HIRDETÉS
Valahányszor megszólal mostanában Románia ügyvivő miniszterelnöke, az egyszerű polgár önkéntelenül azon kezd töprengeni, hogy vajon hol rontotta el a saját életét. A bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Florin Cîțu megnyilvánulásainak (értsd: Facebook-bejegyzéseinek) túlnyomó többsége abban merül ki, hogy az ország gazdasága visszafordíthatatlanul ível fölfelé, az életszínvonal a nyugat-európai magasságokat súrolja, egyre jobban megy itt mindenkinek, kéremszépen.
Már a nyáron, a járvány negyedik hullámától nem fenyegetett vakációs hangulat közepette kommentek özöne felhívta a figyelmét, hogy nem szabad elájulni a tavalyi évhez képest jelentősen megugrott ipari üzleti forgalomtól, termeléstől, egyéb mutatótól, hiszen a leállás miatt szinte a nulláról kellett újrakezdenie minden ágazatnak.
De a gazdasági-pénzügyi statisztikákkal előszeretettel zsonglőrködő, a Victoria-palotában ideiglenesen állomásozó kormányfő nem hagyja magát, gyurcsányi lendülettel, rendületlenül ömleng dübörgő gazdaságról, nagy és stabil jólétről.
Amivel egy a baj: a nép nem tud róla. A triumfalista bejelentésekkel ellentétben a lakosság többsége nem a hurráoptimista hangulatban leírt tejjel-mézzel folyó Kánaán jótékony melegét érzi, hanem a romániai rögvalóságot. Amely mindenekelőtt meredek inflációról, az energiahordozók példátlan drágulásáról, az élelmiszer- és üzemanyagárak jelentős emelkedéséről szól, és akkor a koronavírus-járvány hatósági „félrekezelése” jelentette nehézségekről nem is beszéltünk. Ezek a tények azonban nem zavarják az ügyvivő miniszterelnököt. Valamennyiünk jólétének megrajzolása közepette nemrég megünnepelte azt is, hogy úgymond Romániában idén először meghaladta az egy főre eső hazai össztermék (GDP) a magyarországit, és hamarosan meg fogja előzni Lengyelország szintjét is. Az eufória határtalan volt, hiszen a gazdasági fejlettség legnépszerűbb mérőszáma az egy főre jutó GDP. A megállapítást Marcel Ionescu-Heroiunak, a Világbank román munkatársának a szájába adta a sajtó, aki azonban utólag úgy pontosított: ő a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-re utalt, amelynek esetében Románia ebben az évben „talán” megelőzheti Magyarországot. Eme mutató alapján az elmúlt években csökkent ugyan a különbség a két ország között, ám jelenleg még mindig mintegy 800 euróra rúg – a magyarországi javára. Tiszta jereváni rádió, nem? A magát a Dâmbovița-parti politika Supermanjének feltüntető, tengerentúli egyetemen közgazdász diplomát szerzett, nemzetközi pénzintézeteknél pallérozódott (még)
kormányfőnek tisztában kell lennie azzal, hogy Románia európai viszonylatban kiemelkedő gazdasági teljesítménye (2021 első felében 7 százalék a tavalyi év azonos időszakához képest) valójában nem növekedés, hanem a 2020-as mélyrepülés helyreigazítása.
Ráadásul nehezen fenntartható, különösen a fejlődést alapjaiban visszavető, két hónapja húzódó kormányválság közepette.
Tehát bármennyire igyekeznek beállítani egyesek, az emberek jólétét nem lehet mesterségesen, varázspálcával megteremteni.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
