Úgy tűnik, az erdélyi termékek iránti érdeklődés reneszánszát éli Magyarországon. Egymást követik Budapesten az erdélyi termékbemutatók, kiállítások és vásárok, egymásra rálicitálva hoznak tető alá újabb rendezvényeket a magyar főváros önkormányzatának vagy a kormány valamelyik minisztériumának támogatásával. A szakterület legnagyobb rendezvénye, a kétévente jelentkező Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK) minden eddiginél nagyobb Kárpát-medencei felhozatalt kínált, ahol dobogós helyet foglaltak el az erdélyi termelők és kereskedők.
De ha a legnagyobb is, az OMÉK tulajdonképpen csak egy a hosszú lajstromból, amelyben ma már van székelyföldi, partiumi, közép-erdélyi vásár, azaz a teljes termékskálánk elérhető Magyarországon.
E téma csúcsra járatása nyilván megvalósíthatatlan lenne kormányzati stratégia nélkül.
Illetve éppen ennek a stratégiának a részeként született meg és fejlődik, mert nehezen képzelhető el, hogy a zömében erdélyi kis- és középtermelők képesek lennének önerőből támogatni egy budapesti kiállítási központ vagy vásárcsarnok méregdrága standdíjait, hogy a többnapos ott-tartózkodás költségeiről ne is beszéljünk.
Az újfajta gazdasági együttműködésben mindenki jól jár: egy jelképes összeg révén a határon túli kiállító új piacok felé nyithat, a magyarországi vásárló kevésbé ismert, de a magyar nyelvterületen őshonos és jó minőségű termékekhez jut, a magyar kormány pedig a magyar nemzetpolitika részeként meghirdetett egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakításával végez nemzetmegtartó munkát.
Nagyon sok résztvevő van e láncban, és, ez nem minden láncszem számára sikertörténet, de mindenki számára adott az esély.
Mindenek fölött ott áll a piac sajátos törvénye, aminek bármiféle külső segítség mellett is meg kell felelni, ha a budapesti kiállítás résztvevője azt szeretné, hogy termékét ne csak egyetlen alkalommal kóstolják meg, hanem magyarországi boltokban is fellelhető legyen.
Az igen széles erdélyi kínálat azt jelzi, egyre többen próbálnak élni a kedvező lehetőségekkel. Se szeri, se száma az erdélyi sajtoknak, kenyereknek, az erdei vagy éppen az otthon termesztett gyümölcsökből készült lekvároknak és szörpöknek, az egyre kedveltebb mézeknek és méhészeti termékeknek, de a sor hosszan folytatható.
Ahogyan az erdélyi, úgy a magyarországi piacon is nehéz gyökeret verni. Mégis egyre több próbálkozás bizonyítja, hogy ehhez éppen a nemzetpolitikai támogatás szükséges. Ha ez a törekvés húsz évvel ezelőtt érkezik, ma összehasonlíthatatlanul több erdélyi magyar boldogulna idehaza.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.