Újfent a medve, a ragadozó jelentette állandó fenyegetettség tematizálja a közéletet Székelyföldön, ahol sajnálatos módon emberáldozatot is követelt a vadtámadás. A Hargita megyei Kőrispatakon történt tragédia kapcsán elszabadultak az indulatok – elsősorban persze a pro és kontra vélemények ütköztetésének kiváló terepévé vált közösségi oldalakon. És többnyire két szélsőséges álláspont feszül egymásnak. Az egyik szerint ki kell irtani a települések közelébe merészkedő valamennyi ragadozót, míg a másik fél azt mondja: az embernek kellene visszahúzódnia a nagyvad rendszeresen meghódított életteréből. Miközben az egyik tábor a kilövési engedély halogatását, az állatvédelemnek az ember érdekei fölé helyezését kárhoztatja, a másik szerint a nem kívánt találkozások elkerülése végett mobilos applikációra kötött nyomkeresővel kell ellátni minden „tenyerestalpast”. Sőt az emberre támadt anyamedvét el is keresztelték, és #freerozi fedőnéven mozgalom is indult a megmentéséért.
A virtuális térben zajló vitával önmagában nem lenne baj, ez már sajnos hozzátartozik a mindennapjainkhoz, még ha parttalan is az egész. A gond az, hogy ezzel maradunk. A vadak és az ember egyre nehezebb viszonyára sem megnyugtató válaszuk, sem épkézláb megoldási javaslatuk nincs a hatóságoknak. De ami ennél is rosszabb: higgadt, előremutató kiútkeresés helyett hangulatkeltés, rágalmazás, az indulatok meglovagolása folyik.
A Hargita Megyei Tanácsnak a medvekérdést politikája homlokterébe helyező elnöke a kőrispataki tragédia kapcsán nem érte be a #sokamedve szlogen hangoztatásával. Fontosnak tartotta lehazugozni azokat, akik feltárták, hogy az emberéletet követelő sajnálatos eseményben az áldozatot is felelősség terheli. Pedig a tényekre sok esetben fittyet hányó Borboly Csaba éppen a székelyeknek ártott a leginkább, amikor félretájékoztatással, áldozathibáztatással vádolta meg a sajtót – elterelve a figyelmet a valós gondokról, rontva egyúttal a megoldás esélyeit. Pedig most erre van legkevésbé szükségük a medvék sanyargatta székelyeknek. Annak viszont rég eljött az ideje, hogy az illetékesek Csíkszeredában, de főleg Bukarestben belássák: a medvekérdés kezelése, ember és vadállat együttélésének megoldása nem tűr halasztást. A kormányzati, minisztériumi illetékesek magyarázattal tartoznak azért, hogy a több ezer fős medveállománnyal rendelkező székelyföldi megyék sokkal kevesebb kilövési jóváhagyást kapnak, mint azok a vidékek, ahol elenyésző számban élnek ragadozók. Már csak a gyanakvások és az összeesküvés-elméletek eloszlatása végett is.
Mindennél fontosabb lenne azonban nekilátni a bukaresti környezetvédelmi minisztérium által tavaly elfogadott, a hazai medveállomány kezelésére vonatkozó akcióterv gyakorlatba ültetésének, amely nemcsak a populáció megőrzését, hanem a vadállat okozta károk, illetve az emberre veszélyes támadások megelőzését célozza. De amíg a hatóságok továbbra is homokba dugják a fejüket, nem látják be a helyzet súlyosságát, és csak súlyos esetek következtében hajlandóak tűzoltásra, esély sincs a medvekérdés kezelésére. És akkor maradunk a nemkívánatos medvetánccal és a borítékolható tragédiákkal.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.