HIRDETÉS
Az emberek elvek, erkölcsi értékrendek, esetleg szimpátiák mentén szövetkeznek. Jól talált egymással Hitler és Mussolini, de elképzelhetetlen lett volna – az utókor szerencséjére –, hogy Roosevelttel vagy Churchillel szövetkezzenek. E felállásban a kétkulacsos Sztálin nem jön számításba, hiszen ő hatalmának és hadseregének ereje miatt került a képbe. Egyébként mindenki utálta.
Nos, valahogy
így vagyok a húsvéti nyuszival és a tojással is. Hogyan került a kettő egymás mellé? A nyuszi leugrik, a tojás meg legurul. De ennél is fontosabb, hogy minden biológiai szabálynak és a józan észnek is ellentmond a nyuszi meg a tojás szövetsége.
Mert mi a nyúl? Egy emlős, amelyik eleven utódokat hoz világra, és azokat tejjel táplálja. És mi a tojás? Tartalék tápanyagot tartalmazó petesejt vagy zigóta. A nyuszi meg nem tojásból kel ki.
Azért is furcsa a helyzet, mert nekem gyerekkoromban fényes nappal az utcán a tojásaimat lopták el a cigány lurkók. Nem a nyulamat. Arról a tojásrablók nem is kérdeztek. Aztán locsoláskor sem nyulat adnak a szélesen vigyorgó és a sok kölnitől illatozó nénik. Hanem tojást. Vagy pénzt. A jókedvű locsolót pedig süteménnyel és – ha elég nagy már – pálinkával kínálják. Nem fülessel. Egy idő után már süti és ital egyre megy – de ezért sem a nyúl a hibás. Inkább a tojás…
Locsoló kis kertész legény legyen a talpán, aki megérti az összefüggést nyuszi és tojás között. A kettő közötti hasonlóság legfeljebb annyi, hogy a tojást is, a nyulat is megesszük. Már aki… Mégis úgy érzem, fontos tisztázni a kettő viszonyát. Ennek leginkább az ad aktualitást, hogy a nyúl legalább annyira idegenül mozog a tojások világában, mint egy muzulmán a keresztény Európában. Addig nincs gond, míg a tojás (alkalomadtán a nyúl) nem robban. De mi lesz, ha mégis…? Ez itt a kérdés!
Most jövök rá, nem túl szerencsés ilyen elméleti kérdéseken töprengeni. Egyik kérdés hozza a másikat maga után. Például itt van húsvét környékén egy másik kérdés: Kolumbusz tojása. Ebben legalább nincs nyúl. De mi köze egy új világokat felfedező szakállas marcona tengerésznek a törékeny tojáshoz? Meg a húsvéthoz? Gyakorlatilag semmi. Annyi történt, hogy Kolumbusz nem a csizmát csapta az asztalra, hanem egy tojást. Azt is óvatosan, hogy csak picit horpadjon be az alja. A kétkedők eszüket vesztették, a felfedező bölcsen mosolygott, a viharverte tengerészek sóhajtoztak: hja, így könnyű! A tojás megállt az asztalon, Kolumbusz a saját lábán, a többi már történelem.
Nem hibbantam bele a húsvéti készülődésbe. Vagy – ahogyan ebből az okos írásból is kitűnik – nem mutatom. Mondhatják azt, hogy jobb dolgom is lehetett volna, mint a nyusziról és a tojásról írni, még ha ilyenkor ünnep tájékán ez létfontosságú kérdés is. Egyébként teljesen igazuk van, ha nem értik. Néha én sem értem magam…
Mindazonáltal
mégsem hagy nyugodni a kérdés: mi volt előbb, a tojás vagy a nyúl?
Tudom, ahogyan a Kolumbusz esete a tojással is világosan megmutatja, utólag könnyű bármit megtenni. Legalábbis elméletben. De kérdem én: hova lettek a világból az igazság húsvéti nyuszikái?
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget ...
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
