HIRDETÉS
A családi legenda szerint ötéves lehettem, amikor nagyszüleim elvittek a Hargitára. Állítólag – mintha az emlékezés homályából nekem is felsejlene valami ködös részlet – málnaszedés közben történt a következő eset: a málnasor egyik felén én, a félméteres prücsök szedtem a pirosló szemeket, a sor másik felén pedig egy másfél méteres medvebocs lakmározott a gyümölcsből. Talán még farkasszemet is néztem a macival. Hogy ki ijedt meg jobban, arról már nem szól a fáma.
Ma már nem kell a Hargitára menni medvét látni. Ha már az új törvények értelmében cirkuszban nem csodálhatjuk őket,
elég végigsétálni néhány székelyföldi város főutcáján, és nagy az esély arra, hogy ne csak régi ismerősök süvegeljenek meg, hanem egy-egy hatalmas medve is ránk mosolyogjon a bajsza alól.
Nyilván, ha az állat éppen vicces kedvében van. Ha nincs, akkor bizony elszabtuk.
A medve alapjában véve kedves, békés állat. Addig, amíg – ebből sokat tanulhatunk mi is – nem érzi veszélyeztetve családját, kicsinyeit. Vagy nem éhes. Vagy nem dühös. Vagy nem fáj valamije. Egyszóval, bármennyire jópofa, de eredendően kiszámíthatatlan. Mint bármelyik állat. Hiszen az élet nem rajzfilm, ahol kutya, macska, egér, oroszlán, medve és ember jól megfér egy fedél alatt, vagy együtt labdázik a játszótéren.
Szakemberek hívják fel a figyelmet arra, hogy amióta felfüggesztették a nagyragadozók kilövését, a vadgazdálkodás a feje tetejére állt.
Elszaporodtak a nagyvadak, egyre több kárt okoznak, és az emberek egyre tűrhetetlenebbnek tartják a helyzetet. Nyilván senki sem szeret arra ébredni, hogy ablakán bekukucskál egy medve, vagy éppenséggel háziállatainak bottal ütheti a nyomát. A vadászok legfeljebb vízi pisztollyal lőhetnek a vadakra, és ha kapnak a macitól egy pofont, a másik orcájukat is oda kell tartaniuk.
Nehogy megkövezzenek, semmi bajom az állatokkal, szeretem őket, még állati jogaikat is elismerem. De ahogy Mórickának, nekem is mindenről „az” jut eszembe. Pontosabban a mindenkori hatalom, amelyik ebben az esetben is teljes tehetetlenségről tesz tanúbizonyságot. A román politika viharaiban nehéz lenne józanul megoldani bármit is. Lesznek majd – ez egy ismeretlen és távoli időszakot jelöl – autópályáink, ahol egymást kerülgetik gépkocsik, medvék, vaddisznók, netán elefántok és oroszlánok, ha kirúgják őket az állatmentes cirkuszokból. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, nem ártana tenni valamit, hogy az állat is jól lakjon, az ember is megmaradjon. Ha lehet, még a mi életünkben…
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
