HIRDETÉS

Makkay József

2017. szeptember 22., 20:15

Mitől jobb a norvég oktatás?

Nem egy esetről tudok, amikor Norvégiában, Svédországban vagy Finnországban munkát vállaló hazánkfia családostól telepedett át, és legnagyobb meglepetésükre az iskolába beíratott gyerek a romániai tantárgyak és a kikérdezés alapján egy-két osztállyal fennebb került, azaz az ötödikes gyerekből például hatodikos lett. A gyanútlan szemlélő erre azt mondaná, hogy az oktatási rendszerünk jobb, mint az észak-európai, hiszen adott korban több tudásanyaggal látja el a diákot. Tanulóink óraszámát és túlterheltségét figyelembe véve talán van ebben szemernyi igazság, a valóságban azonban két külön világról beszélünk.

Ha egymás mellé tesszük a lapunknak nyilatkozó norvégiai pedagógus tapasztalatait egy hazai tanáréval, rádöbbenünk, mi a titka az észak-európai országok jóléti társadalmainak és Románia hatalmas lemaradásának. Mindkettő az oktatásban keresendő.

Tucatnyi példa bizonyítja, hogy a világ legfejlettebb országainak jólétéhez a tanügy gyökeres reformján keresztül vezetett az út. A reformok, persze, nem puszta szólamokból álltak, hanem komoly beruházásokból, amelynek hozománya nem egy-két éven belül vált láthatóvá, hanem évtizedek múlva. Azaz a távol-keleti sikertörténeteket – hogy csak Japánt és Dél-Koreát említsük – vagy az észak-európai jóléti társadalmakat a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években felértékelt közoktatás állította felívelő pályára. Ezek tények, amivel aligha lehet vitatkozni.

Ezzel szemben a romániai oktatási rendszernek még azt sem sikerült átörökítenie, ami jól működött a kommunista időszakban. Az eltelt huszonhét év állandó tanügyi reformjában igazából semmi nem kezdődött el, és semmi nem ért véget. Egymást váltogató több tíz oktatási miniszter számtalan elképzelése ütközött egymással, kérész életű reformkísérletek múltak ki anélkül, hogy bárki is hasznát látta volna.

A hangzatos szólamok és a világmegváltó ötletek árnyékában mindannyiszor kiderült, hogy a király meztelen. Sem konszenzus, sem politikai akarat, sem hosszú távú elképzelés nincs arról, hogyan nézzen ki ez az ország, mondjuk tíz év múlva, és abban milyen szerepet szánnak az oktatásnak. Helyette viszont tűzoltó munka folyik immár 27 éve, ami ilyenkor, tanév kezdetén rendszerint abban csapódik le, hogy egyetlen osztálynak sincs elegendő tankönyve. Sőt, vannak évfolyamok, ahova egyetlen új tankönyv sem jutott, miközben a régiekből már nem lehetne tanítani, mert az adott oktatási program megváltozott. Oldja meg a tanár és a szülő a helyzetet, ahogyan tudja.

Valami azt súgja nekem, hogy a következő harminc évben Románia éppen olyan szegény és elmaradott lesz, mint amilyen ma.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kádár Hanga 2017. november 28., kedd

Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái közül a novemberi sötétséget, a nehéz reggeli emésztést és a kormányt káromolva.

2017. november 28., kedd

Eskü és bilincs

Ismét terítékre került a határon túli magyarság egyszerűsített honosításának ügye. Nem meglepő, hogy a bírálat az emigráció keserű kenyerét Bécsben majszolgató Paul Lendvai tollából pattant ki.

HIRDETÉS
Somogyi Botond 2017. november 24., péntek

A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből tanult hazugságok alapján évszázadok alatt generációk nőttek és nőnek fel, ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem ért meg minket.

Borbély Zsolt Attila 2017. november 18., szombat

Veszélyben az erdélyiek szavazati joga?

Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2017. november 17., péntek

Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.

2017. november 12., vasárnap

Stockholm-szindróma

Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. november 12., vasárnap

(Ny)elvtelenség

Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.

Makkay József , Mihály Csaba 2017. november 09., csütörtök

Kastélyturizmus, az elkallódó kincsesbánya

Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek. 

Makkay József 2017. november 03., péntek

A patás ördöggé előléptetett autonómia

A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. 

Kádár Hanga 2017. október 30., hétfő

Vilma és a kelendő jellem receptje

Vilma egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie.

HIRDETÉS
Vélemény
Kádár Hanga: Idill varázsütésre

Csoda történt: Albert kipihenten ébredt. Kivételesen nem kellett hajnali ötkor kivakargatnia csipáit szempillái ...

Somogyi Botond: A gyermekben a jövő

Romániában párhuzamos román és magyar monológok zajlanak. S ameddig a román történelemkönyvekből ...

Nánó Csaba: Kegyelemdöfés

Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom ...

HIRDETÉS