HIRDETÉS
Mostanában rájár a rúd a méhészekre. Nemcsak a tavalyi és az idei kedvezőtlen időjárás hozza őket nehéz helyzetbe, hanem a méhészeti termékek piacának felborulása is.
A globális kereskedelem már korábban háborút indított a helyi mezőgazdasági termelők ellen azzal, hogy akár távoli országokból is dömpingáron importálnak kétes minőségű termékeket.
Ez a látlelet a mézpiacra még inkább ráillik. Annak ellenére, hogy Romániában kiemelkedően sok a méhállomány és a méhtartó gazda, az áruházak polcain az importméz dominál. A beszállító nagykereskedők nehezen ellenőrizhető módon legtöbbször keleti országokból származó, kétes minőségű, olcsó mézzel keverik a hazait. Ez a módszer drasztikusan visszavetette a méz nagybani felvásárlási árát. A román kormány újabb törvénnyel próbálja helyzetbe hozni a hazai méhészeteket, kérdés azonban, hogy a szándéka mennyire lesz eredményes.
Manapság egy dolog bizonyos: az a méhész tud talpon maradni, aki jó minőségű termékeit helyben forgalmazza és lépésről lépésre építi ki értékesítési hálózatát.
A koronavírus-járvány okozta bezártságban azok a méhészek szilárdították meg vásárlói körüket és szereztek helyzetelőnyt, akik a házhoz szállítást is vállalják.
A kézdiszéki Szentkatolnán élő Csákány Attila évek óta így tud talpon maradni mintegy száz méhcsaládjával. Az alacsony felvásárlási árak miatt a kereskedőknek szánt nagybani értékesítést zsákutcának tartja. Őstermelői engedéllyel kisebb üzletekbe is nehéz bekerülni, mert a méhésznek nem éri meg a felkínált ár, így a boldoguláshoz az egyetlen járható út a direkt értékesítés marad. „A környékbeli településekre minden rendelést elvállalok. Még egy kiló mézet is házhoz szállítok, mert számomra létfontosságú, hogy megőrizzem törzsvásárlóimat. Bevizsgált, ellenőrzött mézet árulok, külön dossziéban vezetem a folyamatosan frissülő laboreredményeket. Ha vevőim elégedettek a minőséggel és az árral, ez számunkra biztonságot jelent” – magyarázza a nyolc éve méhészkedő Csákány Attila.
A tavalyi szeszélyes időjárás miatt közepesre sikeredett méhészeti év idén sem indult túl jól, ezért mindennél fontosabb, hogy a méhész anyagi biztonságát olyan vevőkör garantálja, amely a jó minőségű kistermelői mézet és az egyéb méhészeti termékeket értékeli. A minőséggel Csákányéknál nincs is gond, hiszen a korábbi évek rossz tapasztalatai miatt nemcsak a vándoroltatással hagyott fel, hanem olyan ipari és mezőgazdasági szennyeződésektől mentes telekre költöztette méheit az erdő alá, ahol biztonságosan termelhet vegyes erdei mézet. Akkor szánta rá magát erre, amikor
korábbi telephelyén – egy előzetesen be nem jelentett permetezés miatt – egyik napról a másikra 118 kaptár méhe pusztult el. Odaveszett több év kemény munkájával létrehozott teljes méhállománya.
Hiába bizonygatta igazát laboratóriumi eredményekkel, mert egyetlen bani kártérítést sem kapott az államtól. Megmaradt a sanyarú tapasztalattal, hogy mára kiveszett a tisztességes együttműködés a méhészek és a szántóföldi növénytermesztők között. „Olyan világban élünk, amikor az emberek azt hiszik, saját földjükön bármit megtehetnek. Noha erre törvény van, hogy a mezőgazdasági termelőnek értesítenie kell a méhészt, amikor permetez, az előírást szinte senki nem tartja be. A méhészek kiszolgáltatottakká váltak. Velem is előfordult, hogy kaptáraimtól pár méterre meglepetésszerűen megjelent permetezőgéppel a traktor, és csápjait kieresztve fújta is a növényekre a mérget. Ha nem vagyok ott, újra elpusztul a méhállományom” – fogalmaz a méhész. Csákány Attilát az ilyen tapasztalatok késztették arra, hogy mezőgazdasági tevékenységektől távol álló telephelyet keressen méhállománya számára.
Az indulás körülményeiről a kézdiszéki gazda azt meséli, kényszerből lett méhész, amikor egészségügyi okokból fel kellet hagynia korábbi vállalkozásával, az autószereléssel. A kórházi ágyon egy idős méhésszel ismerkedett meg, aki ezt ajánlotta neki. Amihez később egy barát is kellett – korábbi munkahelyi kollégája –, aki kitartó türelemmel oktatta a méhészkedésre.
Az elején többször abba akarta hagyni, amikor a méhek összeszurkálták és kaptárakat felborítva menekült előlük. Két évébe telt, amíg mindent kitanult, mindent ellesett kollégájától.
A kezdetben ajándékba kapott méhkaptár mellé folyamatosan vásárolt újabb és újabb méhcsaládokat. A stresszmentes életmód jót tett az egészségének: felépülését igazából a méztermékek fogyasztásának és a méhészetnek köszönheti. Munkájába besegít óvónő felesége, Zsuzsa asszony is, aki hétvégeken és szabad idejében együtt vállalja férjével a méhészkedést. „Sokat köszönhetek a feleségemnek. Az ő segítségével és bátorításával kezdtem újra a méhészkedést, miután a teljes méhállományunk odaveszett. Azóta többszörösen szeretjük a méheket, nem tudnánk elképzelni az életünket nélkülük” – meséli a családi hátteret a gazda. Amíg itthon voltak, két lánya is besegített, de ma már mindketten külföldön élnek.
Csákány szerint régóta terjedő tévhit lengi körül a méhészszakmát, amit tömören úgy lehetne összefoglalni: „a méhész beteszi a kaptárba az üvegkannát, és csak az a dolga, hogy a mézet eladja, azaz jöjjön pénz”. Ezt a mentalitást nagyon károsnak tartja, mert rengeteg hozzá nem értő ember sodródott a mezőgazdaságnak erre a területére. Sok állami támogatás érkezett a méhészekhez, amit bárki megpályázhatott, ha összevásárolt pár tíz család méhet. Mivel nem értenek hozzá és tanulni sem akarnak, az ilyen konjunktúralovagok megbetegedett és kezeletlen méhállományai a környező méhészeknek is kárt okoznak.
A gazda úgy látja, csak az a méhész lehet eredményes, aki megtanulja ennek az egyáltalán nem könnyű foglalkozásnak a műhelytitkait.
Ehhez tanfolyamok és hozzáértő méhészek társasága kell, akik eligazítják a kezdőt. Segítség hiányában a próbálkozás fiaskóban végződhet. „Minden kaptárról, minden méhcsaládról pontos nyilvántartást vezetek. A 40–42 napot élő méhek igen aktív életet élnek, így pontosan követni kell, mikor mi történik a kaptárban. A méhésznek meghatározott időközökben kell ellenőriznie a méhcsaládok életét, hogy ne érjék meglepetések” – foglalja össze legfontosabb teendőit a méhész.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
