HIRDETÉS
Hosszú évekkel ezelőtt történt egy állófogadással végződő rendezvényen, ahol az éppen hatalmon levő kormánypárt helyi képviselőivel koccintgattunk. Újságírókkal időnként megesik ez, és ilyenkor kötetlen beszélgetések is kialakulnak. A román prefektus egyik közeli ismerősöm rokona volt, így hármasban csevegtünk belpolitikáról, beruházásokról, autópálya-építésről…
A kormány helyi embere úgy gondolta, a romániai politikai attitűdtől eltérően egy ismerősök közötti beszélgetésen lehet őszinte is. Ezért kijelentette: az észak-erdélyi régiókból román területen addig nem lesz összefüggő autópálya Budapest felé, amíg autópályán nem lehet eljutni Bukarestbe. Amikor rákérdeztem, hogy ez az ő álláspontja-e, annyit mondott: pártállástól függetlenül a román politikai elit döntéshozói gondolják ezt így. Akkoriban csak az ötven kilométernyi, Torda és Gyalu közötti autópályaszakasz üzemelt, a többi papíron létezett. Mint ahogy ma is, hiszen Gyalutól a Szilágyság érintésével a Bihar megyei román–magyar határ felé tartó sztráda – néhány kilométeres befejezett vagy építés alatt álló rövid szakasz kivételével – továbbra is az íróasztalok fiókjában szerepel megrajzolt tervként, akárcsak 15 évvel ezelőtt.
Többször eszembe jutott a román politikus őszinte véleménye, hiszen az erdélyi autópálya-építés pontos látleletét rögzítette. Az idő múlása bebizonyította: egyértelműen a politikai akarat hiányával magyarázható az észak-erdélyi autópálya körüli cirkusz. Ehhez hozzáadódik a szokásos román bürokrácia, az állami intézmények magatehetetlensége és az itt dolgozó alkalmazottak hozzá nem értése. Ha mindezt együtt nézzük, akkor meggyőződésem: Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről hamarabb fogunk autópályán eljutni Bukarestbe, mint Budapestre.
De nem csak az észak-erdélyi autópálya-építések elszabotálásában mutatkozik meg a mindenkori román hatalom ódzkodása attól, hogy Magyarország irányába nyisson. A két ország közötti szembenállás az infrastruktúrafejlesztés más területein is tetten érhető. Hiába javasol az Orbán Viktor vezette magyar kormány számos megvalósításra váró közös tervet, román részről ezek süket fülekre találnak. Nagy volumenű közös beruházás lehetne például a Kolozsvár–Budapest gyorsvasút elkészítése, amelynek megvalósíthatósági tanulmányára a magyar kormány pénzt is elkülönített. Ezzel szemben a Nemzeti Liberális Párt felfüggesztett kormányának ügyvivő közlekedési minisztere Kolozsváron legutóbb úgy nyilatkozott a Biharpüspökig terjedő vasútvonal villamosításáról, mintha nem is létezne elképzelés a közös gyorsvasútról. Újságírói kérdésre reagálva Lucian Bode miniszter szerint a román kormány számára saját fejlesztési stratégiája az elsődleges. Vagyis szó sincs arról, hogy egyezség születne a Budapest által szorgalmazott gyorsvasútról.
De hasonló elutasítás született Orbán Viktor közös régiófejlesztési elképzeléseiről is. Mint ismeretes, a magyar kormányfő a temesvári forradalom harmincéves évfordulóján mondott beszédében említette a szélesebb körű román–magyar együttműködés lehetőségét. Akkor ezt Klaus Johannis román államfő elvetette egy semmitmondó européer szósszal öntve nyakon mondandóját.
Persze idén nemcsak a román–magyar együttműködés topog helyben, hanem minden más. Az itt a kormány, hol a kormány nevű össznemzeti társasjáték valószínűleg minden eddiginél jobban padlóra küldi Romániát.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
