HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kádár Hanga

2017. október 30., 20:30

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma már tojáshéjas korában sem igazán találta helyét kortársai között. Rendszeresen fel is koszorúzták fejét az iskolában gúnynevekkel, kaviccsal, gesztenyével, főleg, miután Kossuth Lajost megszeppentő hévvel tartott negyedikesen beszédet az osztályban arról, mennyire nem érti, miért kell minden nap csalánt és kutyagumit dugdosni egymás s a tanár kabátzsebébe. Úgy érezte, soha senki nem nő fel igazán. Vagy inkább nem akar. Később azt sem értette, amikor ismerősei és a fél ország felhördült azon, hogy micsoda diszkrimináció, ha a 26 évesnél idősebb „egyetemistákra”már nem vonatkozik az ingyen vonatozás törvénye. Az értetlenkedő Vilmát mindenki kiröhögte, amikor azzal érvelt, hogy huszonöt felett már illik munkát s megbecsülést szerezni, hogy a hobbiból és döntésképtelenségből egyetemi diplomákat gyűjtögetőket nem kötelessége az államnak eltartani.

Vilmát azonban valahogy meg sem lepte az eset. Megszokta, hogy ferde szemmel néznek rá. Tinédzser korában kevesen fogadták baráti bizalomba, mert a dohányzás tüdőaszaló hatásairól papolt, és mert dühítette a pletyka, valamint a földre dobott szotyihéj és a részeg tizenhárom éves osztálytársak hazacipelése. Kigúnyolták, ha nem gúnyolt, ha ötödikesen is babázott, és ha tizenöt évesen az útszéli bokron fityegő óvszerről megkérdezte, mi az. Te örök taknyos –mondogatták a megfontolt feltörekvők, akik tehénszemekkel és tátva felejtett szájjal hallgatták, amikor a tanároknak azt válaszolta, valami szociálisan hasznos szakmát szeretne választani. A kortársak nyáladzást imitáltak, ha félve elárulta, hogy néha verseket ír. A tanári gárda elkötelezett csókosának becézték, mert szeretett Jókait, Móriczot olvasni, s mert nem muszájból érdekelte a történelem. Amikor kijelentette, hogy hisz a március 15-i ünneplés értelmében, lenacionalistázták. Amikor pedig eldöntötte, hogy tudatos hagyományőrzőként fúvószenész lesz, leódivatúzták.

Vilma aztán egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie, amellett, hogy negyvenkét éves koráig önkereső, identitásválságban szenvedő, füves particsászárrá kellett volna meditálnia unalmasan konzervatív elméjét. Aztán egyéniség szeretett volna lenni, de ahhoz kékre kellett volna festenie a haját, zsíroson hagyni, és helovínt gyalázó mestersmink alatt vagy szövetcafatokban járni, hogy bátor önkifejezővé nyilvánítsák. Vilma később író szeretett volna lenni, amíg rá nem jött, hogy állandó cigarettafüst és szeszmámor nélkül nincs művészet. Hiába magyarázta, hogy a koruk által meg nem értett írók, költők, festők példája még nem jelenti azt, hogy a meg nem értettség és az alkoholizmus tesz ünnepelt alkotóvá.

Vilmát egy időben unalmasnak is tartották, mert urambocsá’a fiúkat szerette. Pedig Vilma örök különcként mindig kiállt a másság elfogadása mellett, csak a nagy társadalmi összeborulások közepette egyre komolyabban kellett hangoztatnia kedvenc humoristája, Hofi Géza jól ismert mondatát: nem baj, csak ne legyen kötelező!

Vilma harminc előtt már esküvői cipőt, babasapkákat és székely receptes könyvet nézegetett, aminek köszönhetően a szerencsés és sietős bélyegekkel gazdagodott. De Vilmánkat valahogy soha sem tudta megtörni ez az értékválságban nyűgölődő posztfelvilágosult, lenge erkölcsű társadalom. Ha nagy nyeldeklések közepette is, de eldöntötte, megmarad idejétmúlt ideológiájú koravénnek, tartással és saját értékrendszerrel rendelkezőnek, cél és értelem szerint, jellemmel, felelősségtudattal élő csodabogárnak. Csak legbelül sajnálta egy kicsit, hogy az egyéniség, az öntudat és a gerincesség mára a hóbort, a fennhéjázás és az ásatag érték szintjére süllyedt.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kádár Hanga 2017. november 28., kedd

Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái közül a novemberi sötétséget, a nehéz reggeli emésztést és a kormányt káromolva.

2017. november 28., kedd

Eskü és bilincs

Ismét terítékre került a határon túli magyarság egyszerűsített honosításának ügye. Nem meglepő, hogy a bírálat az emigráció keserű kenyerét Bécsben majszolgató Paul Lendvai tollából pattant ki.

HIRDETÉS
Somogyi Botond 2017. november 24., péntek

A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből tanult hazugságok alapján évszázadok alatt generációk nőttek és nőnek fel, ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem ért meg minket.

Borbély Zsolt Attila 2017. november 18., szombat

Veszélyben az erdélyiek szavazati joga?

Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2017. november 17., péntek

Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.

2017. november 12., vasárnap

Stockholm-szindróma

Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. november 12., vasárnap

(Ny)elvtelenség

Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.

Makkay József , Mihály Csaba 2017. november 09., csütörtök

Kastélyturizmus, az elkallódó kincsesbánya

Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek. 

Makkay József 2017. november 03., péntek

A patás ördöggé előléptetett autonómia

A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. 

Nánó Csaba 2017. október 27., péntek

Velünk és ellenünk

Amikor Erdélyben az 1956-os forradalomra és áldozataira emlékezünk, nem árt, ha párhuzamot vonunk jelenlegi helyzetünkkel. A történelem ugyanis kevés lehetőséget adott az erdélyi magyaroknak szabadságért kiáltani. 

HIRDETÉS
Vélemény
Kádár Hanga: Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái ...

Somogyi Botond: A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből ...

Nánó Csaba: Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS