HIRDETÉS

Nánó Csaba

2017. október 27., 11:21

Velünk és ellenünk

A gyakorlatban minden összefügg mindennel. Noha ezzel nem mondtunk semmi újat, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy csak a következtetések levonásával tudunk előbbre lépni. Amikor Erdélyben az 1956-os forradalomra és áldozataira emlékezünk, nem árt, ha párhuzamot vonunk jelenlegi helyzetünkkel. A történelem ugyanis kevés lehetőséget adott az erdélyi magyaroknak szabadságért kiáltani, és azt a keveset is sikerült politikai szinten aprópénzre váltani.

A marosvásárhelyi márciusi események tragikus kimenetele – helyesebben azzá tétele a hatalom részéről – intő jel volt a kilencvenes évek elején, hogy Romániában mindenféle etnikai alapú megmozdulást gondolkodás nélkül képesek vérbe fojtani.

Nyilván az eseményeknek és a megtorlásoknak is szerepe volt abban, hogy a Domokos Géza-féle RMDSZ nem merte nyíltan felvállalni az autonómia ügyét, és a kislépések politikája mellett döntött az akkori romániai magyar politikai elit egy része teljes egészében figyelmen kívül hagyva a Kolozsvári Nyilatkozatban foglaltakat. Mindennek következménye pedig az lett, hogy politikusaink elszalasztották addig ütni a vasat, amíg az meleg. Annak ellenére, hogy demokráciát kiáltottak, csak a félelem volt az úr azokban az években. Méghozzá valamiféle kölcsönös rettegés: a hatalom attól irtózott, hogy a romániai magyarok a jogaikat fogják követelni, a kisebbség pedig a megtorlástól tartott. A szekuritáté üldözései még frissen éltek a kollektív emlékezetben, az Erdély elszakítását akaró magyarok című lemez pedig ott forgott a mindenkori román hatalom lemezjátszóján.

Már 1956-ban is azzal sikerült a románságot a magyarok ellen hangolni, hogy Budapest visszaköveteli Erdélyt. Erről azonban szó sem volt: a magyarországi egyetemi ifjúság által megfogalmazott tizenhat pontban egyetlen, a külföldre vonatkozó mondat szerepel: szolidaritást a lengyel néppel! Ami feltűnő különbség az akkori és a mostani helyzet között az, hogy ’56-ban az erdélyi románság egy része –elsősorban Bukarestben, Temesváron és Kolozsvárott –szolidaritást vállalt a magyarok követeléseivel. Ami nem mondható el a székelyföldi autonómia ügyében. Hiszen ahányszor szóba kerülnek jogaink, a román médiában hisztéria tör ki, ami jelentősen befolyásolja a lakosság hangulatát is.

Bár a történelemnek példát kellene mutatnia, sajnos mégsem tanultuk meg, hogy csakis az összefogás vezethet eredményre. És lám, éppen azon románok utódai üldözik szimbólumainkat, nyelvünket, hagyományainkat és tiporják sárba jogainkat, akik annak idején börtönbe vonultak a magyar ’56 miatt.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kádár Hanga 2017. november 28., kedd

Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái közül a novemberi sötétséget, a nehéz reggeli emésztést és a kormányt káromolva.

2017. november 28., kedd

Eskü és bilincs

Ismét terítékre került a határon túli magyarság egyszerűsített honosításának ügye. Nem meglepő, hogy a bírálat az emigráció keserű kenyerét Bécsben majszolgató Paul Lendvai tollából pattant ki.

HIRDETÉS
Somogyi Botond 2017. november 24., péntek

A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből tanult hazugságok alapján évszázadok alatt generációk nőttek és nőnek fel, ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem ért meg minket.

Borbély Zsolt Attila 2017. november 18., szombat

Veszélyben az erdélyiek szavazati joga?

Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2017. november 17., péntek

Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.

2017. november 12., vasárnap

Stockholm-szindróma

Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. november 12., vasárnap

(Ny)elvtelenség

Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.

Makkay József , Mihály Csaba 2017. november 09., csütörtök

Kastélyturizmus, az elkallódó kincsesbánya

Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek. 

Makkay József 2017. november 03., péntek

A patás ördöggé előléptetett autonómia

A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. 

Kádár Hanga 2017. október 30., hétfő

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie.

HIRDETÉS
Vélemény
Kádár Hanga: Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái ...

Somogyi Botond: A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből ...

Nánó Csaba: Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom ...

HIRDETÉS