Kolozsvári gazdabolt és kirakodóvásár – segítenek a kistermelők értékesítési gondjain

Kolozsvár belvárosának egyik udvarában, a Herman Oberth (egykori Minorita) utcában egymásnak adják a kilincset a vásárlók. A gazdaboltban friss zöldségtől, gyümölcstől kézműves termékként előállított lekvárokig, zakuszkáig és különböző tejtermékekig gyakorlatilag minden fontosabb élelmiszert meg lehet vásárolni. A gazdag árufelhozatal fő jellemzője, hogy a kistermelői és szövetkezeti választék jobb minőségű és egészségesebb, mint a nagyüzemekben előállított élelmiszerek. Az is fontos szempont, hogy

aki valódi gazdaboltban vásárol, az garantáltan a helyi gazdák, kistermelők termékeihez jut hozzá tisztességes áron.

A kolozsvári gazdabolt menedzserét, Fancsali Ernőt elsősorban nem politikusként ismerik – az Erdélyi Magyar Néppárt friss tisztújításán az egyik országos alelnöki tisztségre választották –, hanem a gazdaönszerveződés Kolozs megyei motorjaként. Aki a 2013-ban alakult Aranyosszéki Gazdák Egyesületének égisze alatt mintegy negyven kistermelői vásárt hozott tető alá Kolozsvár belvárosában. A Bejön a vidék nevet viselő, havi rendszerességgel megszervezésre kerülő kirakodóvásáruk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán 2016 őszén rendezett első vásáruk óta az utóbbi öt esztendőben sikertörténetté vált. Habár a koronavírus-járvány miatti megszorítások 2020-ban keményen közbeszóltak – tavaly mindössze négy vásárt tarthattak –, idén valamennyit sikerült behozni a kényszerű kimaradásból. A gazdavásárok iránt nő az érdeklődés: a portékáikat kínáló magyar kistermelők az elmúlt öt évben törzsvásárlói gárdát alakítottak ki a város magyar és román vásárlóközönségének soraiból.

Fancsali Ernő kolozsvári gazdaboltjában • Fotó: Makkay József

Nem könnyű beszélgetni Fancsali Ernővel az üzletben, mert személyesen és telefonon is keresik. A gazdaboltnak mintegy száz beszállítója van Erdélyből, a zöme azonban környékbeli gazda és élelmiszer-feldolgozó kisvállalkozó, aki számára a bolt nemcsak állandó jövedelemforrást jelent, hanem egyben ugródeszka is más üzletek felé. Miután sikeresen bemutatkoztak a Herman Oberth utcában, más kisboltok is rendelnek tőlük árut. Fancsali a gazdák számára az értékesítési lehetőségben látja a talpon maradás zálogát. „Amikor friss történelemtanári diplomával elszegődtem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz közösségszervezőnek, rögtön megakadt a szemem a kisgazdák gondjain. A kilencvenes években szervezett gazdakörök a kétezres évek elejére megszűntek, a kisgazdák gondjaira nem figyelt senki.

– magyarázza az indulás körülményeit a kolozsvári menedzser.
Habár az öt évvel ezelőtt szervezett első gazdavásárt kísérleti jelleggel tartották meg, akkora volt az érdeklődés, hogy folytatni kellett, és ezt örömmel meg is tették. Az elején sem a kolozsvári polgármesteri hivatal, sem a Kolozs Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal nem értette, mit is akar egy magyar gazdaszervezet Kolozsvár belvárosában, de végül rábólintottak az első kiadás megszervezésére. Amikor a vásárról készült fényképek eljutottak Emil Boc polgármesterhez, elcsodálkozott, mekkora az érdeklődés a magyar kezdeményezés iránt. Onnantól fogva Fancsali Ernő csapata gond nélkül rendezhette a következő vásárokat. Az állategészségügyi hatóság elvárása az volt, hogy a feldolgozott élelmiszert forgalmazó gazdák szerezzék be a szükséges engedélyeket. Ami az elején nehézkesen indult, de a legtöbb gazda rájött, mekkora lehetőség rejlik a gyümölcsök, zöldségek és a tej feldolgozásában, forgalmazásában. Azóta sok gazda kiváltotta a szükséges engedélyeket, közben folyamatosan gyarapszik azok tábora, akik már főállásban ebből élnek. Fancsali szerint a több hónapos utánajárás és a hatóság által előírt feldolgozóhelyiségbe történő befektetés azoknak éri meg, akik főállásban ebből szeretnének megélni. Egy családi vállalkozásnak pár év alatt a nagyobb befektetés is megtérül, hiszen folyamatosan gyarapszik a gazdatermékeket kereső vásárlók tábora.

A farkaslaki születésű fiatalember – aki gyerekkorában is megízlelte a gazdálkodást – fontos elmozdulást lát a gazdák boldogulásában. Látszólag ugyan zsúfoltak a bevásárlóközpontok – a statisztikai adatok szerint a nagy multinacionális cégek uralják a romániai élelmiszerpiacot –, a valóságban egyre többen keresik a helyi gazdák termékeit. Ezt nem csupán a vásárok évről évre növekvő látogatottsága mutatja, hanem a két évvel ezelőtt, 2019-ben elindított gazdabolt forgalma is.

Egy év alatt a duplájára nőtt az eladott árumennyiség, hetente kétszer házhoz is szállítják a megrendelt termékeket.

Annak a lehetőségét is fontolgatják, hogy a város egy másik részében indítsanak újabb gazdaboltot.
Román vállalkozók is fantáziát látnak a kistermelői áruk forgalmában. A magyar gazdabolt mintájára indult új vállalkozások azonban jóval drágább portékát kínálnak – a magyar gazdabolt maximum 30 százalékos kereskedelmi árréséhez képest ezekben a száz százalékot is eléri a kereskedő jutaléka. Másrészt nem veszik komolyan a kistermelői választék megtartását, és gyakran nagyüzemi termékeket is forgalmaznak, amivel a kereskedő eljátssza a hitelét. Az aranyosszéki gazdaegyesület vásárszervezői és a gazdabolt fenntartói ezt akarják elkerülni: kitartanak a kistermelők kis mennyiségű, de jó minőségű termékei mellett, és csak olyan ütemben fejlesztenek, amit a mintegy száz beszállítóból álló közösség lehetővé tesz. Fancsali szerint nagy a kísértés, hogy a kereslet növekedésével ne a minőségre, hanem a mennyiségre összpontosítson a kereskedő, de ez teljesen keresztül húzná kezdeti üzletpolitikájukat.

„Jelentős előrelépésnek tartom, hogy a piacon megjelennek az új, működő szövetkezetek, amelyek egy-egy gazdaközösség termelését és a közös értékesítést próbálják összefogni. Örülünk e kezdeményezéseknek. Több szövetkezettel működünk együtt. Igaz, a gazdák szövetkezése még gyerekcipőben jár. Nagy a bizalmatlanság a közössel szemben, másrészt azok is gondban vannak, akik ezen az előítéleten túljutnak, mert hiányoznak a szövetkezet vezetésére alkalmas szakemberek.

Ha a román állam segíteni akar a szövetkezeti mozgalom előmozdításán, mindenekelőtt részletes felvilágosító kampánnyal teheti meg, ugyanakkor sürgősen el kell kezdeni a szakemberek szövetkezeti menedzsmentre történő felkészítését” – foglalja össze a hazai szövetkezeti mozgalom gondjait a kolozsvári szakember.   
Fancsali szerint a pozitív tapasztalatok más gazdaközösségeket is arra késztetnek, hogy összefogjanak, mert „ha a szomszédos faluban sikerül, akkor nekünk is meg kell próbálnunk”. Ez még inkább igaz az egyéni kistermelők boldogulásában. A gazdák figyelnek egymásra: ha azt látják, hogy a másik termelő valamilyen termékkel sikeres, ő is megpróbálja. Fancsali fontosnak tartja a gazdák és a gazdaközösségek közötti kommunikációt, hogy közösbe tegyék tapasztalataikat, hiszen ezen a területen is csak így lehet fejlődni. Törekvésüket az elmúlt években több gazdakonferencia is    támogatta: egésznapos kolozsvári gazdafórumok keretében mezőgazdászok, jogászok, pályázatírók és értékesítéssel foglalkozó szakemberek tartottak érdekes előadásokat a megye különböző térségeiből érkező gazdáknak.

A kolozsvárihoz hasonló, sikeres kezdeményezést honosított meg az Érmelléki Gazdák Egyesülete is több érmelléki településen, illetve Nagyváradon. Jól működik a Szatmári termék nevű projekt is, amely a szatmárnémeti piacokon különbözteti meg az őstermelő gazdákat a viszonteladóktól. Az elmúlt években hasonló kezdeményezések születtek Székelyföldön is. Szerte Erdélyben számos gazdaszervezet küzd azért, hogy a helyi termelőket helyzetbe hozza. Azonban ezzel együtt sem rózsás a kisgazdák helyzete.

Fancsali Ernő a magyarországi őstermelői piacokat honosítaná meg Erdélyben, ahol ellenőrzött körülmények között csak a gazda árulhat, aki maga termeli meg piaci felhozatalát.

A romániai rendszert vakvágánynak tartja: a polgármesteri hivatalok túl könnyen osztogatják az őstermelői igazolványokat, utólag pedig nem ellenőrzik, hogy a gazda valóban azt termel, amit a piacon árul. Az önkormányzatok abban érdekeltek, hogy lehetőleg minden asztal után beérkezzen a város pénztárába a havi bérleti díj, így nem erőltetik, hogy a zöldség- és gyümölcsforgalmazók között ki a viszonteladó és ki az őstermelő. „Kereskedőkre, viszonteladókra is szükség van, hiszen egy gazdacsalád nem tudja folyamatosan vállalni a termelést és a piacolást egyszerre. De meg kell szabni a feltételeit, hogy a zöldségpiacon a kereskedő milyen feltételekkel árulhat. Romániában a helyi önkormányzatokat ez nem érdekli, így aki bírja, marja alapon történik a piaci kereskedelem. Ilyen körülmények között nehéz megmaradnia az őstermelőnek” – érvel Fancsali Ernő.
A néppárti politikus tisztában van azzal, hogy az erdélyi kisgazdák kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az utóbbi években elkezdett alternatív értékesítési lehetőségek azonban remény keltenek a kistermelőkben is. A Kolozs megyei gazda-önszerveződés pozitív példája jó irányba mutat.