A román labdarúgó-válogatott két nemzetközi selejtezőjén, a spanyolokkal és a máltaiakkal lejátszott dél-romániai meccseken, ismét elszabadult a pokol. Sokan üvöltötték tele torokból: kifelé a magyarokkal Romániából! A többi szlogent le sem írom, mert azok nem tűrnek nyomdafestéket.
A román szurkolói hozzáállás ismerős, nem először és nem utoljára fordul elő. Most azonban azért tűnt „szokatlannak”, mert egyik meccs sem kötődött a magyarokhoz vagy Magyarországhoz. De egyesek hozták a formájukat annak ellenére, hogy a román rendezők hangosbemondókon próbálták jobb belátásra bírni a magából kikelt szurkolótábort. Nyilván attól tartva, hogy a rasszista, magyarellenes kijelentések büntetéseket hozhatnak a következő meccsre vagy meccsekre.
Miközben Bölöni Lászlótól kezdve jóérzésű román emberekig többen is elítélték a szurkolói epeömlést, úgy tűnik, az évtizedek óta folyamatos magyarellenesség ismét egyre hangsúlyosabb. Ami nemcsak a stadionok jellegzetessége – arra könnyen rá lehetne fogni, hogy a focidrukkerek keményebb magja mindig is elvakult hangnemben szurkolt –, hanem az internetes felületek és a közélet tükörképe is egyben. Elég, ha szétnézünk a román pártok háza táján. A volt államfő, Traian Băsescu törpepártjának frontemberei például minden lehetséges alkalmat megragadnak, amivel a magyar autonómiatörekvésekbe vagy a magyarságba bele lehet rúgni. De a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, Dan Barna sem áll túl messze e hangnemtől. Szerinte Romániának túl kell lépnie az etnikai megosztottságon azzal, hogy minden nemzetiség a sajátjaira szavaz, mert egy civilizált, modern és kiművelt Romániában az etnikai kérdésnek már meghaladottnak kellene lennie. A magyar felmenőkkel rendelkező, de románná vált pártvezető kijelentése több szempontból is abszurd. Hogy csak egyet említsek: Románia sem nem civilizált, sem nem modern, sem nem kiművelt. Így aztán miben reménykedhetne egy erdélyi magyar, ha eleve román pártok képviselőire adná voksát?
Egyértelmű, hogy Románia minden lehetőséget el akar játszani a magyarokkal történő békés együttélés tárházából. Immár az államot és a többségi állampolgárt is ugyanaz a vágy vezérli: tűnjünk el az országból, és mindent hagyjunk hátra nekik. Ne is halljanak magyar szót, szóba se kerüljön a magyar autonómia vagy bármiféle magyar törekvés. A többség a homogén román nemzetállamban látja az egyetlen lehetséges megoldást, ahol csak olyan „magyarok” elfogadottak, mint Dan Barna és társai vagy a szász múltját megtagadó Klaus Johannis.
Közben a mindenkori többségi román hatalom és az azt helyzetbe hozó szavazóréteg egy dolgot felejt el: annyira túlfeszítik a húrt, hogy az egyszer elpattan. És épp az ellenkezőjét érik el annak, mint amire sóvárognak. Mert elsősorban nem a magyarok elégelték meg a sovén, magyarellenes szólamokkal leplezett harminc évnyi gazdasági és társadalmi államcsődöt, hanem az a sok milliónyi román, aki faképnél hagyta saját országát. És az exodus megállíthatatlanul folytatódik, ami előrevetíti azt a román szempontból egyáltalán nem biztató jövőt, amikor országuk előbb-utóbb önmagától szétesik.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.