Nánó Csaba

2019. március 30., 20:20

Nem éppen ortodox gondolatok a nézőtéren

Nézem az előadást – teljesen mindegy, hogy hol, mikor és melyiket. Próbálom értelmezni a rendező elképzelését, megfejteni a darab mondanivalóját, a szerző gondolatait, de sehogy sem sikerül. Lehetséges, bennem van a hiba, bár a koncentrálástól már verejtékezik a homlokom. Aztán vége az előadásnak, és hallom a kijövő nézőket, amint arról tanakodnak, hogy amit láttak, vajon miről is szólt. Megnyugszom, hogy testületileg nem értettünk az egészből semmit. Aki pedig boldogan bólogat, hogy bizony ez remek volt, minden a helyén, és ő megértette a „modern” rendezést – ami gyakorlatilag átírta a szerző teljes mondanivalóját, és új megvilágításba állította a színdarabot, amit alibinek használt saját „zsenije” kifejtéséhez –, hát az tapsolhat önmagának, hogy ilyen okosnak született. Mi, a többiek pedig kábultan, leszegett fejjel megyünk ki a színházból, mint akik szégyellik, hogy az Úr csak ennyi értelemmel áldotta meg…

Mintha egyre több darab nem arról szólna, aminek a szerző megírta. És a világban mintha egyre szaporodnak a meg nem értett, fel nem fedezett lángelmék. Pedig a legtöbb ember kényesen ügyel még arra is, hogy nevét helyesen írják le. Ez ugyanis a miénk, minket jellemez, vele élünk és vele halunk majd meg, ha eljött az idő. És nyilván így van ezzel minden alkotó, aki művét sajátjának tekinti, amiért ő vért izzadt, álmatlanul hánykolódott éjszakákon át az ágyban. Feltéve, ha az illető író még az élők sorában van. A klasszikusok, akik régen alkottak, és belőlük már csak a Mű maradt, nyilván nem tudnak tiltakozni, ha alkotásukat átértelmezték, és köze sincs már ahhoz, amiért megszületett.

Vajon meddig mehet el az alkotói szabadság? Mikor marad a mű a szerzőé, és mikortól vesződik el mindaz, amit beleálmodott egy bizonyos darabba?

Meddig jogos használni az illető szerző nevét a plakáton, ha a darab már nem az, aminek meg volt írva?

A múlt század hetvenes éveiben a kolozsvári színházban a nemrég elhunyt Szabó József „Odzsa” rendezte Bálint Tibor A sánta angyalok utcája című drámáját. Mindenki Tibi bácsija minden áldott próbán ott ült a nézőtéren, jegyzetelt, javítgatta, írta és húzta a replikákat, tehát a rendező alkotótársa maradt egészen a darab bemutatásáig. Vagy helyesebben a rendező maradt alkotótársa a szerzőnek. A drámaíró így elkerülte azt, hogy nélküle változzon a mondanivaló, a szereplők jelleme, a cselekmény, és minden más, ami megváltoztatta volna a darabja mondandóját.  

Egy másik eset talán még jellemzőbb az igencsak jogos szerzői büszkeségre. Erdélyi színházban próbálták Sütő András egyik korszakos drámáját Harag György rendezésében. Sütő szokásához hűen részt vett a próbákon, figyelt, és amikor a szöveg nem úgy hangzott el, ahogyan ő megírta, azonnal szólt Haragnak. Végül a rendező felszólt a színpadra: „jövőre Shakespeare-t fogunk játszani, ő legalább már nem szólhat bele”.  Érthető a szerző érzékenysége a szöve­gére, hiszen ő szülte meg, és a vajúdás többnyire nem sétagalopp…

A minap Kürthy András, a híres operarendező beszélt Kolozsváron a szakmai alázatról. Vagy inkább annak hiányáról, ami leginkább az ifjú „titánok” esetében mutatkozik meg. Ha lehet parafrazálni Kürthyt, úgy is fogalmazhatnánk:

nem azért írta a szerző a darabot, hogy a színész eljátssza, a rendező megrendezze, hanem a színész azért játssza a szerepet, és a rendező azért rendezi a darabot, mert a szerző megírta.

Ha pedig így állnak a dolgok, talán mi, nézők sem hagynánk el olyan érzéssel a színházat, hogy a cselekmény megértéséhez túl buták vagyunk… 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. március 30., szombat

Túlélőshow az európai kampányban

Manfred Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak s egy kicsit magának Orbán Viktornak is. Így szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni.

Rostás Szabolcs 2019. március 28., csütörtök

Medvetánc

Újfent a medve, a ragadozó jelentette állandó fenyegetettség tematizálja a közéletet Székelyföldön, ahol sajnálatos módon emberáldozatot is követelt a vadtámadás.

Somogyi Botond 2019. március 27., szerda

Mire megy „Zizou” a Real Madriddal?

Cristiano hiányát a világ bármelyik csapata megérezné, az ő pótlását megoldani szinte lehetetlen feladat – nyilatkozta Modric, a horvát középpályás az ötszörös aranylabdás portugál sztárról, aki tavaly júliusban szerződött az olasz bajnoki címvédő Juventushoz.

Makkay József 2019. március 26., kedd

Elmaradt elszámoltatás

A kommunizmust kutató szakemberek a rendszerváltás utáni Románia magányos harcosai, akik a rendelkezésükre álló forrásokból megszállottan próbálják kibányászni a totalitárius rendszer rémtetteit. Munkájukat nehezíti, hogy a hatalom keresztbe tesz nekik.

Borbély Zsolt Attila 2019. március 15., péntek

A Reform Tömörülés volt az igazi tulipán

Megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli március 16-án Nagyváradon az RMDSZ egykori autonomista erőinek legjelentősebb platformja, a Reform Tömörülés. 2003-as megszűnésekor úgy ítélték meg, a szövetségben nem maradt esély a közös munkára. 

Makkay József 2019. március 15., péntek

Párhuzamos történelmi világok

Románia hivatalos történelemszemlélete köszönőviszonyban sincs a valósággal. Rádöbbenünk, milyen párhuzamos világban él a román és a magyar történelemírás, illetve a hivatalosságok mennyire betegesen próbálnak meghazudtolni alapvető történelmi tényeket. 

Makkay József 2019. március 07., csütörtök

Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét.

Nánó Csaba 2019. március 04., hétfő

Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. Ez ellen tüntet ismét az ország.

Somogyi Botond 2019. március 03., vasárnap

Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, az olcsó fapadosok lehetővé tették, hogy hipp-hopp néhány perc vagy óra alatt Európa különböző városaiban találjuk magunkat.

Makkay József 2019. február 28., csütörtök

A velünk élő kommunista örökség

A kommunizmus öröksége nem egy megfoghatatlan fogalom, nem a messzi múlt ködébe vesző balos propaganda, hanem egy 45 éves időszak szörnyű kísértetjárása, amely milliók bebörtönzésével, meghurcolásával és kivégzésével írta be nevét a történelembe.

Vélemény
Pataky István: Túlélőshow az európai kampányban

Manfred Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, ...

Rostás Szabolcs: Medvetánc

Újfent a medve, a ragadozó jelentette állandó fenyegetettség tematizálja a közéletet Székelyföldön, ...

Somogyi Botond: Mire megy „Zizou” a Real Madriddal?

Cristiano hiányát a világ bármelyik csapata megérezné, az ő pótlását megoldani szinte ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat