Pünkösd – a Szentlélek ünnepe

A karácsonyhoz és húsvéthoz több szokás, néphagyomány kapcsolódik, a pünkösdihez köthetők azonban idővel a legtöbb helyen kikoptak az emlékezetből és a gyakorlatból egyaránt. Sokan ezért – főleg, hogy az ünnep többnyire már a melegebb időszakra esik – inkább egy-két szabadnapnak tekintik az ünnepet, amikor a családdal jól lehet egyet kirándulni. Az egyház számára pünkösd azonban nemcsak az egyház születésnapját jelenti, hanem a Szentlélek általi megújulást is.

A pünkösd eseménye az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében olvasható. E szerint

a tanítványok együtt voltak Jeruzsálemben, amikor hirtelen „zúgás támadt az égből, mintha erős szél fújna”, és „tűznyelvek jelentek meg”, amelyek szétoszlottak, és mindegyikükre ráültek.

Beteltek Szentlélekkel, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek adta nekik. Ez a pillanat nem csupán látványos csoda volt, hanem a Krisztusban való új élet nyilvánvaló jele: elkezdődött az evangélium hirdetése a világ irányába.

Az egyház tanítása szerint ugyanakkor a Szentlélek nem csupán az első pünkösdkor jelent meg, hanem ma is munkálkodik az igehirdetés, a hit ébresztése és a közösség formálása által. A Szentlélek teszi élővé Isten igéjét, ő vezet el minket a teljes igazságra (János 16,13), és ő az, aki Krisztus testének, az egyháznak tagjaivá formál minket. Pünkösd tehát nem egy múltbéli esemény nosztalgikus ünnepe, hanem a Szentlélek jelenvaló, éltető és megújító erejének ünneplése. A gyülekezet életében ez megjelenik az igehirdetés középpontba állításában, a keresztség és úrvacsora sákramentumainak közösségi megélésében, valamint a Szentlélek vezetésére való figyelésben.

A református gyülekezetek pünkösdkor – mint minden sátoros ünnep alkalmával – úrvacsorai közösségben is részesülnek, kifejezve azt, hogy a Lélek által Krisztus közösségébe fogadtattunk.

Az igehallgatás mellett a pünkösdi istentiszteleten hangsúlyos szerepet kellene kapnia a Szentlélekhez való imádkozásnak és a közösség megélésének is.

Ma, amikor sokan keresik az élet értelmét, irányát és biztonságát, különösen fontos, hogy pünkösd üzenetét komolyan vegyük: nem vagyunk magunkra hagyva. A Lélek jelen van – vigasztal, bátorít, tanít és küld. Az egyház ezért pünkösd ünnepén arra hív, hogy figyeljünk a Szentlélek hangjára, és engedjük, hogy Isten Lelke formáljon bennünket személyesen és közösségként egyaránt.

A szerző református lelkipásztor