Sajtó és politika viszonya, újságírók és politikusok együttese olyannyira összetett kérdés, hogy nemcsak a nagyvilágban, de magyar nyelvterületen is egész irodalma van. A politikai vezércikket meghonosító, a szabad sajtó és a sajtószabadság terén bocsánatot nem ismerő Kossuth Lajostól a múlt század számos politikus-újságíróján keresztül megannyi példa mutatja, miként ötvözték sokan a két hivatást fel- és kihasználva ezeket különböző érdekek mentén.
Hellyel-közzel nálunk, Erdélyben is találunk a politikából a sajtóba vagy éppen innen amoda átvándorló eseteket: pártnak (is) dolgozó hírlapírókat, lapokban is közlő politikusokat, (rádiós) újságíróból pártelnökké, pártfőtitkárból (rádiós) újságíróvá lett „pályatársakat”. Mondani sem kell, mennyire szerencsétlen és kerülendő a két hivatás keverése, a média és a politikum világát átjáróháznak tekintő gyakorlat. Természetesen nem arról van szó, hogy az újságírónak ne lenne szabad kifejtenie politikai véleményét (természetesen véleményanyagban). A két hivatást, szerepet azonban szigorúan külön kell választani egymástól, hiszen a megszerzett mandátummal vagy tisztséggel járó politikai érdek összeegyeztethetetlen, összeférhetetlen a pártatlan, kiegyensúlyozott újságírás elvével. Nem véletlen, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete választások előtt arra kér valamennyi újságírót, hogy politikai szerepvállalása idejére függessze fel sajtós tevékenységét.
Nos, a közelmúltban éppen ennek az ellenkezőjére akadt durva példa Kolozsváron, ahol egy közismert újságíró sokak megdöbbenésére elszegődött a román Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Sőt központi rábólintással átvette a Kolozs megyei fiókszervezet irányítását is. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, viszont a revolverújságírást magas szinten művelő Liviu Alexa – mert róla van szó – ezzel együtt nem hagyott fel az általa alapított hírportálok és tévécsatorna irányításával, hanem a közönséget hülyének nézve elkezdte bizonygatni: politikai szerepvállalása ellenére médiacsoportja megmarad függetlennek, objektívnak. Beosztottjai pedig azt közölnek, amit akarnak. Aminek természetesen az ellenkezője igaz: az Alexa-csoport a lehető legádázabb támadásba lendült a PSD ellenfeleivel, sőt az újságíróból politikussá lett médiamogul pártbeli – többek között az ejtőernyőzését kifogásoló – kritikusaival szemben. Az alaptalan vádaskodásai, rágalmazó írásai miatt a bíróságon többször elmarasztalt médiavállalkozó aztán azzal éli ki magát, hogy ellenlábasait „politikai k*rváknak”, sajtócsöveseknek nevezve gyalázza, miközben önmagát természetesen szuperújságírónak, illetve a PSD megmentőjeként láttatja.
És hogy az örök tanulságokon kívül mi közünk ehhez nekünk, magyaroknak? Hát az, hogy a szakmát amolyan botránykeverésként és sárdobálásként gyakorló Alexa nem is olyan régen még „megmenteni” akarta a – szerinte – a magyar állam által „megvásárolt” kolozsvári, erdélyi magyar sajtót, és a kincses városban beindított egy magyar nyelvű hírportált. A nagy akarásnak és fogadkozásnak azonban nyögés lett a vége, az internetes oldal szánalmas román cikkek fordításai csupán.
Nemzetiségüktől függetlenül Isten óvjon olvasót, szavazót az ilyen újságírópolitikusoktól!
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.