HIRDETÉS
Valahányszor megszólal mostanában Románia ügyvivő miniszterelnöke, az egyszerű polgár önkéntelenül azon kezd töprengeni, hogy vajon hol rontotta el a saját életét. A bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Florin Cîțu megnyilvánulásainak (értsd: Facebook-bejegyzéseinek) túlnyomó többsége abban merül ki, hogy az ország gazdasága visszafordíthatatlanul ível fölfelé, az életszínvonal a nyugat-európai magasságokat súrolja, egyre jobban megy itt mindenkinek, kéremszépen.
Már a nyáron, a járvány negyedik hullámától nem fenyegetett vakációs hangulat közepette kommentek özöne felhívta a figyelmét, hogy nem szabad elájulni a tavalyi évhez képest jelentősen megugrott ipari üzleti forgalomtól, termeléstől, egyéb mutatótól, hiszen a leállás miatt szinte a nulláról kellett újrakezdenie minden ágazatnak.
De a gazdasági-pénzügyi statisztikákkal előszeretettel zsonglőrködő, a Victoria-palotában ideiglenesen állomásozó kormányfő nem hagyja magát, gyurcsányi lendülettel, rendületlenül ömleng dübörgő gazdaságról, nagy és stabil jólétről.
Amivel egy a baj: a nép nem tud róla. A triumfalista bejelentésekkel ellentétben a lakosság többsége nem a hurráoptimista hangulatban leírt tejjel-mézzel folyó Kánaán jótékony melegét érzi, hanem a romániai rögvalóságot. Amely mindenekelőtt meredek inflációról, az energiahordozók példátlan drágulásáról, az élelmiszer- és üzemanyagárak jelentős emelkedéséről szól, és akkor a koronavírus-járvány hatósági „félrekezelése” jelentette nehézségekről nem is beszéltünk. Ezek a tények azonban nem zavarják az ügyvivő miniszterelnököt. Valamennyiünk jólétének megrajzolása közepette nemrég megünnepelte azt is, hogy úgymond Romániában idén először meghaladta az egy főre eső hazai össztermék (GDP) a magyarországit, és hamarosan meg fogja előzni Lengyelország szintjét is. Az eufória határtalan volt, hiszen a gazdasági fejlettség legnépszerűbb mérőszáma az egy főre jutó GDP. A megállapítást Marcel Ionescu-Heroiunak, a Világbank román munkatársának a szájába adta a sajtó, aki azonban utólag úgy pontosított: ő a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-re utalt, amelynek esetében Románia ebben az évben „talán” megelőzheti Magyarországot. Eme mutató alapján az elmúlt években csökkent ugyan a különbség a két ország között, ám jelenleg még mindig mintegy 800 euróra rúg – a magyarországi javára. Tiszta jereváni rádió, nem? A magát a Dâmbovița-parti politika Supermanjének feltüntető, tengerentúli egyetemen közgazdász diplomát szerzett, nemzetközi pénzintézeteknél pallérozódott (még)
kormányfőnek tisztában kell lennie azzal, hogy Románia európai viszonylatban kiemelkedő gazdasági teljesítménye (2021 első felében 7 százalék a tavalyi év azonos időszakához képest) valójában nem növekedés, hanem a 2020-as mélyrepülés helyreigazítása.
Ráadásul nehezen fenntartható, különösen a fejlődést alapjaiban visszavető, két hónapja húzódó kormányválság közepette.
Tehát bármennyire igyekeznek beállítani egyesek, az emberek jólétét nem lehet mesterségesen, varázspálcával megteremteni.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
