Igaza van Kelemen Hunornak, valóban „a magyarokat szájba verték.”Nem is egyszer, sőt, mondhatni folyamatosan ezt teszi velünk a hatalom. Az elnöki kijelentés körül inkább csak az a gond, hogy ez több mint negyed századdal a hatalomváltás után hangzik el.
A kisebbségek anyanyelvhasználatának érdekében az RMDSZ által benyújtott törvényjavaslat a lehető legrosszabb időpontban került a képviselők asztalára. Néhány hónappal a románság nagy egyesülésének centenáriuma előtt várható volt: a pártok nemhogy szóra, de pillantásra sem méltatják a javaslatot.
Jelenleg egyetlen román politikus sem kockáztatja meg –függetlenül attól, hogy ideológiai síkon minek tartja magát –, hogy baráti gesztust tegyen felénk.
Ellenkező esetben saját társai üldöznék ki a parlamentből, a pártból –a világból. A politikai korrektség szempontjából még nem tartunk ott, hogy a többséggel bármilyen körülmények között képesek legyünk józan és építő párbeszédet folytatni. Főleg kisebbségügyben.
Naivság arra gondolni, hogy a román politikusok eltöprengenének, netán meghatódnának egy olyan érvelésen, miszerint a többségnek „a centenáriumi év után is együtt kell élnie a magyar közösséggel”, valamint „a kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló törvény semmivel sem rövidíti meg a többségi nemzetet”. Hogy csak kettőt említsünk a sok-sok igazságtalanság közül: a MOGYE és a marosvásárhelyi római katolikus líceum ügye már rég előrevetítette mindazt, ami várható e centenáriumi készülődésben.
Sajnos kisebbségi sorban sínylődő polgártársainkra sem számíthatunk.
A romániai németek képviselői siettek kijelenteni: sikeres a Romániában 1989 után alkalmazott kisebbségvédelmi modell.
Örök titok marad számomra, mitől sikeres, de akinek sok a gazdag külföldi rokona, annak lehet, hogy könnyebb elviselni a kisebbségi létet, a nem létező jogokat pedig modellértékűnek nevezni.
Az aradi vértanúk között a magyarokon kívül találunk németet, osztrákot, horvátot és szerbet is. Volt köztük kisnemes, polgár és főnemes, dúsgazdag és vagyontalan. De egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták. Ma már senkitől nem várja el nemzete, hogy életét áldozza a szabadságharc oltárán. Azon a történelmi korszakon túlléptünk. De azért jó lenne néha összefogni, hogy ne úgy tűnjön, mindig csak a magyarok elégedetlenek. Léphetnénk együtt és főleg nagyobbat. Ne érezze úgy a hatalom, hogy mindig csak minket kell szájba verni.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.