Sehol sem kékebb a tenger?

Nehogy azt gondold, hogy ott kékebb a víz és fehérebb a homok! – mondta nemrég egy interjú során egy Erdélyből három évtizede Ausztráliába elszármazott ismerősöm, amikor a Karib-tengeri, valamint a Maldív-szigeteki kirándulásáról beszélt. S gyorsan hozzá is fűzte, hogy tudjam meg, nálunk sem fonják kolbászból a kerítést, hasonló napi gondokkal kell megküzdeniük, mint bárhol, akár itt nálunk, Erdélyben is.

Néztem, nyeltem és hallgattam.

Vagyis Ausztráliában, ahol a világon az egyik legmagasabb életszínvonalon élnek az emberek, az egészségügyi ellátás talán a legjobb, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint Romániában?

Ahol a többgyerekes édesanya vagy édesapa megnézi, hogy gyümölcsös joghurtot vagy inkább banánt vásároljon a gyerekeinek. Mert szülőkként már nem jut nekik is, hiszen a költségeken kívül ki kell fizetni az ovit, az iskolát és hadd ne soroljam. Vagy ahol a nyugdíjasok bizonyos része lemond a fűtésről, esetleg a meleg vízről azért, hogy tudja megvenni a gyógyszerét. Ahol hónapokba kerül bejutni egy jobb orvoshoz, vagy ahonnan még mindig menekülnek az emberek Nyugatra…akár epret szedni.

El nem tudtam képzelni, hogy ismerősöm miért mondja vérforralóan szemtelen blődségeit. Ennyire nem tudja már, honnan indult el? Pedig rendszeresen jár haza, szüleit és barátait is meglátogatja néha. Nyilván

nem állítom, hogy Romániában mindenki mélyszegénységben él, de hát összehasonlítani az egyik legelmaradottabb európai uniós országot Ausztráliával azért mégiscsak sok (vagy sokk?) volt nekem.

Tavaly svájci rokonom lepett meg másik hajmeresztő kijelentéssel. Szóba került ugyanis, hogy számtalan nyugati cég terméke – amelyet kelet-európai országokban értékesítenek – immár bizonyított módon sokkal rosszabb minőségű, mint amit ott helyben, náluk árusítanak. ,,De hát ti sokkal kevesebbet fizettek értük, mint mi, természetes, hogy rosszabb a minőségük” – mondta teljesen ártatlanul, hangjában rosszindulat nélkül.

Ismét csak hallgattam, s nem kezdtem el mondani, hogy sok esetben éppen annyit fizetünk, mint ők. Másrészt a fizetésünk sem annyi, mint nekik. Harmadrészt nem vagyunk állatok, hogy rosszabb minőségű termékekkel lássanak el minket.

Idén kanadai ismerőseinken csodálkoztam el, igaz, ők régóta élnek a tengeren túl.

,,Ahogy látom, Romániában is sok gazdag ember él, nem lehet panaszkodni. Különben is, már nálunk sem olyan, mint ami régen volt, az emberek egyre szegényebbek” – mesélték saját „problémáikat”.

És akkor nem sorolom ide Magyarországra szakadt „testvéreinket”, az átkosban túlra telepedett ismerősöket, rokonokat, akik közül egyesek folyamatosan panaszkodnak, hogy „hát már ti is megelőztetek”, „nálatok is jobb, mint itt”, „mi állunk egy helyben, de ti folyton fejlődtök”.

Szóval nem tudom, hova tegyem az értelmetlen hasonlítgatásokat, panaszáradatot, légből kapott dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy nálunk is sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedekhez képest, kialakult egy tehetős középréteg, sokan meggazdagodtak ilyen vagy olyan módon. De

még így is fényévekre vagyunk Ausztráliától, Svájctól, vagy Kanadától egyaránt. És egyelőre a szomszédban is jobban élnek, mint nálunk. Ha olyan rossz máshol, miért nem költöznek vissza Erdélybe? – tehetnénk fel a költői kérdést.

Amikor az előbbihez hasonló megjegyzéseket hallok, csak ritkán kezdek el vitatkozni, mert előre tudom, hogy nincs sok értelme. Lehet, a külföldre távozottak közül egyesek már elszakadtak az itteni valóságtól, s tényleg nem tudják, hogyan él Romániában egyik napról a másikra sok ember. Ha jóindulatú vagyok, azt mondanám, hogy csupán biztatni akarnak bennünket (ezt azért erősen kétlem). Vagy lehet, csak azt akarják, nehogy irigyek legyünk rájuk, vagy esetleg kérjünk tőlük (ezt inkább elhiszem).

Bármi legyen az igazság, biztos, ha fizetnének sem mennék Nyugatra, sem az Egyesült Államokba vagy Kanadába. Itthon, erdélyi földön érzem jól magam. Még akkor is, ha nem tudok a Karibi-térségbe utazni vagy a Maldív-szigeteken nyaralni. Elvégre most már tisztában vagyok vele, hogy ott sem kékebb a tenger, és hát a homok sem fehérebb.