényszerül, hogy lehúzza a rolót, hiszen ráfizetésből nem lehet megélni.

A főutcára nyíló élelmiszerbolt Pécskán • Fotó: Makkay József

Mester Erika és Pál mögöttünk üzemelő, saját tulajdonú üzlete klasszikus élelmiszerbolt. 2005-ben indult első üzletük – amit ma is bérelnek – jellegzetes vegyesbolt, amiben a régi falusi üzletekhez hasonlóan ruhaneműtől élelmiszerig szinte minden megvásárolható. Az indulás utáni években ez a modell volt a legsikeresebb, hiszen sem helyben, sem Aradon még nem nyitottak a multinacionális üzletláncok, így az emberek Pécskán is sorba álltak a frissen érkező áruért. A ruhaneműt bukaresti nagy lerakatokból hozták, sok élelmiszer pedig Magyarországról jutott be Pécskára, ami éjt nappallá tevő munkát, ugyanakkor szép jövedelmet jelentett a vállalkozó család számára. A 10–15 évvel ezelőtti idők azonban véget értek, hiszen Aradon is megjelentek a nagy bevásárlóközpontok, és az emberek vásárlói szokása gyorsan átalakult.

A kiskereskedelem elsősorban a környékbeli utcákban élő és soványabb pénztárcával rendelkezők „felségterülete” maradt. No meg azoké, akiknek fontos, hogy magyarul és kedvesen szóljanak hozzájuk az eladók.

„A Pécskára elsőként bejövő Plus üzletet még nem éreztük meg, de amikor a Lidl is nyitott, visszaesett a forgalom, és kevesebb ember tért be hozzánk. Vásárlói táborunk átrendeződött, de mentünk tovább. Több ponton változtatni kellett: jobban odafigyeltünk az árakra, kerestük a hozzánk betérők zsebéhez alkalmazkodó termékeket, és talpon maradtunk” – összegzi dióhéjban az utóbbi évtized történetét Mester Erika. Vendéglátóm azt is elmondja, hogy a kiskereskedelmi üzletekhez viszonyítva a szupermarketekben sem lényegesen olcsóbb a legtöbb áru.

A multinacionális üzletláncok előnye, hogy a beszállítóikkal történő alkudozás eredményeként folyamatosan vannak akciós termékeik,

amivel vásárlóikat be tudják csábítani az üzletekbe. Ez késztette arra a kiskereskedelmet is, hogy olyan üzletláncokhoz csatlakozzanak, amelyek szerződéses feltételek mellett akciós termékeket is tudnak a kis boltokba szállítani. Mesterék az Erdély-szerte működő magyar CBA-üzletlánccal kötöttek szerződést, így hozzájutnak az akciós termékeiket kínáló reklámújságjukhoz és az olcsóbb termékekhez is, amelyeket vásárlóik keresnek.

„A férjem folyamatosan járja az aradi Metro és Selgros üzleteit vagy más élelmiszer-lerakatokat, így napirenden vagyunk az árakkal. Ennek ismeretében alkudni tudok a beszállítókkal, ha arra hivatkozom, hogy az adott termék a Metróban éppen olcsóbb.

– érvel az üzletasszony.

A 16 alkalmazottal működő vállalkozás egyik erőssége a sok magyarországi termék. Erika asszony szerint mára bebizonyosodott, hogy a többségében románok által lakott Pécskán is a legjobb élelmiszerreklám, ha a csomagoláson megjelenik a magyar felirat is.

A vásárlók többsége tisztában van azzal, hogy az olcsóbb magyarországi élelmiszerek is jobb minőséget jelentenek, mint az azonos árkategóriában forgalmazott romániai termékek.

Ezzel magyarázható, hogy ma már bármilyen magyarországi tej-, hús-, gabona- vagy más termék beszerezhető Erdélyben is. Erre szakosodott cégek terítik országszerte a magyarországi élelmiszert, ami sok kiskereskedő közkedvelt kínálata. Vendéglátóm szerint sok jó erdélyi, romániai termék is van, de a jobb minőség rendszerint drágább, mint a magyarországi.

Mindez azonban önmagában még nem elegendő a sikeres kiskereskedelem fenntartásához. Mesterék nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő személyzet kiválasztására. Igaz, nem minden alkalmazott beszél magyarul, de mivel a cégben a magyar a „hivatalos” nyelv – azaz legtöbbet anyanyelven kommunikálnak –, a néhány román alkalmazott is lassan megtanul magyarul. Legalább annyira, hogy a betérő vásárló lássa benne a jóindulatot. „A kis üzletnek az a nagy előnye, hogy többet foglalkoznak a vásárlóval. Kedvesen szólnak hozzá, és igyekeznek eligazítani. Erre a nagyáruházakban nincs megfelelő személyzet, sem idő. Amelyik cégtulajdonos erre áldoz, annak lesznek törzsvásárlói a kiskereskedelemben is” – árulja el a fűszerüzletek egyik „titkát” a vállalkozó.

A kilencvenes évek elején pályafutását telefonos kisasszonyként kezdő Mester Erika hamar felismerte piacoló hajlamát, így szabadidejében Magyarországra vitt árut, vagy onnan hozott eladni. Ebből a tevékenységből nőtte ki magát a kétezres évek elején az üzletnyitás gondolata, amiben az időközben belenőtt és műszaki egyetemet végzett fiuk is folyamatosan segített. Az egyik temesvári nagyvállalatnál dolgozó fiatalember nem zárkózik el attól, hogy egyszer ő fogja továbbvinni a szülők kereskedését. A sikeres modell adott, a továbbiak csak a szorgalmon és az elköteleződésen múlnak.