Közös ünneplés: egy miniszterelnöki látogatás margójára

„Ne haragudjon, miniszterelnök úr, de én sírok” – magyarázkodott szepegve egy asszony a szászfenesi református templom avatását követő szeretetvendégségen Orbán Viktornak. „Tán csak nem bánatában?” – kérdezett vissza a magyar kormányfő, mire az asszony: „dehogy, miniszterelnök úr, örömömben”. A mellettem lezajlott történet tanújaként végigkövethettem több hasonló jelenetet, amikor az új templom felszentelésére érkező helybéli és környékbeli magyarok őszinte örömmel és lelkesedéssel állták körül a hétvégén Kolozsváron és környékén vendégeskedő magyar kormányfőt.

Az erdélyi protestáns egyházak központi ünnepsége, illetve az ehhez kapcsolódó templomszentelés keret volt e közös ünnepléshez és párbeszédhez. Keret a kötetlen párbeszédhez a magyar egyházak képviselői és a magyar kormány között, az erdélyi magyar politikum vezetői és Orbán Viktor között, ugyanakkor újdonság, hogy hosszú évek után sikerült közös asztalhoz leülnie az RMDSZ, az EMNT és a néppárt csúcsvezetőinek.

Egyértelmű, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek ma olyan elfogadottsága van a határon túli magyarság körében, mint magyar állami vezetőnek az elmúlt évtizedekben soha.

Az egyszerű emberektől csúcspolitikusokig egyaránt érvényes ez a megállapítás a külhoni magyarság többségére. Nem véletlen tehát, hogy ha Orbán Viktor kíséretével ellátogat valahova Erdélybe, az önmagában ünnep a kisebbségi sorba szakadt magyarság számára.

Ez a fajta ragaszkodás a többéves határon túli politika hozománya.

Az egy nemzetben gondolkodás eredménye, amely anyagi, erkölcsi és politikai támogatást egyaránt jelent. Az erősödő anyaország közelsége magában hordozza a szomszédságpolitika rendezésének lehetőségét is. Ez még akkor is igaz, ha Erdélyben napi rendszerességgel megéljük a többségi hatalom magyarokkal szembeni barátságtalan, diszkriminatív és elnyomó erejét. E gördülékennyé vált magyar–magyar együttműködésben benne van annak ígérete is, hogy közös erővel könnyebb tárgyalóasztalhoz ültetni a román felet, mintha azt egyedül, önmagában kísérelné meg a magyar érdekképviselet.

A román újságírók szokásos zsörtölődései ellenére simán lezajlott bő háromnapos erdélyi és partiumi látogatás a román–magyar viszony javulását is ígéri, miután a román belügy és a diplomácia partnerként kezelte a magyar vendégek érkezését.

Orbán Viktor Nagyváradon úgy fogalmazott: „mi készen állunk az együttműködésre, és aki együtt fog működni velünk, az jól fog járni, sőt már ma is jól jár a Kárpát-medencében.” Ez sokak számára válhat világos beszéddé a közeljövőben.