HIRDETÉS
A kilencvenes évek eleji, szinte véres választási kampányokra emlékeztet a romániai európai parlamenti választások utolsó két hete. Valamennyi párt az őszi elnökválasztás és a jövő évi parlamenti választások főpróbájaként tekint a május 26-i EP-választások kimenetelére. Miután a közvélemény-kutatások a mai ellenzék nagyarányú győzelmét mutatják, a több pártban is fellépő liberálisok – élükön Klaus Johannis államfővel – igen kemény ellentámadásba lendültek a kormányzó szociáldemokratákkal szemben. A virulens szópárbaj az Iliescu-éra időszakára emlékeztet, amikor közvetlenül a rendszerváltás után színre lépő történelmi pártok ellehetetlenítésére törekvő posztkommunista hatalom lincshangulatot idézett elő az országban: a bányászjárás során felforgatták az ellenzéki pártok irodáit, és a szimpatizánsaiknak hitt értelmiségi kinézetű embereket agyba-főbe verték.
A PSD vezetője, Liviu Dragnea szerint szabadtéri megmozdulásaikra manapság botokkal és kövekkel felfegyverkezett ellenzéki aktivisták vadásznak. Mondhatnánk persze, hogy a fagylalt visszanyal, de távol áll tőlem, hogy a román pártokat aszerint osztályozzam, melyik demokratikus, és melyik nem az. A teljesen elfajuló kampányban ugyanis alig van különbség az irháját mentő Liviu Dragnea vagy az önálló, értelmes gondolatok megfogalmazására képtelen Klaus Johannis között. Ez utóbbi ráadásul az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni legnagyobb csalódása, miután szász származású államfőként egységesen megkapta az erdélyi magyarok voksait, amiért cserébe semmit nem adott.
A lincshangulatú, „mioritikus” kampány számunkra legfontosabb tanulsága az, hogy a liberális érzületű erdélyi magyar értelmiségiek egy része az erdélyi magyar szavazókat az RMDSZ térfeléről szeretné „átmenekíteni” a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Szabadság, Egység, Szolidaritás Pártja (PLUS) koalíciójából létrejött ultraliberális 2020 USR–PLUS ernyője alá. A felvidéki Híd–Most szomorú példája, úgy tűnik, Erdélyben is ragadóssá válhat, amennyiben sikerül elhitetni magyar szavazókkal azt, hogy egy román párt képviselhet magyar érdeket is. Ez a fából vaskarikaszerű próbálkozás mifelénk eddig nem volt ragadós, és ha előbb-utóbb azzá válik, az az RMDSZ bűne is. A szociáldemokrata kormányzásból egyre inkább kiábránduló Romániában már nemcsak a románság tekinti az RMDSZ-t e tábor fő szövetségesének, hanem egyre több magyar is. Rá kell pillantani az erdélyi magyar internetes véleményformálók egyre nagyobb hadára, hogy rádöbbenjen az ember, komoly gondok vannak a szövetség megítélése körül. Aminek a fiatalabb korosztályok körében az a nagy veszélye, hogy a demokratikus mázzal leöntött liberális pártok úgy tetszelegnek a magyar választók előtt, mintha ők jobban szeretnének bennünket, mint a szocialisták. Ami természetesen nem igaz. A magyar ügy iránt éppen annyira érzéketlenek és elutasítóak, mint a többi román párt, csak jelenleg a magyarság körében valamivel jobb a megítélésük.
Jó volna tehát tanulni az elmúlt harminc év tapasztalatából. Elsősorban azt, hogy román pártoktól legfentebb kikényszerítünk valamit, de önszántukból soha nem adnak semmit.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
