Makkay József

2018. december 13., 11:04

Kiútkereső polgármesterek

Aki erdélyi kisvárosban él, vagy különböző okokból megfordul ilyen helyeken, tisztában van azzal, hogy e heti lapszámunkban a partiumi Érmihályfalváról megjelent „helyzetjelentés” nem egyedi eset, hanem általános jelenség. A rendszerváltás utáni három évtizedben az egykori mezővárosok státusával a hatalom nem tudott mit kezdeni, és akárcsak a falvakat, ezt is kárhozatra ítélte. A minimálbéres állások kilátástalan helyzetet teremtettek, hiszen bebizonyították, mennyire téves a politikusok által évtizedeken át hangoztatott megállapítás, amely szerint az országban van elegendő olcsó munkaerő. A külföldről ideédesgetett befektetőket ezzel a szlogennel fogadták a helyi és a megyei elöljárók, illetve a kormány tisztségviselői is. Akik ezt elhitték, most vakarhatják a fejüket, mert jóval nagyobb fizetésekért sem találnak már alkalmazásra váró embereket.
Aki nem külföldre távozott, az a nagyobb erdélyi városokban telepedik le. Így vált tíz év alatt vonzó várossá Erdélyben Kolozsvár és Temesvár. De a nagyvárosok sem lehetnek elégedettek: hiába jobbak itt a kereseti lehetőségek, mert tömegek befogadására rég nem alkalmas a városi infrastruktúra, és megfelelő tőke hiányában nem is lehet lényegi változásra számítani. A különböző pénzügyi vagy egyéb autonómiareményeken túl e közösségek lakói élhetőbb környezetet és az elviselhetetlen tumultustól mentes életet szeretnének. De ahogy a kisvárosokat nem engedi Bukarest boldogulni, ugyanúgy a nagyvárosok is túlélésre rendezkedtek be, még ha ez a fajta kényszerhelyzet merőben más a mezővárosok megpróbáltatásaitól. Nem véletlen tehát, hogy Erdély-szerte egyre több polgármester elégeli meg az önkormányzati munka tehetetlenségét, a kínálkozó lehetőségek ellenére rájuk kényszerített pénztelenséget és kilátástalanságot.
Ma bárki eljuthat az Európai Unió különböző tagországaiba vagy éppen a szomszédos Magyarországra, ahol gyors tempóban közeledik a román határ irányába az újabb autósztráda, s amelynek erdélyi folytatása éppúgy a jövő ködébe vész, mint a Budapest által szorgalmazott Budapest–Kolozsvár gyorsvasút. A koncepciótlan romániai sztrádaépítési gyakorlat megbénítja a régiók gazdasági fejlődését, az európai léptékkel is mérhető nagyberuházások megteremtését, amelyek jobb munkahelykínálatával helyben tarthatnák a gyorsan fogyatkozó munkaerőt.
Románia már csak az egyre vészesebb munkaerőhiány miatt is a gazdasági összeomlás szélén áll. Amennyiben észszerű stratégiákkal a következő pár évben ezt nem lehet orvosolni, az országra sötét jövő vár: nemcsak a különleges nyugdíjakat, hanem a túlélésre is soványan elegendő kisnyugdíjakat sem lesz miből kifizetnie az államnak. Egyértelmű, hogy gyors stratégiaváltás kell. Olyan kemény konfliktusok árán is, hogy egyre több önkormányzat fordít hátat a bukaresti központosított állammodellnek, és igyekszik saját lábára állni. Közös elkötelezettségen és összefogáson múlik, hogy a kezdeményezés mennyire lesz sikeres. Más út ugyanis nem létezik.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2018. december 12., szerda

Elrontottad? Irány Budapestre!

Hogy a centenárium évében sok magyarellenes provokációt kellett elviselni, nem meglepő. Sajnos már megszoktuk, régóta edzve vagyunk. Az sem meglepő, hogy sok esetben a sportban is másodrangúnak számítunk.

Nánó Csaba 2018. december 07., péntek

Az évszázad mérkőzése

Miért égett ennyire bele a köztudatba az Aranycsapat? Az egyik válasz kézenfekvő: azóta sem akadt olyan magyar válogatatott, amelyik hasonló eredményekkel büszkélkedjen.

Makkay József 2018. december 07., péntek

Balkán a javából

Az Európai Unió soron következő elnökségére készülő Romániában régóta nem volt ennyire kiéleződött harc a különböző politikai táborok között. A belpolitikai helyzet jobban hasonlít egy háborús övezethez, mint egy európai uniós tagország hétköznapjaihoz.

 

Nánó Csaba 2018. december 01., szombat

Ízlések és igények

Alig 20–25 esztendővel ezelőtt, ha elmentem színházi vagy operai előadásra, minden harmadik szembejövő rám köszönt az előcsarnokban. Ehhez képest manapság jó, ha két, három ismerősömmel összefutok. Kicserélődött a baráti kör, a közönség, a színészek.

Makkay József 2018. november 29., csütörtök

Megszívlelendő vélemény a román ünnepre

Legtöbbünkben ott lapul a félelemérzettel vegyes elutasítottság, a kifosztottság érzete, hiszen miközben szomszédunk ünnepel, keserű szájízzel arra gondolunk, hogy nekünk van igazunk, és neki igazából nincs is mit ünnepelnie.

Borbély Zsolt Attila 2018. november 28., szerda

Migráció vagy európai jövő?

Érdemes felidézni, hogy három esztendővel ezelőtt a migránsválságnak nevezett mesterséges „népvándoroltatás” kezdetén az elemzők spontán folyamatnak gondolták azt, amiről mára bebizonyosodott: háttérből irányított és tudatosan előkészített akció volt.

Makkay József 2018. november 24., szombat

Autonómiaküzdelem kérdőjelekkel

Jól látható, hogy az eddig megszokott módon és jelszavakkal az autonómiaüzenet nemcsak a bukaresti román vezetőkhöz, hanem a székelyföldi magyarok többségéhez sem jut el.

Nánó Csaba 2018. november 24., szombat

Az ünnep diszkrét bája

Azzal, hogy a román többség immár egy évszázada hatalmi helyzetben van Erdélyben, sok mindent rákényszerít a Romániában élő kisebbségekre. Azt is, ami nagyon távol áll tőlünk, és amihez semmi közünk. Ez mindig is így volt az utóbbi száz évben. 

2018. november 20., kedd

A politikai tőkeszerzés legkönnyebb módja a gyűlölködés

Nincs új a nap alatt: zaklatott lelkiállapotú román nacionalisták mindenütt etnikai érzékenységüket sértő jeleket vélnek felfedezni. Mint ahogyan legutóbb a Románia alakú flekkennel megjelent színházi plakát esetében.

Pataky István 2018. november 20., kedd

Centenáriumi túlélőshow

Bevallom őszintén, magyarként rosszabbra számítottam a román centenárium évében. A pesszimizmus és a több mint két évtizedes újságírói tapasztalat azt sejtette velem, hogy ebben az esztendőben erős idegrendszerre, s végtelen toleranciára lesz szükség. 

HIRDETÉS
Vélemény
Somogyi Botond: Elrontottad? Irány Budapestre!

Hogy a centenárium évében sok magyarellenes provokációt kellett elviselni, nem meglepő. Sajnos már megszoktuk, ...

Nánó Csaba: Az évszázad mérkőzése

Miért égett ennyire bele a köztudatba az Aranycsapat? Az egyik válasz kézenfekvő: azóta sem akadt olyan magyar ...

Makkay József: Balkán a javából

Az Európai Unió soron következő elnökségére készülő Romániában régóta ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS