HIRDETÉS

Kádár Hanga

2018. március 15., 20:29

Mire jó ma március 15.?

Sokat tanult, világlátott ismerőseim egyike azzal a kérdéssel állt elő minap, hogy nem érti, mivel gazdagítja önérzetünket, ha egy fizikalaborra magyarul is kiírják a terem funkcióját? Tényleg, miért is? –kérdezhetnénk. Női ismerősök ajándékba kapott, román hímzésmintájú márciuskáikat mutogatták büszkén a Facebookon jelezve, hogy ők nyitottak a románság hagyományai iránt. Miért is ne? –kérdezhetnénk. Más fiatalok pedig mereven elutasítják, hogy részt vegyenek a március 15-i ünnepségen, mert semmi kokárda és katonadal kedvéért nem sértenék meg román barátaik nemzeti érzetét.

Hogy mit is ad a fizikalabor ajtaján függő magyar felirat? Az érzést, hogy magyar nemzetiségem ellenére nem vagyok a románhoz képest alulértékelt állampolgár. Hogy miért nem dicsekszem márciuskákkal a közösségi hálókon? Mert az egymás kultúrája iránti nyitottság éppen száz éve egyoldalú: míg néhány magyar hajlandó hórázni egy vegyes esküvőn, és román haverrel szelfit lőni a december elsejei heje-hujában, vagy feltűzni mellkasára az olténiai mintás hagyományt, addig a román azt sem tudja, eszik-e vagy isszák a csárdást, van, aki leköpi a magyar kokárdát, a posztkommunista miniszterelnök pedig a zászlónk mellé akasztana.

A magyar nyitottság egyelőre süket fülekre talál, míg a román valahol a Balkán-félsziget földjében szunnyad. Az erdélyi magyar értelmiség hamis-liberális része pedig suttyomban, egy sör mellett köhinti el, hogy ebben az országban soha nem érezheti szociálisan teljesen egyenrangúnak magát román kollégával, de egyetemi óráin a nem létező kisebbségi hátrányról papol.

Március 15. nem hoz megváltást. Éppen csak felvillanthatjuk a teljes társadalmi egyenlőség iránti igényünket, egyfajta békés, kulturált demonstrációval a kétnyelvű feliratokért vagy a gyakorlatban is megvalósuló magyar bírósági eljárásért. Csak ismételjük kopni nem akaró reménnyel, hogy elsősorban a többségi nemzetnek kell befogadnia a kisebbséget. A végén meglepődve vesszük tudomásul, hogy a konzervatív a valódi liberális, hiszen azt vallja: egy ország minden benne élő nemzetiségének nyelvén kell szólnia. Az ideológiailag vakvágányra tévedt „liberális”pedig szellemének felét nyuvasztaná lelkifurdalás nélkül egy sajátjait is elüldöző, evickélő ország szennygödrébe, csak hogy a gerincességet és a civilizációs értékeket elfelejtett posztmodernek nehogy fasiszta nacionalistának bélyegezzék.

Az integráció melletti és az asszimiláció elleni szimbolikus kiállásképpen induljunk el 15-én emlékezni arra, hogy száz éve várjuk a kezdő jelet a többségtől a román–magyar barátságra.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2018. március 10., szombat

Erény a deviancia?

Conchita Wurst eurovíziós „diadalmenete” óta nem nézek dalfesztivált. És lassacskán semmilyen úgynevezett „kulturális” eseményt sem. Mert valaki minél különlegesebb, különcebb vagy éppen kirívóbb, annál menőbb.

Rostás Szabolcs 2018. március 10., szombat

Ügyészek, norma

Több mint egy évtizedes korrupcióellenes küzdelem után Románia még mindig Európa egyik legkorruptabb országa, a jelenséggel szembeni harc feladása pedig öngyilkossággal érne fel a hazai társadalom részéről.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2018. március 10., szombat

Az abnormális dicsérete

Nehéz helyzetben van az ember, amikor olyan dolgokat akar kritizálni, amelyek lassacskán világjelenséggé válnak. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a deviancia, a rosszul értelmezett másság mellett, vállalva azt, hogy az embert megkövezik. 

Borbély Zsolt Attila 2018. március 05., hétfő

Ellenfél nélkül

Az egyetlen stratégia, amivel a Fidesz–KDNP szövetsége megbuktatható lenne – amint azt már nem egy bal- és jobboldali elemző leszögezte –, az ellenzéki erők koordinált jelöltállítása lehetett volna.

HIRDETÉS
Makkay József 2018. március 03., szombat

A legkártékonyabb rendszer áldozatainak emlékezete

A felelősségre vonásra, az elszámoltatásra, a múlttal történő őszinte szembenézésre ma már nemcsak politikai akarat, hanem közösségi igény sincs.

Nánó Csaba 2018. február 23., péntek

Sport és politika kéz a kézben

A fair-play szellemét leginkább az öli meg, amikor utólag derül ki egy-egy bajnokról, hogy tiltott szereket használt kimagasló eredményei eléréséhez. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy évek multával fosztanak meg valakit érmétől.

HIRDETÉS
Somogyi Botond 2018. február 17., szombat

Sok sikert a választásokon!

Erdélyben a baloldal. Már magán a címen is elcsodálkoztam. Hiszen mit kereshet itt két olyan politikus, akinek a pártja az erdélyi magyar választók körében (rég) megbukott. De hát végül is joguk van hozzá.

Kádár Hanga 2018. február 16., péntek

A feminista is takarít

A Forma 1-en és a darts versenyeken sem foglalkoztatnak többé leheletnyi szoknyában illegő lányokat táblák felvonultatására, zászlók lengetésére. Mert megalázó a női nem számára.

Makkay József 2018. február 16., péntek

Elszabotált helyi autonómia

A helyi önkormányzatok kifosztása nem újdonság: az évszázados román nemzetállamban soha nem létezett jól működő helyi autonómia. A gazdagabb vidékek bevételeit Bukarest folyamatosan kiszivattyúzta.

Rostás Szabolcs 2018. február 11., vasárnap

Csatolmány

A politikai pártok valahogy úgy vannak a hitelességgel, mint a szépasszo¬nyok a jó hírnévvel: ha egyszer elveszítik, nagyon nehezen szerzik vissza. Ha egyáltalán.

HIRDETÉS
Vélemény
Somogyi Botond: Erény a deviancia?

Conchita Wurst eurovíziós „diadalmenete” óta nem nézek dalfesztivált. És lassacskán semmilyen ...

Rostás Szabolcs: Ügyészek, norma

Több mint egy évtizedes korrupcióellenes küzdelem után Románia még mindig Európa egyik legkorruptabb ...

Nánó Csaba: Az abnormális dicsérete

Nehéz helyzetben van az ember, amikor olyan dolgokat akar kritizálni, amelyek lassacskán világjelenséggé válnak. ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
HIRDETÉS