HIRDETÉS

Kádár Hanga

2017. július 07., 22:30

Mielőtt jönne az álom

Így, fiam, biztos nem lesz belőled semmi! – fenyegették Margitkát a naponta fölé tornyosuló, savanyú szemű felnőttek, amikor a Mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre rendszerint a vállát vonogatta. Miután azonban nagymama és keresztapa is nyaggatni kezdte, hosszas elgondolás után megfogalmazta a választ: lehetőleg boldog. Jó,jó, de pontosabban! – unszolták tovább, amire Margitka rávágta, hogy neki mindegy, csak ne legyen olyan fekete karikás a szeme alja, mint anyának és apának. Margitka egyszerűen irtózott a táskás, besüppedt, fáradt tekintetektől.

Tízéves koráig még tartotta magát az elhatározásához, de az ötödik osztályos embernek már nem osztogatják nyakra-főre a nagyonjókat gyámolításként. Itt már mese nincs: tanulni s tudni kell.

Margitkát pedig arra nevelték, hogyha nem tud valamit egészen pontosan, akkor nem lesz belőle semmi, semmiként pedig ugye nem sok esély van a boldogságra. Így hát tanult reggeltől estig elégedett szülői mosolyért és az év végi könyvjutalomért.

Amikor a második tanuló helyére tornázta magát, elgondolkodott: miért ne lehetne akár első is? És lett. S ha már az osztályban első, miért ne lehetne az iskolában is az? Lett. A dicsőség már csak ilyen – futott át egyszer Margitka agyán –, könnyen megszokja az ember. S ha már Pistiék fiát zongorával szerepeltették, miért ne lehetne Margitkát is beíratni hegedűre? Beíratták. Versenyt nyert, megszokta. Aztán jött a néptánccsoport, mert azt sokan szeretik, sokan tapsolják. Ügyes volt, megszokta.

Ha iskolaelső, egyetem. Ha egyetem, minimum mérnöki. Ha mérnöki, legalább egy ösztöndíj. Vagy kettő. Ha Pistiék fiának is van, Margitkának miért ne lehetne? Margitka pedig közben hízik, fogy, stresszel, s müzli helyett Magne B6-ot aprít a reggeli tejbe. Kipiheni – csak ez egyszer legyen meg. Azután lesz ideje a gondtalan boldogságra. Egy idő után mással már nincs is ideje szóba állni, csak Pistiék fiával: együtt járnak a patikába növénykivonatú higgasztóért. Egyetem után három munkahely. Hát ilyen a pénz – fut át egyszer Margitka agyán –, hamar megszokja az ember. Anyukáék közben többször is szabályosan hasra esnek lányuk folkszvágenjétől. Margitka abban emlegeti rendszerint mások erkölcstelennek vélt édesanyját kidugva az ablakon siető, fontos tincseit. A szomszéd kocsiból ugyanolyan fontos frizurájú férfi üvölt vissza Margitkára. Aki aztán eldönti, futni fog, hogy valamiképp ledolgozza a feszültséget. Pistiék fiát is hívná, de neki sokkal fontosabb dolga van Margitkánál. Most nyelvvizsgázik, mert a fordítóirodában biztos pénz van. Két kávészünet között a leányzó kezét is megkéri, mert az egyedüllét is olyan, mint a pénz: hamar megszokja az ember.

A baba Margitkáéknál is projekt: méregdrága dada, zongora- és hegedűóra, meg persze minimum egy mérnöki.

Pistiék fiának pedig továbbra sincs ideje futni, most épp továbbképzőn van. Majd kipiheni – csak ez egyszer legyen meg. Utána lesz ideje a gondtalan boldogságra. Margitkán aztán erőt vesznek a ráncok, csodálkozik is, hogy mi baja, hisz’ alig ötvenéves. Fürdéskor a tükörben elszörnyülködésbe átcsapó meglepett felismeréssel nyomogatja fekete szeme alját csontos ujjacskáival. Éjszaka azt álmodja, hogy Pistiék fiával kocog, miközben elhaladnak az étterem előtt, amire a pénzt, s a mozi előtt, amire az időt sajnálták. Hirtelen az autójukban ülnek, tikkasztó dugóba ragadva, de Margitka most nem emlegeti mások erkölcstelen szülőanyját. Helyette feltekeri az ablakot, bekapcsolja a légkondit, és elindítja a CD-t. Együtt éneklik Pistiék fiával a régi, kedvenc slágert: Túl az Óperencián, fészek vár reánk.

Szép az álom. Nyugodt. Margitkának annyira tetszik, hogy fel sem ébred többé. Hiszen végre van ideje nyugodtan boldognak lenni. Valahol messze, túl az Óperencián.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Borbély Zsolt Attila 2017. október 01., vasárnap

Hogyan viszonyuljunk december elsejéhez?

A Kárpát-medencében sokan tartanak attól, hogy a jövőben esedékes román évforduló felkorbácsolja majd a magyarellenes indulatokat. Nem alaptalanul: a várt vihar előjelei már most mutatkoznak. Nekünk viszont sokkal fontosabb ünnepeink vannak.  

Makkay József 2017. szeptember 28., csütörtök

Megleckéztették a választók Angela Merkelt

Abban az országban, ahol a lakosság kiábrándultságát nem az életszínvonal csökkenése váltja ki, hanem az ellenőrizetlen migránsáradat okozta kockázatok, nem nehéz megtalálni a mai német politikai elit leváltását célzó választói törekvések igazi okát. 

HIRDETÉS
Rédai Attila 2017. szeptember 22., péntek

Elmulasztott viharjelzés

Nyolc halálos áldozat, több tucat sérült, hatalmas károk: e sorok születésekor ez annak a múlt vasárnapi viharnak a mérlege, amelyről a hatóságok elmulasztották idejében és hatásosan figyelmeztetni a polgárokat.

Makkay József 2017. szeptember 22., péntek

Mitől jobb a norvég oktatás?

A romániai oktatási rendszernek még azt sem sikerült átörökítenie, ami jól működött a kommunista időszakban. Az eltelt huszonhét év állandó tanügyi reformjában igazából semmi nem kezdődött el, és semmi nem ért véget.

HIRDETÉS
Borbély Zsolt Attila 2017. szeptember 16., szombat

Jövőre a kultúránk megmaradásáról döntünk

A magyar miniszterelnök Európa-szinten egyedüliként koherens, megvalósítható megoldást hirdet a legfőbb problémára: kiutat tud mutatni abból a válságból, amely eltemetheti mindazt, amit Európa jelent.

Rostás Szabolcs 2017. szeptember 16., szombat

Gyűlöletkampány álhírekkel

A legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség bűnbakká nyilvánításával, a magyar kártya előrángatásával kiválóan el lehet terelni a társadalom figyelmét a valós problémákról.

HIRDETÉS
Makkay József 2017. szeptember 15., péntek

Diplomáciai „keménykedés”

Dicséretes módon a magyar külpolitika végre arra a pászmára állt rá, amire mindig is szükség lett. Évszázados tapasztalataink bizonyítják, hogy a Kárpát-medencei utódállamokba szorult magyarság jogainak érvényesítéséhez a szép szavak nem elegendőek. 

Makkay József 2017. szeptember 09., szombat

Vérszemet kapott provokátorok

Nem kell jósnak lennünk, hogy lássuk, a jövő évi nagyromán centenáriumi előkészületekbe az egész országot forrásba hozó „magyar miccsesbotrányok” éppúgy beletartoznak, mint a teljesen fellobogózott települések látványa.

Nánó Csaba 2017. szeptember 01., péntek

A magyarok kimenetele

Románok körében ma is tartja magát az a nézet, hogy a honfoglaló magyarok vademberek voltak, akik nyereg alatt puhított nyers húst ettek, és mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Nem úgy, mint ők, a vendégszeretők, akik évezredek óta élnek itt. 

Nánó Csaba 2017. augusztus 25., péntek

Egykori stúdiósok második találkozója: színházat játszó örökifjak

Kereken három évtizede, ugyanaz a hatalom, amelyik megengedte, majd elnézte azt, hogy magyar beszéd hallatszódjon egy kicsiny színpadról, majdnem pillanatok alatt betömte a szájakat. Akkor már zavaró volt, hogy megszólalunk.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Megleckéztették a választók Angela Merkelt

Abban az országban, ahol a lakosság kiábrándultságát nem az életszínvonal csökkenése ...

Rédai Attila: Elmulasztott viharjelzés

Nyolc halálos áldozat, több tucat sérült, hatalmas károk: e sorok születésekor ez annak a múlt ...

Makkay József: Mitől jobb a norvég oktatás?

A romániai oktatási rendszernek még azt sem sikerült átörökítenie, ami jól működött ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
vasárnap, 17:39
vasárnap, 17:55
péntek, 11:23
HIRDETÉS
HIRDETÉS