HIRDETÉS
Sokat tanult, világlátott ismerőseim egyike azzal a kérdéssel állt elő minap, hogy nem érti, mivel gazdagítja önérzetünket, ha egy fizikalaborra magyarul is kiírják a terem funkcióját? Tényleg, miért is? –kérdezhetnénk. Női ismerősök ajándékba kapott, román hímzésmintájú márciuskáikat mutogatták büszkén a Facebookon jelezve, hogy ők nyitottak a románság hagyományai iránt. Miért is ne? –kérdezhetnénk. Más fiatalok pedig mereven elutasítják, hogy részt vegyenek a március 15-i ünnepségen, mert semmi kokárda és katonadal kedvéért nem sértenék meg román barátaik nemzeti érzetét.
Hogy mit is ad a fizikalabor ajtaján függő magyar felirat? Az érzést, hogy magyar nemzetiségem ellenére nem vagyok a románhoz képest alulértékelt állampolgár. Hogy miért nem dicsekszem márciuskákkal a közösségi hálókon? Mert az egymás kultúrája iránti nyitottság éppen száz éve egyoldalú: míg néhány magyar hajlandó hórázni egy vegyes esküvőn, és román haverrel szelfit lőni a december elsejei heje-hujában, vagy feltűzni mellkasára az olténiai mintás hagyományt, addig a román azt sem tudja, eszik-e vagy isszák a csárdást, van, aki leköpi a magyar kokárdát, a posztkommunista miniszterelnök pedig a zászlónk mellé akasztana.
A magyar nyitottság egyelőre süket fülekre talál, míg a román valahol a Balkán-félsziget földjében szunnyad. Az erdélyi magyar értelmiség hamis-liberális része pedig suttyomban, egy sör mellett köhinti el, hogy ebben az országban soha nem érezheti szociálisan teljesen egyenrangúnak magát román kollégával, de egyetemi óráin a nem létező kisebbségi hátrányról papol.
Március 15. nem hoz megváltást. Éppen csak felvillanthatjuk a teljes társadalmi egyenlőség iránti igényünket, egyfajta békés, kulturált demonstrációval a kétnyelvű feliratokért vagy a gyakorlatban is megvalósuló magyar bírósági eljárásért. Csak ismételjük kopni nem akaró reménnyel, hogy elsősorban a többségi nemzetnek kell befogadnia a kisebbséget. A végén meglepődve vesszük tudomásul, hogy a konzervatív a valódi liberális, hiszen azt vallja: egy ország minden benne élő nemzetiségének nyelvén kell szólnia. Az ideológiailag vakvágányra tévedt „liberális”pedig szellemének felét nyuvasztaná lelkifurdalás nélkül egy sajátjait is elüldöző, evickélő ország szennygödrébe, csak hogy a gerincességet és a civilizációs értékeket elfelejtett posztmodernek nehogy fasiszta nacionalistának bélyegezzék.
Az integráció melletti és az asszimiláció elleni szimbolikus kiállásképpen induljunk el 15-én emlékezni arra, hogy száz éve várjuk a kezdő jelet a többségtől a román–magyar barátságra.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
