Eddigi és új olvasóinkat köszöntöm szeretettel az Erdélyi Napló hetilap hasábjain. Az 1991-ben alakult kiadványunk új változatával találkozhatnak előfizetőink a Krónika és a Székelyhon napilapok mellékleteként, minden csütörtökön. Eddigi lapunkból igyekszünk azokat a rovatokat átörökíteni, amelyek a 27 éves nyomtatványunk legfontosabb jellemzői voltak, ilyen a publicisztika, a riport, az életútinterjú vagy a történelmi témájú cikkek. Az új keretben folytatódik Garda Dezső történész közkedvelt sorozata a magyar királyokról, a Magyar Királyság történetéről. A sorozatok témájánál maradva: Erdély legjobb éttermeit bemutató cikkeiben Dorozsmai Endre gasztroblogger ezúttal Temesvár patinás vendéglőit veszi górcső alá. A választék tehát bőséges, az új, de kevesebb oldalszám viszont alaposabb válogatást követel meg a lap szerkesztőitől.
Aki az elmúlt években rendszeresen olvasta kiadványunkat, jól tudja, hogy az Erdélyi Napló volt a romániai magyar sajtó egyik legkritikusabb hangvételű kiadványa. Közéleti embereink közül nem mindenki szerette, és ez továbbra sem fog változni. Ez minket nem zavar. Egy lap nem attól jó, ha mindenkinek a szája íze szerint ír. Sőt, ettől egyáltalán nem lesz jobb, legfentebb felszínesebb és silányabb. A konzervatív hangvétel és a keresztyén értékek ápolása olyan pozitívum a társadalomban, amelyre sokkal nagyobb igény van, mint amit az értékválságban sodródó világunk láttatni akar az emberekről. A „másság” elfogadása nem jelentheti saját énünk, saját értékeink feladását – ezt ma egyre többen hirdetik a világban, és ennek szószolója marad lapunk is.
Az erdélyi magyarság megmaradásáért és boldogulásáért folytatott évszázados küzdelem egyik legnehezebb időszakában él közösségünk. A román centenáriumi ünnepségeknek számunkra csak egy üzenete van: a király mezítelen! Számunkra sem párbeszédet, sem közös jövőtervezést nem ajánl a magát fényező román állam, miközben minden intézménye azt a látszatot kelti, hogy a nemzetiségi kérdés végérvényesen megoldott. Hogy ez mennyire nincs így, arra mindennapi életünk a bizonyosság, amikor már nemcsak történelmünket akarják megmásítani, hanem törékeny nyelvi jogainkat is elvitatják tőlünk.
Az erdélyi magyar újságírásnak bőven van tehát teendője. E rengeteg tennivaló közül szeretné továbbra is – erejéhez és lehetőségeihez mérten – derekasan kivenni részét az Erdélyi Napló. Amihez olvasóink segítéségét és támogatását kérjük. Azokét, akik hosszú éveken át hűségesen kitartottak mellettünk, és azokét, akik az új helyzetnek köszönhetően válnak olvasóinkká.
Maradjunk együtt továbbra is!
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.