Nánó Csaba

2018. július 05., 18:07

Szubjektíven a világbajnokságról

Igazán nem panaszkodhatunk, hogy az oroszországi futball-világbajnokság unalomba fulladna. A meglepő eredmények mellett el kell ismernünk, hogy a foci – ahogyan az élet – egyáltalán nem igazságos. Ha az lett volna, ma Magyarország is világbajnoki címmel büszkélkedne, és a németek, az argentinok vagy spanyolok sem otthon búslakodnák végig a további eseményeket. Persze vannak, akik ezért a kijelentésért megköveznének, mivel sokak szerint ezek a csapatok nem is érdemeltek többet. De azért lássuk be, valahogy nélkülük már nem az igazi ez a vb. Igaz, jönnek helyettük mások, a foci is hatalmas fejlődésen ment keresztül a világ minden tájékán, de azért legalább a nyolcaddöntőig talpon maradt Svájc vagy Japán, és mondjuk a német válogatott játéka között egy klasszis a különbség, bárhogy is döcögött utóbbiak gépezete.

Akkor mégis mi okozhatta az említett csapatok kudarcát? Nyilván, erre a kérdésre még hónapokig keresik majd a választ a szakemberek, ám ez már rajtuk nem segít.

Néhány dolog azonban még talán a kívülállóknak is feltűnhetett. Joachim Löw csapata gyakran egy fáradt öregember benyomását keltette, aki mankó nélkül a sarki kocsmáig sem képes eljutni. A szövetségi kapitány elsősorban ott tévedhetett, hogy nagyjából ugyanazokkal akarta elhódítani a világbajnoki címet, akik négy évvel ezelőtt felültek a trónra. Viszont azzal nem számolt, hogy egy Özilnek, Khedirának vagy Müllernek kevés motivációja volt, hiszen ők – bár még messze vannak az aggastyánkortól – nagyjából már mindent megnyertek, amit a pályán meg lehet. Unottaknak tűntek, mintha számukra a labda egy másodlagos eszköz lett volna a boldogulás útján.

Az argentinokat nem tudom sajnálni, bár egyesek kárörömének ellenére hiányolni fogom a továbbiakban Messi játékát. Másrészt az is igaz, néha úgy tűnt, mintha ő sem tudná, hol van, és egyáltalán minek van ott, de játéktudásához így sem fér kétség. Ő már annyi örömet okozott rajongóinak, hogy egy (vagy két) sikertelen szereplés nem változtat megítélésén. Meg aztán egy olyan szövetségi kapitánnyal, aki inkább hasonlít egy drogbáróra vagy az argentin maffia capo di tutti capi-jára, az is csoda, hogy ott voltak a vb-n. Persze ne ítéljünk a kinézet alapján, ám a csapat által mutatott játék, az összeállításban észlelt bizonytalanság – majdhogynem a szurkolók jelölték ki a kezdőt –, a csapat lagymatag teljesítménye arra mutat, hogy Jorge Sampaoli nem volt a szövetség legjobb választása. Nyilván, egy edző-Maradonna (és nem a játékos!) mellett ő is zseni, de a korlátai neki is megvannak. Azt is bevallom, még ha nem is a legnagyobb kedvencem, Cristiano Ronaldo is hiányozni fog. Ő azon kevesek közé tartozik, aki minden körülmény között a győzelemre hajt, a vereséget megkönnyezi, és nem tehet arról, hogy gyengébb képességűek között kell játszania Portugália válogatottjában. Hozzáállása pedig példaértékű lehet minden ifjú sportoló számára.

Ami a spanyolokat illeti: az ő csapatuk is vénülőben van, szintén a régi időkből élnek, akárcsak a németek. Emlékeik közé tartozik a tiki-taka, és ilyenkor a nagy Johan Cruyffra hivatkoznak, aki azt mondta egykor: amíg nálunk a labda, nem kaphatunk gólt. Csakhogy bizonyára Cruyff nem arra gondolt, hogy amikor döntetlenre állnak, akkor is a széleken kell tologatni a labdát. És mondott a holland még valamit, amit nemigen hangoztatnak a jelenlegi edzők, pedig fontos: nem az a kérdés, mit tesz a játékos egy meccsen azalatt a tíz perc alatt, amíg nála van a labda, hanem mit mutat fel a többi nyolcvan perc alatt, amikor nincs nála!

Végezetül: a videóbíró gondolom immár minden kétkedőt meggyőzött hasznosságáról. Engem leginkább azzal, hogy a sportszerűség örömére kezdenek eltűnni a megrögzött szimulánsok. Még Neymar, a pályák Laurence Olivier-je is, csak a középpálya tájékán meri eljátszani a nagyhalál jelenetet. Ugyanis visszanézve egy ilyen színészi alakítást, fennáll a veszélye annak, hogy éppen a büntetőt kunyeráló játékost jutalmazzák sárgalappal.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2018. november 01., csütörtök

Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló jövő héttől a lapcsoportunkhoz tartozó Krónika és a Székelyhon napilapok helyi kiadásaiba fog belekerülni nyolcoldalas, önálló mellékletként. 

2018. október 26., péntek

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Makkay József 2018. október 26., péntek

Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető a kommunizmus fogalma. De nemcsak nekik, hanem sok olyan ember számára is, akik emlékezetében a diktatúrának csak a „pozitív” oldala jelenik meg. 

Nánó Csaba 2018. október 19., péntek

A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken viszik-hozzák az embereket – kicsi busz, kevés költség, nagy haszon alapon – , bömböl a rádió, az utas, ha akarja, ha nem, kénytelen hallgatni a sofőrnek tetsző műsort.

Makkay József 2018. október 19., péntek

Megakasztott visszaszolgáltatás

Az erdélyi magyar közvélemény a Mikó-kollégium ügyéről tud a legtöbbet, hiszen számos tüntetés, tiltakozás övezte a rendszerváltás óta mérföldkőnek számító jogi visszaélést, amely a teljes visszaszolgáltatási folyamatot megakasztotta.

Makkay József 2018. október 12., péntek

Semmi pánik, győztek az igenek!

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról. Valószínűleg ennél nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a nemek aránya tíz 10 százalék fölé. 

Nánó Csaba 2018. október 05., péntek

A magunk esze után

Ha már elmegy „népszavazni”, szerencsés lenne, ha mindenki maga döntene arról, mit lát jónak. Tisztában kell lenni azzal is, egyre többen élnek élettársi kapcsolatban akár úgy is, hogy közben gyerekük, unokáik születnek.

2018. október 05., péntek

Marosvásárhelyen a kudarc neve: RMDSZ

Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően. 

Makkay József 2018. október 05., péntek

Birodalom és hazafiság

A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.

Nánó Csaba 2018. szeptember 29., szombat

Diszkóláz: nyolcvanas évek nosztalgiája

Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló ...

Makkay József: Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető ...

Nánó Csaba: A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS