HIRDETÉS
Az emberek elvek, erkölcsi értékrendek, esetleg szimpátiák mentén szövetkeznek. Jól talált egymással Hitler és Mussolini, de elképzelhetetlen lett volna – az utókor szerencséjére –, hogy Roosevelttel vagy Churchillel szövetkezzenek. E felállásban a kétkulacsos Sztálin nem jön számításba, hiszen ő hatalmának és hadseregének ereje miatt került a képbe. Egyébként mindenki utálta.
Nos, valahogy
így vagyok a húsvéti nyuszival és a tojással is. Hogyan került a kettő egymás mellé? A nyuszi leugrik, a tojás meg legurul. De ennél is fontosabb, hogy minden biológiai szabálynak és a józan észnek is ellentmond a nyuszi meg a tojás szövetsége.
Mert mi a nyúl? Egy emlős, amelyik eleven utódokat hoz világra, és azokat tejjel táplálja. És mi a tojás? Tartalék tápanyagot tartalmazó petesejt vagy zigóta. A nyuszi meg nem tojásból kel ki.
Azért is furcsa a helyzet, mert nekem gyerekkoromban fényes nappal az utcán a tojásaimat lopták el a cigány lurkók. Nem a nyulamat. Arról a tojásrablók nem is kérdeztek. Aztán locsoláskor sem nyulat adnak a szélesen vigyorgó és a sok kölnitől illatozó nénik. Hanem tojást. Vagy pénzt. A jókedvű locsolót pedig süteménnyel és – ha elég nagy már – pálinkával kínálják. Nem fülessel. Egy idő után már süti és ital egyre megy – de ezért sem a nyúl a hibás. Inkább a tojás…
Locsoló kis kertész legény legyen a talpán, aki megérti az összefüggést nyuszi és tojás között. A kettő közötti hasonlóság legfeljebb annyi, hogy a tojást is, a nyulat is megesszük. Már aki… Mégis úgy érzem, fontos tisztázni a kettő viszonyát. Ennek leginkább az ad aktualitást, hogy a nyúl legalább annyira idegenül mozog a tojások világában, mint egy muzulmán a keresztény Európában. Addig nincs gond, míg a tojás (alkalomadtán a nyúl) nem robban. De mi lesz, ha mégis…? Ez itt a kérdés!
Most jövök rá, nem túl szerencsés ilyen elméleti kérdéseken töprengeni. Egyik kérdés hozza a másikat maga után. Például itt van húsvét környékén egy másik kérdés: Kolumbusz tojása. Ebben legalább nincs nyúl. De mi köze egy új világokat felfedező szakállas marcona tengerésznek a törékeny tojáshoz? Meg a húsvéthoz? Gyakorlatilag semmi. Annyi történt, hogy Kolumbusz nem a csizmát csapta az asztalra, hanem egy tojást. Azt is óvatosan, hogy csak picit horpadjon be az alja. A kétkedők eszüket vesztették, a felfedező bölcsen mosolygott, a viharverte tengerészek sóhajtoztak: hja, így könnyű! A tojás megállt az asztalon, Kolumbusz a saját lábán, a többi már történelem.
Nem hibbantam bele a húsvéti készülődésbe. Vagy – ahogyan ebből az okos írásból is kitűnik – nem mutatom. Mondhatják azt, hogy jobb dolgom is lehetett volna, mint a nyusziról és a tojásról írni, még ha ilyenkor ünnep tájékán ez létfontosságú kérdés is. Egyébként teljesen igazuk van, ha nem értik. Néha én sem értem magam…
Mindazonáltal
mégsem hagy nyugodni a kérdés: mi volt előbb, a tojás vagy a nyúl?
Tudom, ahogyan a Kolumbusz esete a tojással is világosan megmutatja, utólag könnyű bármit megtenni. Legalábbis elméletben. De kérdem én: hova lettek a világból az igazság húsvéti nyuszikái?
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
