Jó lesz a magyar kulcs a Pannónia Szállóhoz?

Sütő Éva 2018. november 12., 19:50 utolsó módosítás: 2018. november 12., 19:51

Évek óta foglalkozik a sajtó az ebek harmincadjára juttatott szatmárnémeti Pannónia Szálló (ma Dacia) helyzetével. Szabó István egykori RMDSZ-es megyei tanácselnök, az 1994-ben létrejött Dacia Rt. többségi tulajdonosa, Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi juhásznak játszotta át az 52 százalékos többségi tulajdonrészét, így kis híján ortodox templom épült a szálló helyén.

A bedeszkázott szálloda, amelynek „nincs meg a bejárati kulcsa” Fotó: Sütő Éva

Az avasi üzletembert tíz évig nem érdekelte a szatmárnémeti épület sorsa. Miután a szálló teteje beszakadt, a közvélemény nyomására a megyei kulturális igazgatóságnak lépnie kellett, az ingatlan hajléktalanok tanyájává vált. Az állami hivatal pert indított a tulajdonos ellen műemlékrongálásért és a kár megfizetéséért. Szabó István (1993–2000 között Szatmár megyei tanácselnök-helyettes, 2000–2007 között tanácselnök) gyanús tranzakcióit a korrupcióellenes hatóság (DNA) is vizsgálta, és amikor más ügyletek is terítékre kerültek, egészségügyi problémákra hivatkozva 2007 októberében lemondott. A Dacia Szálló ügyében végül nem emeltek vádat Szabó ellen. A város magyarságának körében azonban nem aratott sikert, hogy az RMDSZ-es elöljáró egy avasi román vállalkozó kezére játszotta Szatmárnémeti legimpozánsabb szecessziós épületét. Azóta az avasi juhász beismerte: ortodox templomot akart építeni a helyére, de elfogyott a pénze, így az elkészített terve dugába dőlt.

Elmaradt kártérítés

A bíróság műemlékrongálásért alapfokon egy év letöltendő börtönbüntetésre, valamint 767 ezer eurós kártérítés kifizetésére ítélte Vasile Ţânţaş üzletembert. A bűnvádi eljárás még 2015-ben, a megyei műemlékvédelmi bizottság által benyújtott kereset nyomán kezdődött el. A bíróság négy tanút hallgatott meg, és két szakértői véleményt fogadott el. A kártérítést annak alapján határozták meg, hogy mennyi pénzre lesz szükség a műemléképület eredeti formájában történő visszaállításához.

Szecessziós oromzat Zsolnay-porcelánbetétekkel, két oldalán a szatmárnémeti címerrel Fotó: Sütő Éva

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Vasile Ţânţaş 2008 végén kapott építkezési engedélyt az ingatlan felújítására. A korszerűsítéssel megbízott avasfelsőfalusi alvállalkozás szintén az üzletember tulajdonában állt. Ţânţaş 2009 őszén anyagi gondokra hivatkozva felfüggesztette a munkálatokat, azóta pedig semmilyen beavatkozást nem végeztek az épületen, noha az építkezési engedélyt a városháza 2012-ig meghosszabbította.

A szakértők szerint az ingatlan állapota az állagmegóvást célzó intézkedések elmaradása miatt sokat romlott.

Az ítélet ellen az üzletember fellebbezett, az újabb perben a Nagyváradi Táblabíróság hozott döntést. A műemléképület tulajdonosának egy évre börtönbe kellett vonulnia, viszont a kártérítés kifizetését megúszta. A kulturális igazgatóság csak 8 ezer lejes büntetést szabhatott ki az üzletemberre.

Nehezen akadt befektető

2016-os hírek szerint a részvénytársaság a magyar állam tulajdonába került, miután az ingatlant a budapesti székhellyel rendelkező Manevi Zrt. vásárolta meg. A magyar vállalat tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jogok gyakorlója pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Bár a hír sokakat megnyugtatott, 2018-ig semmi jele nem mutatkozott annak, hogy elkezdődött volna az állagjavítás a partiumi város gyöngyszemén. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere az Erdélyi Naplónak elmondta, a régi tulajdonos 5 millió eurós vételárat kért a várostól az ingatlanért, s ehhez még hozzájött volna a 7-8 millió eurós felújítási költség. A város ekkora beruházást nem tudott önerőből vállalni, és amennyiben önkormányzati tulajdonba kerül az épület, nem tarthatta volna meg eredeti, szállodai rendeltetését.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a legszerencsésebb megoldás az, ha új tulajdonos lesz, aki eredeti szépségében képes felújítani a műemléképületet. Így jött a képbe a Manevi Zrt. Bízunk abban, hogy az új társaság beváltja a hozzá fűzött reményeket”

– mondta el lapunknak a polgármester.

Az új tulajdonos képviselői június elején jártak Szatmárnémetiben, illetve nemrég szakemberek segítségével mérték fel a végrehajtandó munkálatokat. Az idő azonban sürget, hiszen az épület állaga napról napra romlik. Kereskényi elmondta, hogy október közepén írásban szólították fel a Pannónia Szálló új tulajdonosát az állagmegóvó munkálatok sürgős elvégzésére. Amennyiben ezt november közepéig nem kezdik el, az önkormányzat lát hozzá a legsürgetőbb feladatok elvégzéséhez, és ennek árát ráterhelik a tulajdonosra. Kereskényi Gábor mégis abban bízik, hogy a magyar szakemberek mihamarabb leteszik a szükséges dokumentációt a polgármesteri hivatalhoz, hogy elkezdődhessen a teljes felújítás.

Nincs meg a lakat kulcsa…

A szatmárnémetiek egyre borúlátóbbak az évek óta tartó hercehurca miatt.

Zamfir Danciu, a Szatmár Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság vezetője a napokban viccnek is beillő kijelentést tett, miszerint a munkálatok késlekedésének banális okai vannak: nincs meg az épület főbejáratán lévő lakat kulcsa. Kicsit hihetetlen, de állítólag emiatt késett az ingatlan hivatalos tadásának és átvételének procedúrája. Ezen a formaságon az új tulajdonos nem akart úgy átlépni, hogy levágatják az ajtóról a régi lakatot. Minden esetre, a rejtélyes zár esete több kérdést is felvet: júniusban hogyan juthattak be a tulajdonosok képviselői az épületbe? Az egykori Pannónia Szálló körül tehát továbbra is nagy a homály…

A Pannónia Szálló
A Vígadó és Szálló építésének ötlete 1897-ben vetődött fel, a tervet a város korabeli polgármestere, Hermán Mihály támogatta. A pályázatra 11 pályamű érkezett be. A város legfontosabb feltétele az volt, hogy az épület magyaros jelleget kapjon. 1898 januárjában a városi tanács úgy döntött, elfogadja az építési bizottság javaslatát, és az első díjat a „Szatmár város rajzolt czímere” jeligés pályázatnak ítélte oda. A terveket Bálint Zoltán és Jámbor Lajos készítették. Az építészpáros több magyaros jellegű épületet tervezett, amelyek a Pannóniával rokoníthatók. Az alapok kiásását 1901-ben kezdték meg, és 1901. május 11-én helyezték el az alapkövet. Az épületet Zsolnay-mázas kerámia díszítőelemek uralják, a homlokzatot sűrű indázatok, élénk színes virágok dúsítják. A tető szintén mázas kerámiaburkolatot kapott, világos és sötétkék lapok váltakozása adja az épület jellegzetességét.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat