Kádár Hanga

2017. október 30., 20:30

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma már tojáshéjas korában sem igazán találta helyét kortársai között. Rendszeresen fel is koszorúzták fejét az iskolában gúnynevekkel, kaviccsal, gesztenyével, főleg, miután Kossuth Lajost megszeppentő hévvel tartott negyedikesen beszédet az osztályban arról, mennyire nem érti, miért kell minden nap csalánt és kutyagumit dugdosni egymás s a tanár kabátzsebébe. Úgy érezte, soha senki nem nő fel igazán. Vagy inkább nem akar. Később azt sem értette, amikor ismerősei és a fél ország felhördült azon, hogy micsoda diszkrimináció, ha a 26 évesnél idősebb „egyetemistákra”már nem vonatkozik az ingyen vonatozás törvénye. Az értetlenkedő Vilmát mindenki kiröhögte, amikor azzal érvelt, hogy huszonöt felett már illik munkát s megbecsülést szerezni, hogy a hobbiból és döntésképtelenségből egyetemi diplomákat gyűjtögetőket nem kötelessége az államnak eltartani.

Vilmát azonban valahogy meg sem lepte az eset. Megszokta, hogy ferde szemmel néznek rá. Tinédzser korában kevesen fogadták baráti bizalomba, mert a dohányzás tüdőaszaló hatásairól papolt, és mert dühítette a pletyka, valamint a földre dobott szotyihéj és a részeg tizenhárom éves osztálytársak hazacipelése. Kigúnyolták, ha nem gúnyolt, ha ötödikesen is babázott, és ha tizenöt évesen az útszéli bokron fityegő óvszerről megkérdezte, mi az. Te örök taknyos –mondogatták a megfontolt feltörekvők, akik tehénszemekkel és tátva felejtett szájjal hallgatták, amikor a tanároknak azt válaszolta, valami szociálisan hasznos szakmát szeretne választani. A kortársak nyáladzást imitáltak, ha félve elárulta, hogy néha verseket ír. A tanári gárda elkötelezett csókosának becézték, mert szeretett Jókait, Móriczot olvasni, s mert nem muszájból érdekelte a történelem. Amikor kijelentette, hogy hisz a március 15-i ünneplés értelmében, lenacionalistázták. Amikor pedig eldöntötte, hogy tudatos hagyományőrzőként fúvószenész lesz, leódivatúzták.

Vilma aztán egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie, amellett, hogy negyvenkét éves koráig önkereső, identitásválságban szenvedő, füves particsászárrá kellett volna meditálnia unalmasan konzervatív elméjét. Aztán egyéniség szeretett volna lenni, de ahhoz kékre kellett volna festenie a haját, zsíroson hagyni, és helovínt gyalázó mestersmink alatt vagy szövetcafatokban járni, hogy bátor önkifejezővé nyilvánítsák. Vilma később író szeretett volna lenni, amíg rá nem jött, hogy állandó cigarettafüst és szeszmámor nélkül nincs művészet. Hiába magyarázta, hogy a koruk által meg nem értett írók, költők, festők példája még nem jelenti azt, hogy a meg nem értettség és az alkoholizmus tesz ünnepelt alkotóvá.

Vilmát egy időben unalmasnak is tartották, mert urambocsá’a fiúkat szerette. Pedig Vilma örök különcként mindig kiállt a másság elfogadása mellett, csak a nagy társadalmi összeborulások közepette egyre komolyabban kellett hangoztatnia kedvenc humoristája, Hofi Géza jól ismert mondatát: nem baj, csak ne legyen kötelező!

Vilma harminc előtt már esküvői cipőt, babasapkákat és székely receptes könyvet nézegetett, aminek köszönhetően a szerencsés és sietős bélyegekkel gazdagodott. De Vilmánkat valahogy soha sem tudta megtörni ez az értékválságban nyűgölődő posztfelvilágosult, lenge erkölcsű társadalom. Ha nagy nyeldeklések közepette is, de eldöntötte, megmarad idejétmúlt ideológiájú koravénnek, tartással és saját értékrendszerrel rendelkezőnek, cél és értelem szerint, jellemmel, felelősségtudattal élő csodabogárnak. Csak legbelül sajnálta egy kicsit, hogy az egyéniség, az öntudat és a gerincesség mára a hóbort, a fennhéjázás és az ásatag érték szintjére süllyedt.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2018. november 01., csütörtök

Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló jövő héttől a lapcsoportunkhoz tartozó Krónika és a Székelyhon napilapok helyi kiadásaiba fog belekerülni nyolcoldalas, önálló mellékletként. 

2018. október 26., péntek

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Makkay József 2018. október 26., péntek

Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető a kommunizmus fogalma. De nemcsak nekik, hanem sok olyan ember számára is, akik emlékezetében a diktatúrának csak a „pozitív” oldala jelenik meg. 

Nánó Csaba 2018. október 19., péntek

A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken viszik-hozzák az embereket – kicsi busz, kevés költség, nagy haszon alapon – , bömböl a rádió, az utas, ha akarja, ha nem, kénytelen hallgatni a sofőrnek tetsző műsort.

Makkay József 2018. október 19., péntek

Megakasztott visszaszolgáltatás

Az erdélyi magyar közvélemény a Mikó-kollégium ügyéről tud a legtöbbet, hiszen számos tüntetés, tiltakozás övezte a rendszerváltás óta mérföldkőnek számító jogi visszaélést, amely a teljes visszaszolgáltatási folyamatot megakasztotta.

Makkay József 2018. október 12., péntek

Semmi pánik, győztek az igenek!

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról. Valószínűleg ennél nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a nemek aránya tíz 10 százalék fölé. 

Nánó Csaba 2018. október 05., péntek

A magunk esze után

Ha már elmegy „népszavazni”, szerencsés lenne, ha mindenki maga döntene arról, mit lát jónak. Tisztában kell lenni azzal is, egyre többen élnek élettársi kapcsolatban akár úgy is, hogy közben gyerekük, unokáik születnek.

2018. október 05., péntek

Marosvásárhelyen a kudarc neve: RMDSZ

Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően. 

Makkay József 2018. október 05., péntek

Birodalom és hazafiság

A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.

Nánó Csaba 2018. szeptember 29., szombat

Diszkóláz: nyolcvanas évek nosztalgiája

Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló ...

Makkay József: Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető ...

Nánó Csaba: A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS