Európa-szerte ismert mezőségi sajtok – 26 év alatt önerőből építkezett a mezőpaniti tejfeldolgozó vállalat

Aki az Erdélyben gyártott forrázott és gyúrt technológiával készülő minőségi sajtokat kedveli, az már találkozott a Marosvásárhelytől tíz km-re fekvő, többségében magyar falu, Mezőpanit tejfeldolgozó üzemének termékeivel, a Therezia márkanév alatt forgalmazott tucatnyi sajtféleséggel, vajkrémmel, tömlős (burduf) túróval, vagy a friss termék kategóriájában gyártott ordával, tejföllel, vajjal és telemeaval. Termékeik Maros megyei tejből készülnek, elsősorban erdélyi receptek alapján.

Az 1994-ben alakult cég vállalkozói sikertörténet: a kezdeti pár száz liter feldolgozott tej huszonhat év alatt eljutott a napi hatvanezer literre, és ezzel az ország elismert vállalatává nőtte ki magát.

Termékei a tíz bemutató üzletük és a számtalan kisbolt mellett országszerte megvásárolhatóak a nagy üzletláncok élelmiszerrészlegein is. De ma már Európa-szerte találkozhat Therézia-termékekkel a vásárló Magyarországtól kezdve Ausztrián, Németországon, Olaszországon, Cipruson és Spanyolországon át Nagy-Britanniáig. Ekkora piacot és választékot csak minőségi tejtermékekkel lehet lefedni. A cég bő két és fél évtizedes működésének ez mindig is a vezérelve volt.

Bartha Márton cégtulajdonossal és Csergő Attilával, a vállalat ügyvezető igazgatójával járjuk körül a tejtermelő gazdák alapanyagára épülő tejfeldolgozás és értékesítés útját.

„A feleségemmel Marosvásárhelyen dolgoztunk, amikor a rendszerváltás után Mezőpanitban visszakaptuk a szülői örökséget. Elkezdtünk másodállásban tejelő teheneket tartani és földet művelni. A tej értékesítése azonban nem biztatott sok jóval, mert egyetlen állami tejipari vállalat működött, és a leadott tejért 3-4 hónap késéssel fizettek. Erre nem lehetett hosszú távon építeni, ezért eldöntöttünk, hogy a tejet mi dolgozzuk fel” – idézi fel a családi vállalkozás indulásának körülményeit Bartha Márton.

Szakemberként tudták, hogy a szaktudásnak mekkora szerepe van a sikeres indulásban, ezért

kimentek Ausztriába, hogy elsajátítsák a szakszerű szarvasmarhatartás és a tejfeldolgozás műhelytitkait.

Itthon tovább szakosodtak, így magabiztosabban tudtak belevágni a saját és a szomszédos tehéntartó gazdák tejének feldolgozásába.

A cég folyamatosan fejlődött. Előbb kis tételben dolgozták fel a tejet, később elkészült az első tejcsarnokuk Mezőpanitban, amit az évek során több tucat követett a Maros-Mezőség falvaiban. A fejlesztés önerőből történt: a jövedelmet visszaforgatták beruházásokra, így a gyár folyamatosan növekedett. Csergő Attila szerint azért nem részesítették előnybe az uniós vagy más pályázatokat, mert ez másfajta fejlődést, hirtelen ugrást, nagyobb mérvű beruházásokat, és ezzel együtt nagy összegű önrészt feltételez, ők pedig a lassú, de biztonságosabb építkezés hívei maradtak. Ennek az útnak a helyssége beigazolódott, a pályázatoktól azonban nem zárkóznak el.

Bemutatóüzlet Mezőpanitban. Fontos a személyes kapcsolat a vásárlókkal • Fotó: Makkay József

A mai világban, amikor a romániai tejipari vállalatok egy része külföldről származó, nagy mennyiségű magyar, lengyel, szlovák vagy más országok tejéből dolgozik,

a Therézia a falusi tejcsarnokos tejfelvásárlást részesíti előnybe az olcsóbb és egyszerűbb trenddel szemben. Ez ugyanakkor az előnyük is.

Termékeiket eleve úgy kínálják, hogy kizárólag erdélyi tejből készülnek, ami pozitívum a vásárlók szemében, hiszen egyre nagyobb az igény a helyi alapanyagokból gyártott élelmiszerekre. A versengés nem könnyű, mert a romániai tejtermék-felhozatal nagyon gazdag: a helyi gyártók rengeteg importtermékkel is meg kell vívják a harcot.

Korábban a kereskedelmi igazgatói szerepkört betöltő Csergő Attila szerint fontos, hogy a vásárló levegye a polcról a terméket, és ha a tetszését elnyerte, és kedveli az ízvilágot, akkor másodszor is vásárolni fogja. Ha nem veszi le a polcról, akkor a termék előbb-utóbb eltűnik a kereskedelemből. A Therézia nem drága tv-és reklámkampányokkal, hanem sajtjainak hosszabb távú bejáratásával építi több mint két évtizede a márkanév alatt forgalmazott termékeinek piacát. A kereskedelmi igazgató szerint ebben fontos láncszemet jelentenek a bemutató üzletek, amelyek révén visszajelzéseket kapnak a vásárlóktól, ezek az információk visszajutnak a cég vezetőségéhez. „Nagyáruházakban ez nem működik, ott minden személytelen” – magyarázza a szakember. Mind fogalmaz, annak ellenére, hogy nekik is meglenne rá az okuk, a nagyáruházakra nem viszolyogva tekintenek, hanem kereskedelmi lehetőségként, amit egy bizonyos termelési szintre eljutott cégnek ki kell használni.

A piac közben folyamatosan változik, és új lehetőségeket teremt. A pandémia visszafogta az élelmiszeripar számára fontos felvevőpiacként szolgáló vendéglátó szektort, ezt a fajta kiesést azonban sikerült pótolni a kis üzletek látványos megerősödésével.

A tömbházak alatti apró boltokat a koronavírus-járvány előtt sokan temették, a járvány hatására azonban a vásárlók biztonságosabbnak tartották itt vásárolni, mint nagyáruházban.

Ez a sajtok piacán is átrendeződést hozott, hiszen a szakember szerint normál körülmények között nagyobb üzletekben vásárol az ember sajtot, de ez is változott, így az új igényekre a mezőpaniti Therézia gyártóvállalat is érdemben válaszolt.

Maros-Mezőség mintegy ötven településéről érkezik meg napi rendszerességgel a tej a mezőpaniti gyárba • Fotó: Therezia Prodcom

A romániai gazdák körében sok vita van arról, hogy milyen alacsony a tej felvásárlási ára. Csergő Attila szerint az Európai Unióban mindenhol támogatják a tejtermelő gazdákat, így a felvásárlótól származó tejárhoz hozzá kell adni az uniós dotációként érkező tenyészállat-támogatást, a termőföldért járó területalapú támogatást és a különböző pályázatokból származó bevételeket is. „Ha a gazda tájékozódik, és kihasználja a számára elérhető támogatásokat, akkor megéri tehenet tartani és tejet termelni” – összegzi tapasztalatait Csergő Attila.

Jellemzően sok kisgazdaság növekszik. Az egy-két tehenes gazdák tovább fejlődnek vagy lemorzsolódnak, és megjelennek vagy megerősödnek a több tíz vagy száz tehenet tartó farmok.

A Therézia tejfeldolgozót kiszolgáló beszállítói hálózatban az állatlétszám évek óta állandó, viszont jelentős változások vannak a gazdák létszámában: kevesebb gazda és agrárvállalkozó tulajdonába koncentrálódik nagyobb állatlétszám. De mindez csak olyan vidékeken érvényes, ahol több tejfeldolgozó is működik, így a falusi tejcsarnokok fennmaradásával megmaradtak a kis- és közepes nagyságú állattelepek. Ahol ez a fajta tejfelvásárlási rendszer megszűnt, ott vagy egy nagy méretű szarvasmarhafarm létesült, vagy a tejelő szarvasmarhák teljesen eltűntek a környékről.

Hogy Maros-Mezőségen ez az ősi gazdafoglalkozás továbbra is fontos megélhetési forrást jelent sok száz gazdacsalád számára, elsősorban a mezőpaniti Therézia tejüzem érdeme. A tejfeldolgozás és a tejtermelés így vált közös sikertörténetté.