HIRDETÉS
Mi történne, ha népszavazást tartanánk Isten létezéséről? Ha a többség úgy döntene, hogy márpedig nincs Isten, akkor bezárnánk a templomokat, és betiltanánk a keresztény egyházakat? Ezeket az abszurd, ugyanakkor elgondolkoztató kérdéseket egy magyar politikus tette fele a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás sikertelensége után. Mint emlékezetes, a határon túli magyarság kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás érvénytelen lett. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett megmérettetés mély árkokat ásott az anyaország és az elszakadt nemzetrészek közé – hosszú évekre megterhelve kapcsolatainkat. Hat éven át a nemzetrészek között folyó sárdobálás végül azzal csillapodott le, hogy a második Orbán-kormány egyik első intézkedése volt 2010-ben a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvény megszavazása.
Nem véletlenül jutott eszembe e gyászos történet a Nagy-Britanniában 2016 júniusában megtartott népszavazás kapcsán az ország kilépéséről az Európai Unióból, ahol a szavazók 51, 9 százaléka döntött a távozás mellett. Az eldurvult kampányban a kilépésben érdekelt tábor felnagyította az EU-tagság hátrányait szemben a független és önálló Nagy-Britannia előnyeivel. Hiába figyelmeztettek mértékadó gazdasági szakemberek arra, hogy a kilépés gazdasági katasztrófát hozhat a szigetállam számára, mert a Brexitet támogató megmondóemberek túlharsogtak mindent és mindenkit.
Három évvel az emlékezetes népszavazás után az angol politikai osztály megosztottabb, mint valaha: a parlamenti képviselők már harmadik alkalommal utasították el Theresa May miniszterelnök 12 pontos megállapodását a kilépésről. Lehetetlen állapot alakult ki, amely során a két szemben álló tábort csak egy dolog vezérli: betartson a másiknak. Miközben mindenki tudja, hogy az Európai Unióval folyó tárgyalások során az a legtöbb, amit a miniszterelnök kialkudott Brüsszeltől. A brit politikai osztály most döbben rá: nincs igazán jó megoldás a kilépésre. Egy felelőtlen népszavazással olyan zsákutcába vezették be az országot, amiből egyre inkább egy megállapodás nélküli kilépés a valószínű. Ez Nagy-Britanniának kisebb gazdasági összeomlást okoz, ugyanakkor az örvények elérik az Európai Unió legtávolabbi pontjait is.
E két eset is jól mutatja, mennyire veszélyes kezdeményezés olyan ügyekről rendezni népszavazást, amihez a lakosság többsége csak érzelmileg viszonyul. Egy-egy ilyen referendum hosszú távra meghatározza az ország vagy a tágabb régió életét.
Persze vannak kivételek is. Például Románia, ahol egy referendumnak alig van hatása. Mivel ebben az országban semmit nem vesznek komolyan – a törvényeket legkevésbé –, így nem kell csodálkozni, hogy a Traian Băsescu államfő idején a legfentebb 300 tagú törvényhozásról megejtett érvényes népszavazás határozatának alkalmazása már a referendum másnapján a felejtés homályába veszett. Mint ahogy a román jogállamiságról most készülő, Klaus Johannis-féle népszavazásnak is hasonló lesz a sorsa.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
