Két vaskos botrány is megrengette az RMDSZ-t az elmúlt időszakban. Ezek a parlamenti választás után, kormányra lépés kellős közepén úgy hiányoztak az alakulatnak, mint léggömbárusnak a nyílzápor. A két történetben az a közös, hogy személyi kérdésekről van szó, ugyanakkor alapvetően megkülönbözteti egymástól az eseteket az, ahogyan a főszereplők kezelték a kialakult krízishelyzetet.
Vegyük sorra. Apjok Norbertről, a szövetség második mandátumát taposó parlamenti képviselőjéről kiderült, hogy nincs felsőfokú végzettsége, holott az RMDSZ miniparlamentjeként működő SZKT tavaly kizáró feltételként szabta az egyetemi diploma meglétét képviselő- és szenátorjelöltjei számára.
A Máramaros megyei politikus még a választások előtt egy angliai tanfolyamról szóló oklevelet próbált „eladni” felsőoktatási képesítésként, majd maga ismerte el, hogy a dokumentum hamis.
Hogy mely szigetországi tanintézet milyen kurzusán vett részt a politikus, továbbá ki hamisította a diplomát, azt homály fedi. Apjok megígérte alakulatának, hogy a választásokat követően lemond mandátumáról, később azonban meggondolta magát, emiatt az RMDSZ kizárta soraiból. Tulajdonképpen nem is tehetett mást, hiszen a politikusnak sok van a rovásán. Ezek közül a legnagyobb bűn, hogy megpróbálta megvezetni saját pártját. Nehezen hihető ugyanis, hogy Apjok ne tudta volna: a szigetországi e-kereskedelmi kurzus nem minősül felsőfokú végzettségnek. Ezen túlmenően írásba adott ígéretét is megszegte, mindazonáltal az ominózus diploma kapcsán felmerül az okirat-hamisítás gyanúja is, amit mindenképpen tisztázni kellene, akár a nyomozó hatóságok bevonásával is, hiszen választott tisztségviselőről, törvényhozóról van szó.
Az ügy erkölcsi vetületéhez tartozik, hogy Apjok nem volt hajlandó levonni a megfelelő tanulságot a számára rendkívül előnytelen történetből, és bár fél szájjal elismerte, hogy tévedett, a mandátumához a mai napig ragaszkodik. Holott erre méltatlanná vált – nem azért, mert nincs egyetemi diplomája, hanem mert azt a hamis látszatot próbálta kelteni, hogy rendelkezik ilyennel. Megtehette volna, hogy négy év szünetet tart, elvégez egy egyetemet, aztán akár ismét törvényhozóként folytatja a karrierjét az RMDSZ-ben, így azonban végképp kiírta magát az alakulatból, és nagy eséllyel az erdélyi magyar politizálásból is.
A másik véglet a nagybányai képviselő egykori párt- és frakciótársának, Csép Andreának a nevéhez fűződik, még ha a két történet el is tér egymástól.
A Maros megyei képviselő pert vesztett saját, nagykorú fia ellen, aki azért citálta bíróság elé, mert a szülők válását követően külön élő édesanyja rövid időre megvonta tőle a tartásdíjat.
Mégpedig „nevelési szándékkal”, az anya ugyanis így próbálta jobb útra téríteni a gyenge tanulmányi eredményeket felmutató fiát. Mármost a nem hétköznapi per és az ügyben született ítélet kiszivárgását követően többen azt a következtetést vonták le, hogy a képviselő hitelét vesztette, és családpolitikusként megbukott. Ami természetesen igazságtalan és elrugaszkodott ítélet. Bármilyen kellemetlen legyen is az ilyen családi történet, azzal mindenki – szülő, nagyszülő, nevelő, pedagógus – egyetérthet, hogy a gyermeknevelés nemcsak egyetértésről, felhőtlen harmóniáról szól, hanem bizony konfliktusokkal is jár. Még a szociális és családügyekkel foglalkozó szakpolitikus számára is. Nem kívánt nézeteltérésekkel, mint amilyen a Csép Andrea és fia közötti, amely elől a politikus nem próbált kibújni, a nyilvánosság előtt is vállalta a felelősséget érte.
Ahogy mondani szokás: a két politikusi hozzáállás között zongorázni lehet a különbséget.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.