HIRDETÉS
Nemrég érkezett a hír, hogy néhány napja elhunyt kereszttatám. Idős volt, 85. évében járt, és a korral együtt betegség is felütötte a fejét. Eltávozása tehát a földi élet velejárója volt, főleg, hogy napjainkban számos negyvenes, ötvenes éveiben járó személy költözik az örökkévalóságba különböző okok miatt. Engem mégis mély szomorúság fogott el. És nem csak azért, mert a kereszttatám volt.
Hazaértem, s a letaglózó hírt megosztottam a családdal is, kezdtem mesélni az életéről, s egy adott ponton így fogalmaztam: úgy érzem, miatta találták ki azt a szót, hogy…
Úriember – vágott a szavamba a feleségem. S valóban. Nemcsak nekem egyértelmű, hanem ezek szerint másoknak is.
Számomra, aki ma is alig tudok beütni egy szeget a falba, ezermesternek tűnt, s az is volt, hiszen háza táján mindent ő maga tett helyre, javított meg, készített el. Ugyanakkor személye ma is úgy él bennem, mint aki soha nem emelte fel a hangját, nem veszekedett vagy vitatkozott senkivel. Bárhol volt, bárhova ment, mindig úgy öltözött, mintha skatulyából húzták volna elő. Mert hát úriember volt. Nemcsak kívül, belül is. A kolozsvári református kollégiumban érettségizett, s azok közé a régi vágású férfiak közé tartozott, akikből ma már egyre kevesebb van. Ha egyáltalán van.
A régi rendszerben családunknak nem volt személygépkocsija (az újban sem), neki igen.
Bármikor képes volt, még éjnek idején is felöltözni, ha szükség volt arra, hogy autóval hazavigyen minket. Vagy bárhova.
Gyermekként sokat ültem a hátsó ülésen, s hallgattam, ahogy beszél. Pontosabban figyeltem, hogy mikor szólal meg. Mert ritkán tette, de akkor mindig a fején találta a szöget. Akkor fogadtam meg magamban, hogy ha felnövök, és esetleg autóm is lesz, senkit nem fogok visszautasítani, ha fuvarozni kell. Emlékszem, milyen jóleső érzés volt számomra, s úgy éreztem, ezt majd illik másoknak is visszaadni.
Ilyenkor tudatosítom ismét magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Nekem ő az volt, s csak most sajnálom igazán, hogy ezt neki nem tudtam elmondani. Isten nyugtasson, kedves keresztapám!
Miközben az Európai Unió intézményeiben egyre több szó esik Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, az ország területén élő őshonos nemzeti kisebbségek jogait nem említik, vagy ez már negyedrangú feltételnek számít.
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.
A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság ...
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából ...
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
