Kádár Hanga

2017. október 30., 20:30

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma már tojáshéjas korában sem igazán találta helyét kortársai között. Rendszeresen fel is koszorúzták fejét az iskolában gúnynevekkel, kaviccsal, gesztenyével, főleg, miután Kossuth Lajost megszeppentő hévvel tartott negyedikesen beszédet az osztályban arról, mennyire nem érti, miért kell minden nap csalánt és kutyagumit dugdosni egymás s a tanár kabátzsebébe. Úgy érezte, soha senki nem nő fel igazán. Vagy inkább nem akar. Később azt sem értette, amikor ismerősei és a fél ország felhördült azon, hogy micsoda diszkrimináció, ha a 26 évesnél idősebb „egyetemistákra”már nem vonatkozik az ingyen vonatozás törvénye. Az értetlenkedő Vilmát mindenki kiröhögte, amikor azzal érvelt, hogy huszonöt felett már illik munkát s megbecsülést szerezni, hogy a hobbiból és döntésképtelenségből egyetemi diplomákat gyűjtögetőket nem kötelessége az államnak eltartani.

Vilmát azonban valahogy meg sem lepte az eset. Megszokta, hogy ferde szemmel néznek rá. Tinédzser korában kevesen fogadták baráti bizalomba, mert a dohányzás tüdőaszaló hatásairól papolt, és mert dühítette a pletyka, valamint a földre dobott szotyihéj és a részeg tizenhárom éves osztálytársak hazacipelése. Kigúnyolták, ha nem gúnyolt, ha ötödikesen is babázott, és ha tizenöt évesen az útszéli bokron fityegő óvszerről megkérdezte, mi az. Te örök taknyos –mondogatták a megfontolt feltörekvők, akik tehénszemekkel és tátva felejtett szájjal hallgatták, amikor a tanároknak azt válaszolta, valami szociálisan hasznos szakmát szeretne választani. A kortársak nyáladzást imitáltak, ha félve elárulta, hogy néha verseket ír. A tanári gárda elkötelezett csókosának becézték, mert szeretett Jókait, Móriczot olvasni, s mert nem muszájból érdekelte a történelem. Amikor kijelentette, hogy hisz a március 15-i ünneplés értelmében, lenacionalistázták. Amikor pedig eldöntötte, hogy tudatos hagyományőrzőként fúvószenész lesz, leódivatúzták.

Vilma aztán egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie, amellett, hogy negyvenkét éves koráig önkereső, identitásválságban szenvedő, füves particsászárrá kellett volna meditálnia unalmasan konzervatív elméjét. Aztán egyéniség szeretett volna lenni, de ahhoz kékre kellett volna festenie a haját, zsíroson hagyni, és helovínt gyalázó mestersmink alatt vagy szövetcafatokban járni, hogy bátor önkifejezővé nyilvánítsák. Vilma később író szeretett volna lenni, amíg rá nem jött, hogy állandó cigarettafüst és szeszmámor nélkül nincs művészet. Hiába magyarázta, hogy a koruk által meg nem értett írók, költők, festők példája még nem jelenti azt, hogy a meg nem értettség és az alkoholizmus tesz ünnepelt alkotóvá.

Vilmát egy időben unalmasnak is tartották, mert urambocsá’a fiúkat szerette. Pedig Vilma örök különcként mindig kiállt a másság elfogadása mellett, csak a nagy társadalmi összeborulások közepette egyre komolyabban kellett hangoztatnia kedvenc humoristája, Hofi Géza jól ismert mondatát: nem baj, csak ne legyen kötelező!

Vilma harminc előtt már esküvői cipőt, babasapkákat és székely receptes könyvet nézegetett, aminek köszönhetően a szerencsés és sietős bélyegekkel gazdagodott. De Vilmánkat valahogy soha sem tudta megtörni ez az értékválságban nyűgölődő posztfelvilágosult, lenge erkölcsű társadalom. Ha nagy nyeldeklések közepette is, de eldöntötte, megmarad idejétmúlt ideológiájú koravénnek, tartással és saját értékrendszerrel rendelkezőnek, cél és értelem szerint, jellemmel, felelősségtudattal élő csodabogárnak. Csak legbelül sajnálta egy kicsit, hogy az egyéniség, az öntudat és a gerincesség mára a hóbort, a fennhéjázás és az ásatag érték szintjére süllyedt.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Nánó Csaba 2019. június 14., péntek

A levélírás diszkrét bája

Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...

Nánó Csaba: Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...