Kétszer is jártam riportúton a parajdi sóbányában: látogatóként többször megfordultam a ,,turisztikai részlegen”, a kitermelést testközelből megtapasztaló újságírói munkámat a vállalat vezetősége tette lehetővé. Legutóbb fiatal mérnök kísért le fényképész kollégámmal a mélybe, minden eligazítást és segítséget megadva, hogy életszerű legyen a bányáról, a sókitermelésről és a turizmusról szóló riportom.
A bányászokkal és mérnökökkel történő beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy mindenben a romániai sóbányák bukaresti központjától függnek
– ők szabják meg a só kereskedelmét, a kitermelés ritmusát, és főleg a beruházások menetét. Azokat a beruházásokat is, amelyeknek az elmaradása – mint a napokban kiderült –, a mostani tragédiához vezettek.
Ennek ismeretében nem lepődtem meg, hogy a tragédiát megelőző időszakban –, és utána is – miért hallgatott mindenki a parajdi bányában, miért nem volt kommunikáció a bánya helyi vezetősége és a parajdiak, illetve az ügy iránt érdeklődő újságírók felé. Hiába hívtam, kerestem bányamérnök ismerőseimet, mert csak egysoros üzenetek érkezett telefonomra: nem nyilatkoznak, illetve nagyon nagy a baj, amihez fogható eddig nem volt romániai sóbányában. Éreztem, hogy nem mondhatják el, mi vezetett a mostani tragédiához. Ahogy a mondás tartja, fejétől büdösödik a hal, és a nagyhalak Bukarestben székelnek – a direkt főnökeik –, akiktől további sorsuk és boldogulásuk függ.
Ezzel el is érkeztünk a bajok gyökeréhez: az elmúlt egy napban napvilágot látott adatok sok mindenre rávilágítanak. Fontos tudnivaló, hogy az országos bányavállalatnak a parajdi volt az egyik legjobb ,,fejőstehene”: a sókitermelés és a turizmus mintegy fele-fele arányban termelt hatalmas profitot a bukaresti állami cég számára, amiből csupán csepegtettek a parajdi bánya számára, ezért is ódázták el a bánya megmentését célzó beruházásokat, amivel el lehetett volna terelni a tragédiát okozó patak medrét, hogy árvíz esetén ne következzen be a mostani tragédia. Ez arra is rávilágít, hogy az összeesküvés-elméletekkel szemben nem készakarva idézték elő ,,láthatatlan erők” a székelyföldi bánya elárasztását, hanem a Romániára jellemző elódázás, közömbösség, az ,,úgysem történhet baj” típusú emberi felelőtlenség áll a bajok hátterében.
Az agyonközpontosított román állam újabb ,,bizonyítványa", hogy a parajdi sóbánya megtelt vízzel, aminek következtében egy kistérség megélhetése forog kockán.
Jól ismerjük a hazai bányabezárások és az azt követő évtizedek hozadékát, amikor elszegényedett, lerobbant, kilátástalanná vált ,,holt vidék” lett számos település és kistérség egyaránt. Jellemző ez az Erdélyi Szigethegység számos térségére is, ahol a bányabezárások után évtizedek óta várják az ,,életmentő turizmus” megtelepedését, de mindhiába. Ezzel szemben a parajdi bányabezárás a bányászatot és a turizmust egyaránt hazavágta: a két ágazat valamelyikéből megélő helybéliek nehéz helyzetére már padlásnyi ígéret van, de a rossz tapasztalatokból tudjuk, hogy ezek nagy része mese habbal. A kormány minden bizonnyal kiutal valamilyen gyorssegélyt, amiből jó esetben pár hónapig ki lehet fizetni az alkalmazottak bérét, utána pedig új állás, és új megélhetés után kell majd nézni.
Már most borítékolható, hogy nem lesz felelősségre vonás: az emberi mulasztást elkövetők tisztára mossák magukat, a kisemberek pedig maradnak a kárral. Jó volna, ha annyi haszna lenne a parajdi tragédiának, mint egy repülőszerencsétlenség utáni szakértői elemzésnek, amelynek során kimutatják, hogy milyen műszaki okok vezettek a tragédiához, és ezeket a későbbiekben igyekeznek kiküszöbölni. Hogy máshol ne fordulhasson elő ugyanez.
Egy olyan konfliktus őrli a román állam intézményeit, amely nem látható a tévében vagy az interneten. Polgárháborúban vagyunk, és ezt nagyon világosan ki kell mondani – írja Marco Badea az Explicativ című román portálon.
Vlad Pascut jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélték, miután a konstancai ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú döntést. Nemrég volt két éve a balesetnek, amelyben a tengerparton két fiatal életét vesztette. Román lapvélemény a bortányos ítéletről.
Kitiltani az iskolákból, a tanítási és tanulási folyamatból a mesterséges intelligenciát annyit tesz, mintha évszázadokkal ezelőtt betiltották volna a könyveket, mert túl könnyűvé teszik a tudásszerzést.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
Kitiltani az iskolákból, a tanítási és tanulási folyamatból a mesterséges intelligenciát ...
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.