Nehogy azt gondold, hogy ott kékebb a víz és fehérebb a homok! – mondta nemrég egy interjú során egy Erdélyből három évtizede Ausztráliába elszármazott ismerősöm, amikor a Karib-tengeri, valamint a Maldív-szigeteki kirándulásáról beszélt. S gyorsan hozzá is fűzte, hogy tudjam meg, nálunk sem fonják kolbászból a kerítést, hasonló napi gondokkal kell megküzdeniük, mint bárhol, akár itt nálunk, Erdélyben is.
Néztem, nyeltem és hallgattam.
Vagyis Ausztráliában, ahol a világon az egyik legmagasabb életszínvonalon élnek az emberek, az egészségügyi ellátás talán a legjobb, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint Romániában?
Ahol a többgyerekes édesanya vagy édesapa megnézi, hogy gyümölcsös joghurtot vagy inkább banánt vásároljon a gyerekeinek. Mert szülőkként már nem jut nekik is, hiszen a költségeken kívül ki kell fizetni az ovit, az iskolát és hadd ne soroljam. Vagy ahol a nyugdíjasok bizonyos része lemond a fűtésről, esetleg a meleg vízről azért, hogy tudja megvenni a gyógyszerét. Ahol hónapokba kerül bejutni egy jobb orvoshoz, vagy ahonnan még mindig menekülnek az emberek Nyugatra…akár epret szedni.
El nem tudtam képzelni, hogy ismerősöm miért mondja vérforralóan szemtelen blődségeit. Ennyire nem tudja már, honnan indult el? Pedig rendszeresen jár haza, szüleit és barátait is meglátogatja néha. Nyilván
nem állítom, hogy Romániában mindenki mélyszegénységben él, de hát összehasonlítani az egyik legelmaradottabb európai uniós országot Ausztráliával azért mégiscsak sok (vagy sokk?) volt nekem.
Tavaly svájci rokonom lepett meg másik hajmeresztő kijelentéssel. Szóba került ugyanis, hogy számtalan nyugati cég terméke – amelyet kelet-európai országokban értékesítenek – immár bizonyított módon sokkal rosszabb minőségű, mint amit ott helyben, náluk árusítanak. ,,De hát ti sokkal kevesebbet fizettek értük, mint mi, természetes, hogy rosszabb a minőségük” – mondta teljesen ártatlanul, hangjában rosszindulat nélkül.
Ismét csak hallgattam, s nem kezdtem el mondani, hogy sok esetben éppen annyit fizetünk, mint ők. Másrészt a fizetésünk sem annyi, mint nekik. Harmadrészt nem vagyunk állatok, hogy rosszabb minőségű termékekkel lássanak el minket.
Idén kanadai ismerőseinken csodálkoztam el, igaz, ők régóta élnek a tengeren túl.
,,Ahogy látom, Romániában is sok gazdag ember él, nem lehet panaszkodni. Különben is, már nálunk sem olyan, mint ami régen volt, az emberek egyre szegényebbek” – mesélték saját „problémáikat”.
És akkor nem sorolom ide Magyarországra szakadt „testvéreinket”, az átkosban túlra telepedett ismerősöket, rokonokat, akik közül egyesek folyamatosan panaszkodnak, hogy „hát már ti is megelőztetek”, „nálatok is jobb, mint itt”, „mi állunk egy helyben, de ti folyton fejlődtök”.
Szóval nem tudom, hova tegyem az értelmetlen hasonlítgatásokat, panaszáradatot, légből kapott dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy nálunk is sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedekhez képest, kialakult egy tehetős középréteg, sokan meggazdagodtak ilyen vagy olyan módon. De
még így is fényévekre vagyunk Ausztráliától, Svájctól, vagy Kanadától egyaránt. És egyelőre a szomszédban is jobban élnek, mint nálunk. Ha olyan rossz máshol, miért nem költöznek vissza Erdélybe? – tehetnénk fel a költői kérdést.
Amikor az előbbihez hasonló megjegyzéseket hallok, csak ritkán kezdek el vitatkozni, mert előre tudom, hogy nincs sok értelme. Lehet, a külföldre távozottak közül egyesek már elszakadtak az itteni valóságtól, s tényleg nem tudják, hogyan él Romániában egyik napról a másikra sok ember. Ha jóindulatú vagyok, azt mondanám, hogy csupán biztatni akarnak bennünket (ezt azért erősen kétlem). Vagy lehet, csak azt akarják, nehogy irigyek legyünk rájuk, vagy esetleg kérjünk tőlük (ezt inkább elhiszem).
Bármi legyen az igazság, biztos, ha fizetnének sem mennék Nyugatra, sem az Egyesült Államokba vagy Kanadába. Itthon, erdélyi földön érzem jól magam. Még akkor is, ha nem tudok a Karibi-térségbe utazni vagy a Maldív-szigeteken nyaralni. Elvégre most már tisztában vagyok vele, hogy ott sem kékebb a tenger, és hát a homok sem fehérebb.
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.