Nemrég érkezett a hír, hogy néhány napja elhunyt kereszttatám. Idős volt, 85. évében járt, és a korral együtt betegség is felütötte a fejét. Eltávozása tehát a földi élet velejárója volt, főleg, hogy napjainkban számos negyvenes, ötvenes éveiben járó személy költözik az örökkévalóságba különböző okok miatt. Engem mégis mély szomorúság fogott el. És nem csak azért, mert a kereszttatám volt.
Hazaértem, s a letaglózó hírt megosztottam a családdal is, kezdtem mesélni az életéről, s egy adott ponton így fogalmaztam: úgy érzem, miatta találták ki azt a szót, hogy…
Úriember – vágott a szavamba a feleségem. S valóban. Nemcsak nekem egyértelmű, hanem ezek szerint másoknak is.
Számomra, aki ma is alig tudok beütni egy szeget a falba, ezermesternek tűnt, s az is volt, hiszen háza táján mindent ő maga tett helyre, javított meg, készített el. Ugyanakkor személye ma is úgy él bennem, mint aki soha nem emelte fel a hangját, nem veszekedett vagy vitatkozott senkivel. Bárhol volt, bárhova ment, mindig úgy öltözött, mintha skatulyából húzták volna elő. Mert hát úriember volt. Nemcsak kívül, belül is. A kolozsvári református kollégiumban érettségizett, s azok közé a régi vágású férfiak közé tartozott, akikből ma már egyre kevesebb van. Ha egyáltalán van.
A régi rendszerben családunknak nem volt személygépkocsija (az újban sem), neki igen.
Bármikor képes volt, még éjnek idején is felöltözni, ha szükség volt arra, hogy autóval hazavigyen minket. Vagy bárhova.
Gyermekként sokat ültem a hátsó ülésen, s hallgattam, ahogy beszél. Pontosabban figyeltem, hogy mikor szólal meg. Mert ritkán tette, de akkor mindig a fején találta a szöget. Akkor fogadtam meg magamban, hogy ha felnövök, és esetleg autóm is lesz, senkit nem fogok visszautasítani, ha fuvarozni kell. Emlékszem, milyen jóleső érzés volt számomra, s úgy éreztem, ezt majd illik másoknak is visszaadni.
Ilyenkor tudatosítom ismét magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Nekem ő az volt, s csak most sajnálom igazán, hogy ezt neki nem tudtam elmondani. Isten nyugtasson, kedves keresztapám!
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.