HIRDETÉS
Valahányszor megszólal mostanában Románia ügyvivő miniszterelnöke, az egyszerű polgár önkéntelenül azon kezd töprengeni, hogy vajon hol rontotta el a saját életét. A bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Florin Cîțu megnyilvánulásainak (értsd: Facebook-bejegyzéseinek) túlnyomó többsége abban merül ki, hogy az ország gazdasága visszafordíthatatlanul ível fölfelé, az életszínvonal a nyugat-európai magasságokat súrolja, egyre jobban megy itt mindenkinek, kéremszépen.
Már a nyáron, a járvány negyedik hullámától nem fenyegetett vakációs hangulat közepette kommentek özöne felhívta a figyelmét, hogy nem szabad elájulni a tavalyi évhez képest jelentősen megugrott ipari üzleti forgalomtól, termeléstől, egyéb mutatótól, hiszen a leállás miatt szinte a nulláról kellett újrakezdenie minden ágazatnak.
De a gazdasági-pénzügyi statisztikákkal előszeretettel zsonglőrködő, a Victoria-palotában ideiglenesen állomásozó kormányfő nem hagyja magát, gyurcsányi lendülettel, rendületlenül ömleng dübörgő gazdaságról, nagy és stabil jólétről.
Amivel egy a baj: a nép nem tud róla. A triumfalista bejelentésekkel ellentétben a lakosság többsége nem a hurráoptimista hangulatban leírt tejjel-mézzel folyó Kánaán jótékony melegét érzi, hanem a romániai rögvalóságot. Amely mindenekelőtt meredek inflációról, az energiahordozók példátlan drágulásáról, az élelmiszer- és üzemanyagárak jelentős emelkedéséről szól, és akkor a koronavírus-járvány hatósági „félrekezelése” jelentette nehézségekről nem is beszéltünk. Ezek a tények azonban nem zavarják az ügyvivő miniszterelnököt. Valamennyiünk jólétének megrajzolása közepette nemrég megünnepelte azt is, hogy úgymond Romániában idén először meghaladta az egy főre eső hazai össztermék (GDP) a magyarországit, és hamarosan meg fogja előzni Lengyelország szintjét is. Az eufória határtalan volt, hiszen a gazdasági fejlettség legnépszerűbb mérőszáma az egy főre jutó GDP. A megállapítást Marcel Ionescu-Heroiunak, a Világbank román munkatársának a szájába adta a sajtó, aki azonban utólag úgy pontosított: ő a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-re utalt, amelynek esetében Románia ebben az évben „talán” megelőzheti Magyarországot. Eme mutató alapján az elmúlt években csökkent ugyan a különbség a két ország között, ám jelenleg még mindig mintegy 800 euróra rúg – a magyarországi javára. Tiszta jereváni rádió, nem? A magát a Dâmbovița-parti politika Supermanjének feltüntető, tengerentúli egyetemen közgazdász diplomát szerzett, nemzetközi pénzintézeteknél pallérozódott (még)
kormányfőnek tisztában kell lennie azzal, hogy Románia európai viszonylatban kiemelkedő gazdasági teljesítménye (2021 első felében 7 százalék a tavalyi év azonos időszakához képest) valójában nem növekedés, hanem a 2020-as mélyrepülés helyreigazítása.
Ráadásul nehezen fenntartható, különösen a fejlődést alapjaiban visszavető, két hónapja húzódó kormányválság közepette.
Tehát bármennyire igyekeznek beállítani egyesek, az emberek jólétét nem lehet mesterségesen, varázspálcával megteremteni.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
