Kimérős parfümök törzsvásárlóknak

Makkay József 2014. november 01., 12:20

Magyarországon kezdte, majd idehaza, Erdélyben telepedett le. A Kolozsváron kimérős parfümöket kínáló Sárosi János szerint a kisvállalkozót az ág is húzza, de a középkori sarcokat meghaladó mai adók ellenére is talpon lehet maradni.

•  Fotó: Makkay József
galéria
Fotó: Makkay József

Kolozsvár belvárosában, a Sora üzletház egyik folyosóján bérel két szétnyitható ablakszárnynyi helyet kimérős illatszerei számára. A mintegy negyvenféle ömlesztett parfüm, és a gyárilag töltött, üveges kölnivizek Sárosi János kisvállalkozó választéka. Az illatszerek forgalmazásával foglalkozó kolozsvári férfi nagyon sok erdélyi kiskereskedő sorstársához hasonlóan próbál talpon maradni. Ez az elmúlt húsz évben neki sikerült. Előbb négy éven át Debrecenben próbált szerencsét, amikor viszont úgy érezte, betéti társaságával tovább kellene lépnie, meghozta a végleges döntést: ugyanazokkal a termékekkel tért haza szülővárosába, Kolozsvárra, amit addig is árult. A Budapesten gyártott, szintetikus parfümöknek a kincses városban is kialakult a törzsvásárló gárdája, így a hazatelepedés ötlete jónak bizonyult.

Kiszámíthatatlan kereslet

A tizenhat éve Kolozsváron, egyhelyben forgalmazott magyar parfümjeit zömében hölgyekből álló vásárlóközönség kedveli. Az időközben megszaporodó konkurencia sem igen változtatott ezen, hiszen sok százféle parfümöt forgalmaznak a környéken, ugyanakkor a rendszeres felhasználók számára fontos a megszokott illat. Sárosi Jánosnak hűséges törzsgárdája alakult ki, akik egy-egy üvegcse erejéig mindig betérnek az üzletház sétálóutcájára. Vendéglátóm arról is mesél, hogy jól érzékelhetően változnak a vásárlói szokások, azaz a pénztelenség mindenre rányomja bélyegét. „A folyamatos elszegényedést elsősorban a kiskereskedő érzékeli. Egy évtizede még tudtuk, mikor jön a nyugdíj, a fizetés, az előleg, azaz volt egy kiszámíthatóság: meg lehetett saccolni, hogy a hónap különböző periódusaiban mi fogy. Ma az első számú szabály, hogy nincs szabály.” A gazdasági válságot követő években összemosódtak a hónapok: a nagyobb ünnepeknek sem volt különösebb vásárlói húzóereje. A sovány esztendők után mégis úgy tűnik, valamelyest javul a trend. Sárosi szerint a 2014-es esztendőnél voltak rosszabb évei is. Kolozsvár szeptemberben-októberben megfiatalodó lakossága, a több tízezer diák potenciális vevő is egyben, akik közül többen törzsvásárlók lesznek. Nem egy esetben az Erdély különböző részeibe elkerült végzettek alkalomadtán újra megfordulnak Kolozsváron, és ilyenkor eszükbe jut diákkori kedvenc parfümjük, és újra megkeresik Sárosi János standját. Nem minden esetben van szerencséjük, hiszen a parfümgyártók is folyamatosan alkalmazkodnak a piaci kereslethez, a divathullámokhoz, így aztán régi illatszerekről mondanak le és helyettük új keverékek kerülnek piacra.

Rózsaillat kőolajból

Az édes, friss és száraz alapparfümök illatanyagának választéka lehet akár a csillagos ég, Erdélyben azonban elsősorban a gyümölcs- és a virágillat a domináns, ezen keverékek iránt nagyobb az érdeklődés. A petrokémiai alapanyagú parfümök ipari méretű előállítása tömegtermék. Sárosi a nyugati parfümházakról is mesél, ahol szintén lehet kimért parfümöt, helyben kevert kölnivizeket vásárolni, az erjesztéssel és más speciális eljárással nyert növényi eredetű eszenciák azonban nagyságrenddel drágábbak, így ezek nagyobb mennyiségben be sem jutnak a romániai piacra. A híres francia parfümöknek azért sincs nálunk kereslete, mert nagyon drágák, az átlagember számára megfizethetetlenek.

A kiskereskedőt arról is megkérdeztem: nehéz-e parfümöt ajánlani kezdőknek? Kiderül, már húszéves rutinja van ahhoz, hogy kinek mit ajánljon, de akinek kedve és türelme van hozzá, az több tíz illatot végigszagolhat, és maga választ. Az ipari vegyészet eljárásaival előállított, ezért mindenki számára megfizethető parfümök között lehet kiemelkedően elegáns, divatos változatokat is találni, amelyek megtévesztésig hasonlítanak egy rózsaolaj vagy más virág kivonatára.

Rosszabb, mint a középkorban

Kisvállalkozónak lenni Romániában különösen nehéz, mert ugyanazok az adóterhei, mint egy nagy cégnek – magyarázza Sárosi János. A 24 százalékos ÁFA kapcsán azt mondja, a középkorban kilencedet vagy tizedet szedtek, ahhoz képest most több mint a dupláját hajtja be mindenkitől az állam. Aki ezt túléli, annak ott vannak a munkaadóként befizetendő magas járulékok. Ezzel együtt odafigyeléssel, a költségek szinten tartásával talpon lehet maradni, azaz meg lehet belőle élni, de fejlesztésre már nem futja. Egy kisvállalkozó számára Sárosi a váltást túl kockázatosnak tartja, hiszen a befektetett pénz a mai világban könnyen elúszhat, ezért is ragaszkodik a már bejáratott áruválasztékhoz és a kitartó törzsvásárlóihoz.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.