HIRDETÉS
A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által megrendelt tanulmány ugyan a helyi iskolahálózat fejlesztésére született, a szakemberek által megfogalmazott következtetések azonban egész Erdélyre is érvényes tanulságokkal szolgálhatnak. A szakmai oktatással kapcsolatos kutatás eredményei jól érzékeltetik azt a mélyülő szakadékot, amely a tizenéves tanulók és szüleik, valamint az érveiket és elvárásaikat megfogalmazó cégvezetők között tátong.
Érthető, ha a legtöbb szülő azt szeretné, hogy csemetéje tanuljon tovább, legalább az ő élete legyen könnyebb. Természetes emberi igény ez, ami viszont pályaválasztáskor nem veszi figyelembe a tizenéves képességeit, hajlamait és rátermettségét. Ez a fajta szülői önkény az értelmiségi munkára „kárhoztatott” gyerek életét teszi később kínszenvedéssé, hiszen Romániában már rég nem az a kérdés, hogyan szerezhet valaki egyetemi diplomát, hanem az, hogy utána mit kezd vele.
Nem kell ahhoz különösebb szociológusi ismeret, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben felmérjük, hány félresikerült diplomás fog hozzá második vagy harmadik egyeteméhez, hiszen az elsővel sem tudott kezdeni semmit. Az sem titok, hogy sok érettségizett bolyong szakma nélkül a nagyvilágban: mosogat, pincérkedik, idős emberekre vigyáz, vagy takarít valahol.
A rendszerváltás óta Romániában a szakma tanulása megvetett foglalatosság, lenézendő oktatási forma lett, ahova a közvélekedés szerint a leggyengébbek kerülnek.
Miközben mindannyian panaszkodunk, mennyire nehéz jó víz-, gáz- vagy villanyszerelőt találni, ha gond van a lakásban, netán egy kőművest vagy ácsot, ha építeni vagy javítani akarunk. Nem egy olyan szakmunkást ismerek, akinek hónapokkal előre „be van lőve” a megrendelése, és bizony nagyon körül kell udvarolni, ha soron kívül szeretné házhoz hívni valaki. Nem „hitványabb” ember ő, mint a mérnök vagy a tanár, de az biztos, hogy legalább kétszer annyi pénze van.
És akkor mi a gond? Ha mindannyian ismerünk ilyen példákat, a fiatalok miért ódzkodnak a szakmunkásképző szakiskoláktól vagy líceumoktól? Miért hiszik azt a mai szülők, hogy minden gyerekből értelmiségit kell faragni?
A hiba az oktatási rendszerben, a hiányzó pályaválasztási tanácsadásban, a szakmai képzés alacsony színvonalában és természetesen a közhangulatban keresendő.
Ennek megváltoztatásához kellene átfogó oktatási stratégia, hogy sokkal több elégedett és minél kevesebb frusztrált fiatal kerüljön ki a munkaerőpiacra.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
