Rostás Szabolcs

2018. január 11., 22:24

Túl a nyilatkozatokon

„Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés.”Az idézett szöveg az 1992 októberében született Kolozsvári Nyilatkozatból származik, amelyet a mai napig sokan az erdélyi magyar autonómiát célzó törekvés mérföldkövének, egyfajta zsinórmértékének tartanak. Az RMDSZ akkori vezetői és parlamenti képviselői azzal nyomatékosították az ügy iránti elkötelezettségüket, hogy a kincses városi Szent Mihály-templomban felesküdtek az erdélyi magyarság önrendelkezési igényét először kimondó dokumentumra.

Megítélés kérdése, hogy a negyed évszázaddal ezelőtti ünnepélyes aktus óta mennyit haladt előre a magyar önrendelkezés ügye Romániában. Egyesek szerint az anyanyelvű oktatás bővítése, a közigazgatási nyelvhasználat részleges biztosítása, a magyar közösség identitásának megőrzését szolgáló kulturális-társadalmi szervezetek tevékenysége mind-mind az autonómia irányába tett lépésként értékelhető. Mások azonban azt állítják, hogy a rendszerváltás óta eltelt mintegy három évtized során elért eredmények elégtelenek, és hosszú még az út az önrendelkezés kivívásáig. Megannyi nyilatkozaton kívül több – a közösségi autonómiák intézményrendszerét érintő – törvénytervezet is napvilágot látott a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása óta. Az egyiket – majd annak módosított változatát – 2004-ben és 2012-ben szavazásra is bocsátották a román parlamentben, és „természetesen”valamennyi alkalommal el is utasították. A romániai magyar politikai-társadalmi szervezetek számos tekintetben eltérő álláspontra helyezkedtek az autonómia kérdése kapcsán, abban azonban nagyjából mindig is egyetértettek, hogy a magyar közösségnek szüksége van a nemzeti önrendelkezésre. E tekintetben egyértelműen előrelépésnek tekinthető a három erdélyi magyar politikai alakulat vezetőinek autonómiaügyben elfogadott január 8-i állásfoglalása. Az ugyancsak Kolozsváron szentesített nyilatkozatban az EMNP, az MPP és az RMDSZ elnöke leszögezi: az erdélyi magyarság nemzeti identitásának megőrzése és továbbadása, kultúrájának fejlesztése, számbeli kisebbségi létének teljes jogú polgárként való megélése csak a közösségi autonómiák intézményrendszere által biztosítható.

Megszületett tehát egy pártközi dokumentum – nevezhetjük akár 2-es számú Kolozsvári Nyilatkozatnak is –, amelyben az erdélyi magyar politikai elit Bukarest és a nemzetközi közvélemény tudomására hozza, hogy az autonómiaigény nem változott, és továbbra is aktuális. A kérdés csak az, mennyiben tekinthető áttörésnek a mostani dokumentum, akár a huszonöt évvel ezelőtt elfogadott nyilatkozathoz képest. Hát mindössze annyiban, hogy a magyar pártok ezúttal megállapodtak abban, miszerint összehangolják autonómiaelképzeléseiket. Addig ugyanis elég nehéz lesz tárgyalásokba bocsátkozni a román hatalommal vagy a nemzetközi fórumokkal, amíg több változat is közkézen forog a magyar autonómiáról. Addig pedig ne is álmodozzunk reális együttműködésről, akcióegységről, amíg a közösséget a bukaresti parlamentben képviselő magyar honatyák közül nemrég mindössze egy vállalta fel a Székelyföld számára területi autonómiát előirányzó törvénytervezet beterjesztését. A többiek szerint a kérdés nem időszerű, és különben is összeegyeztethetetlen a jelenlegi alkotmány előírásaival. Holott egységes fellépés nélkül Bukarest egyszerűen nem veheti komolyan az autonómiakövetelést.

A mostani kolozsvári autonómianyilatkozatra érkezett reakciókból is jól látni, hogy a román politikai osztály egyhangúlag elutasítja a magyar pártok által megfogalmazott önrendelkezési törekvést, és még csak párbeszédet sem hajlandó folytatni a témában. Viszont ha a nyilatkozatokon túlmenően konkrét lépésekben, összehangolt kezdeményezésekben is sikerülne megállapodniuk a magyar szervezeteknek, Bukarest nem teheti meg, hogy örökké lesöpri az asztalról a kérdést. Ehhez azonban a nyilatkozatokon túlmenően tényleg több konkrétum kellene.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Nánó Csaba 2019. június 14., péntek

A levélírás diszkrét bája

Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...

Nánó Csaba: Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...