Miért nem történnek lépten-nyomon balesetek, miért nem futnak egymásba a gépkocsik minden utcasarkon? Miért nem törünk-zúzunk, ha magas a gázszámla, ha nem ízlik a tej, vagy ha úgy érezzük, hogy valakik valamivel átvertek? A válasz, gondolom egyértelmű: vannak szabályok, melyeket be kell tartani. Mitől működik egy társadalom? A törvényeknek köszönhetően, amiket elméletileg mindenkinek be kell tartania. Ezek nélkül anarchia lenne: mindenki azt tenné, amit kevesebb vagy több esze diktál. Ha viszont rosszak a szabályok, a törvények, akkor máris kész a káosz. A káosz neve pedig Európának ebben a felében nem más, mint Románia…
Az Európai Bizottság többször is figyelmeztette a román kormányt, hogy ne sürgősségi kormányrendeletekkel kormányozzon, és elsősorban ne módosítsa a törvényeket minduntalan, egyetlen tollvonással. A miniszterek azonban új hagyományt kezdenek életbe léptetni: meghozzák a döntéseket, aztán ha valakinek feltűnik, hogy mekkora disznóságra készülnek, esetleg lehet tárgyalni a részletekről.
A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt, kizárólag a saját hasznukra hajtó politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. A lakosság jelentős részét ez nem érdekli, vagy nem érinti, az a néhány ezer ember pedig, akik megszállottan tüntetnek, a hatalom szemében sem nem osztanak, sem nem szoroznak.
Legutóbb az igazságszolgáltatásban dolgozókat sikerült felháborítani egy sürgősségi kormányrendelettel. Ne bonyolódjunk bele jogi útvesztőkbe, de ha már azok is sztrájkolnak, akiknek bűnözőket kellene fogni és elítélni, gondolhatjuk, hogy nem túl rózsás a helyzet. Felfüggesztették tevékenységüket az ügyészségek, március 8-ig a szervezett bűnözés elleni ügyészség napi négy órán keresztül „sztrájkol” tiltakozásul az ellen, hogy a kormány az érintettekkel való konzultáció nélkül módosította a vezető beosztású ügyészek kinevezési szabályait. Egyszóval lebénult az igazságszolgáltatás. Eközben a kormány köszöni szépen, jól van. Mi több, a hatalom néhány agytrösztje most azt követeli, hogy a tiltakozó ügyészeket, bírákat zárják börtönbe, mert ott a helyük „klienseik” mellett. Ennyit a szólásszabadságról Romániában. És még azt mondják, hogy a szomszédban diktatúra van.
Egyre több embernél szakad el a cérna. Még a dübörgő szocializmus idején terjedt a jól ismert vicc, melynek a csattanója, hogy aki utolsónak távozik az országból, oltsa le a villanyt. A több millió kitántorgott hazájában ez a poén kezd valósággá válni. A legfrissebb felmérés szerint 159 038 olyan gyerek szerepel a gyerekjogvédelmi hatóság nyilvántartásában, akiknek egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik. Annak már csak a Mindenható a megmondhatója, hogy valójában hányan hagyták el Romániát. És ha eddig még haza is jöttek, a tendencia egyértelműen az, hogy aki megélhetési vagy egyéb okból kint van, az ott is marad. Akik pedig itt maradtak, mintha valamiféle Stockholm-szindrómában szenvednének. Ami esetünkben annyit tesz, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Másként megmagyarázhatatlan, hogy a délibábos ígéretekért a csőcselék képes ugyanazokat beszavazni a hatalomba, akik tulajdonképpen ártanak nekik, tönkreteszik életüket, gyerekeik és az ország jövőjét.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.