Szomszédunkban néhány éve ortodox templom nőtt ki a földből. Éppen azon a helyen, ahol gyerekkoromban egy hatalmas fa állt. Évekig arról loptuk a cseresznyét, noha nekünk is volt fánk. De a szomszéd füve mindig zöldebb és a cseresznyéje pirosabb, ízletesebb.
Ezen a környéken nem volt ortodox templom. Sőt, ortodox sem sok. Ugyanis az egész negyed a 20. század elején épült, amolyan kertvárosnak, ahol Kolozsvár tehetősebb tisztviselői kaptak földeket, hogy építsenek maguknak házakat. Magyar világ volt, így természetszerűleg nagyrészt magyarok költöztek ide. Szerencsére még a diktatúra idejében sem bontották le a házakat, hogy a messze földről betelepített „idegeneknek” tömbházakat építsenek. Mivel még a 60-as években is döntő többségében magyar családok lakták a környéket, természetesen az óvodában is ezen a nyelven folyt az oktatás. Két-három román gyerek is odajárt, a nyelv még nem volt elválasztó vonal, az úgynevezett „beolvasztás” ismeretlen fogalomnak számított, a gyerekek egyszerre tanulták mindkét nyelvet.
A szocialista rendszer nem sokat adott a vallásra, így Irma néni, a szomszédunkban lakó öregasszony százéves korában is elgyalogolt pár kilométert a legközelebbi katolikus templomba. Igaz, nem egyedül. Minden vasárnap elkísérte ismerőse, a 93 esztendős Gráf néni, akit Irma csak fiatal barátnőjének nevezett.
Valamikor közvetlenül a rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Elköltöztek, meghaltak vagy megunták a kapálást – nem tudom. Tény, hogy az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben. Nyilván ennek csak ideiglenes küldetése volt, hiszen már akkor annyi hívő kezdett oda járni, hogy a többség mindig kint rekedt, és a nyitott ablakon keresztül hallgatta a misét.
Néhány évig e fából épült templomba jártak a hívek, mígnem a Mindenható úgy gondolta, felgyorsítja a dolgokat: egy szép nyári napon éppen az ablakomból bámultam a semmibe, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szomszédban valami fénylik. Mire kiérkeztek a tűzoltók, a fatemplomból csak a hamu maradt. Így aztán akaratlanul is neki kellett fogni egy tartósabb, biztonságosabb, nagyobb épület felhúzásának. Most lényegtelen, hogy borzalmasan ronda lett, szerepét teljes mértékben betölti a mai napig.
Családi okokból a 90-es évek közepén elköltöztünk a negyedből. Két évtizedig gyakorlatilag nem is jártam erre, aztán a sors úgy hozta, visszaköltöztem gyerek-és kamaszkorom helyszínére. A környék a mai napig megőrizte kertváros jellegét. Külsőleg szinte ugyanúgy néz ki, mint annak idején, csupán a volt a szomszédok többségét keresem hiába. Meghaltak, elköltöztek, külföldön keresik a boldogságot. A fiatalokat már nem ismerem, a még ismerős arcok velem együtt jócskán megöregedtek. Viszont a régi házak megújultak, az új tulajdonosok talán pénzesebbek vagy pusztán csak hivalkodóbbak, mint elődeik. Kicserélődtek a kerítések, mások lettek az emberek…
A kertbe kinőtt Isten házába is egyre többen járnak, immár nem csak a negyedből. A százévesen is gyalogoló Irma néni, aki akkoriban született, amikor feltalálta az emberiség a kerékpárt, bizonyára eltátaná a száját, ha látná, hogy még a szomszédból is gépkocsin érkeznek a hívek. No, de a BMW, a Mercedes státusszimbólum, semmit sem ér, ha nem mutogatjuk a tömegnek. Vasárnaponként a környék utcái hatalmas parkolókká válnak, a sétára induló babakocsis anyukák az úttesten lavírozva próbálják élve megúszni a kalandot.
Nem változott sokat a környék. Csupán a cseresznyefa helyén éktelenkedik a templom, a szabóműhelyből lett jól menő kocsma, az óvoda rogyadozik üresen, és magyarul alig köszön rám valaki. Beköszöntött ide is a 21. század…
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.