Nánó Csaba

2019. július 20., 08:42

Kolozsvári kertváros a 21. században

Szomszédunkban néhány éve ortodox templom nőtt ki a földből. Éppen azon a helyen, ahol gyerekkoromban egy hatalmas fa állt. Évekig arról loptuk a cseresznyét, noha nekünk is volt fánk. De a szomszéd füve mindig zöldebb és a cseresznyéje pirosabb, ízletesebb.

Ezen a környéken nem volt ortodox templom. Sőt, ortodox sem sok. Ugyanis az egész negyed a 20. század elején épült, amolyan kertvárosnak, ahol Kolozsvár tehetősebb tisztviselői kaptak földeket, hogy építsenek maguknak házakat. Magyar világ volt, így természetszerűleg nagyrészt magyarok költöztek ide. Szerencsére még a diktatúra idejében sem bontották le a házakat, hogy a messze földről betelepített „idegeneknek” tömbházakat építsenek. Mivel még a 60-as években is döntő többségében magyar családok lakták a környéket, természetesen az óvodában is ezen a nyelven folyt az oktatás. Két-három román gyerek is odajárt, a nyelv még nem volt elválasztó vonal, az úgynevezett „beolvasztás” ismeretlen fogalomnak számított, a gyerekek egyszerre tanulták mindkét nyelvet.   

A szocialista rendszer nem sokat adott a vallásra, így Irma néni, a szomszédunkban lakó öregasszony százéves korában is elgyalogolt pár kilométert a legközelebbi katolikus templomba. Igaz, nem egyedül. Minden vasárnap elkísérte ismerőse, a 93 esztendős Gráf néni, akit Irma csak fiatal barátnőjének nevezett.

Valamikor közvetlenül a rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Elköltöztek, meghaltak vagy megunták a kapálást – nem tudom. Tény, hogy az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben. Nyilván ennek csak ideiglenes küldetése volt, hiszen már akkor annyi hívő kezdett oda járni, hogy a többség mindig kint rekedt, és a nyitott ablakon keresztül hallgatta a misét.

Néhány évig e fából épült templomba jártak a hívek, mígnem a Mindenható úgy gondolta, felgyorsítja a dolgokat: egy szép nyári napon éppen az ablakomból bámultam a semmibe, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szomszédban valami fénylik. Mire kiérkeztek a tűzoltók, a fatemplomból csak a hamu maradt. Így aztán akaratlanul is neki kellett fogni egy tartósabb, biztonságosabb, nagyobb épület felhúzásának. Most lényegtelen, hogy borzalmasan ronda lett, szerepét teljes mértékben betölti a mai napig.

Családi okokból a 90-es évek közepén elköltöztünk a negyedből. Két évtizedig gyakorlatilag nem is jártam erre, aztán a sors úgy hozta, visszaköltöztem gyerek-és kamaszkorom helyszínére. A környék a mai napig megőrizte kertváros jellegét. Külsőleg szinte ugyanúgy néz ki, mint annak idején, csupán a volt a szomszédok többségét keresem hiába. Meghaltak, elköltöztek, külföldön keresik a boldogságot. A fiatalokat már nem ismerem, a még ismerős arcok velem együtt jócskán megöregedtek. Viszont a régi házak megújultak, az új tulajdonosok talán pénzesebbek vagy pusztán csak hivalkodóbbak, mint elődeik. Kicserélődtek a kerítések, mások lettek az emberek…

A kertbe kinőtt Isten házába is egyre többen járnak, immár nem csak a negyedből. A százévesen is gyalogoló Irma néni, aki akkoriban született, amikor feltalálta az emberiség a kerékpárt, bizonyára eltátaná a száját, ha látná, hogy még a szomszédból is gépkocsin érkeznek a hívek. No, de a BMW, a Mercedes státusszimbólum, semmit sem ér, ha nem mutogatjuk a tömegnek. Vasárnaponként a környék utcái hatalmas parkolókká válnak, a sétára induló babakocsis anyukák az úttesten lavírozva próbálják élve megúszni a kalandot.

Nem változott sokat a környék. Csupán a cseresznyefa helyén éktelenkedik a templom, a szabóműhelyből lett jól menő kocsma, az óvoda rogyadozik üresen, és magyarul alig köszön rám valaki. Beköszöntött ide is a 21. század…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. július 18., csütörtök

Az árulkodó érettségi

A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek meg, hogy azt csak bukdácsoló diákokkal lehet feltölteni. Nagy kérdés, hogy a román közoktatási rendszer miért tol mindenkit az érettségi fele?

Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Vélemény
Makkay József: Az árulkodó érettségi

A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek ...

Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...