HIRDETÉS
Tusványos felé menet Csíkszereda gaztól övezett útjain azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha székelyföldi településeink polgármestereinek akadna ideje arra is, hogy városaikat kitakaríttassák, rendbe szedjék, barátságosabbá tegyék a zömében Magyarországról érkező turisták számára. De nemcsak csíkszeredai sajátosság az elhanyagolt városkép, az agyonrozsdásodott hídkorlát, a mindent ellepő burján, hanem a többi székely kisvárosé is. Székelyudvarhely sem a régi. Nem látom benne a korábban beindult fejlődést. Mintha mindenhol megállt volna az idő.
Persze van erre magyarázat. A székelyföldi polgármesterek Tusványoson is üldöztetésükről, meghurcoltatásukról beszélnek – jó ideje ez az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó téma –, de az ott élők mindennapi helyzetén ez mit sem változtat.
A harmincadik évfordulójához érkezett Bálványosi Szabadegyetem és diáktábor idén mindenesetre kitett magáért: a Székelyföldet és tágabb értelemben egész Erdélyt érintő kulturális, identitásmegőrző, politikai, kisebbségi jogvédelmi, sport, gazdasági, munka-erőpiaci és sok más témában bőséges felhozatal volt a magyar nyelvterület hozzáértő előadóival, neves szakemberekkel és a politikai elit tagjaival. Jó lehetőség adódott közös dolgaink kibeszélésére, és a legtöbb sátorban az érdeklődés sem maradt el. Sőt, olyan előadásokon is megfordultam, ahol a közönség közé egy tűt nem lehetett volna ledobni, akkora érdeklődés volt az olykor parázs vitáktól sem mentes témákra.
Gyakorlatias ember lévén én inkább a táborban elhangzó előadások hozadékát próbálom szemrevételezni. Mennyire haladt előre az erdélyi magyar közösség az itt elhangzott gondolatok, tervek, nemzetpolitikai stratégiák megvalósítása terén? Mennyire sikerült a tusványosi táborok idején elhangzott politikai elképzelések mögé olyan akciótervet teremteni, ami a hétköznapi életben is tetten érhető? Nos, ezen a területen nem állunk túl jól. Erdélyben legalábbis.
Egy dolog bizonyos, Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi „évértékelő” beszédei nemcsak előadásmódjukban remekelnek, hanem tartalmukban is azt mutatják: Magyarország jó úton halad. Az évi „Magyarország-jelentés” reális, a fejlődés számokban is mérhető, ennek hozadékaként pedig Erdélybe is egyre több magyar állami támogatás kerül egyre több területet megcélozva. A pénz azonban nem minden. És itt jön a képbe az erdélyi magyar emberek folyamatos hiányérzete. Ahogy egyik ismerősöm helyesen fogalmazott: az erdélyi magyarságot nem lehet csak Budapestről megmenteni. A folyamatosan növekvő magyar állami támogatás nem helyettesítheti a helyi terveket, a sikeres helyi önépítkezést. Márpedig e területeken rosszul állunk.
Erre legtalálóbban Tőkés László tapintott rá Orbán Viktorral közösen megtartott tusványosi előadásában. A pártok és pártharcok mentén szétforgácsolódó erdélyi magyarság kizárólagos „boldogítását” magáénak követelő nagyobbik párt csak a saját projektjeit kedveli, közös tervekben ritkán vesz részt. A csupán közös elképzelésként működtethető autonómiaharc például nem mozdul előre. Ebből a zsákutcából kellene valahogy kilépni.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
