HIRDETÉS
Trianon évfordulójának közeledtével immár hosszú évek óta elkeseredett hangú bejegyzések és levelek tömkelege lepi el a világhálót. A román egyesülés centenáriuma a folyamatot még jobban felerősíti, hiszen sokan érzik úgy, hogy a nemzedékről nemzedékre átöröklött igazságtalanságnak hangot kell adniuk, fájdalmukat világgá kell kiáltaniuk.
Érthető ez a fajta megnyilvánulás, hiszen aligha van olyan magyar ember a Kárpát-medencében, akinek ne rándulna ökölbe a keze Trianon hallatán. A békediktátum nemcsak a történelmi Magyarország területi szétdarabolását jelentette, hanem a magyarság lelkét is mérgezi immár száz éve. Ezzel függ össze, hogy sok magyar ma is tehetetlennek érzi magát, és gyógyíthatatlan betegségként éli meg 1920. június negyedikének örökségét.
A lapunknak nyilatkozó, világot járt magyar diplomata e szomorú történetnek azt a fajta vetületét mutatja be, amelyre ritkábban gondolunk, holott ebben az irányban kellene keresni a gyógyírt és az évszázados önsajnálkozásból kivezető utakat.
Tudom, persze, hogy nehéz észrevenni bármiféle javulást az életünkben, mert az emberi természet alapállása az, hogy hamarabb reagál a rossz hírekre, mint a pozitív történetekre. Ezzel együtt azonban nem nehéz észrevenni, hogy a Kárpát-medencében hosszú évek óta egy olyan folyamat indult be, amely válaszként a trianoni szétszakítottságra, sok-sok apró, de lényeges döntéssel erősíti a nemzeti összetartozást. A nyitott szemmel járó magyar ezeket észreveszi Erdélyben is, amikor gyereke a magyar állam által frissen felújított iskola padjába ül be, vagy számtalan olyan rendezvényen, eseményen vehet részt, amely még húsz évvel ezelőtt is szinte elképzelhetetlen volt.
Erre akár azt a választ is lehet adni, hogy alapvető követeléseink terén – területi és kulturális autonómia, nyelvi egyenjogúság stb. – nincs előrehaladás, tehát Trianon öröksége töretlenül tovább él. Valójában ez az állítás sem igaz, hiszen ha végignézzük az elmúlt száz esztendő romániai magyar történelmét, eleink sokkal nehezebb körülmények között éltek. És itt elsősorban nem a mainál nagyobb szegénységre gondolok, hanem a két világháború közötti és a kommunizmus idején megtapasztalt nemzetiségi kiszolgáltatottságunkra. Bárhogy is nézzük, közösségünk jogérvényesítése ma sokkal jobb, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, és éppen az összmagyar tervezés okán lehetünk optimistábbak, mint az elmúlt évtizedekben bármikor.
Természetesen emlékezzünk, de ugyanakkor lássuk azt is, hogy a múlt öröksége éppen ahhoz kell, hogy jövőt tervezhessünk magunknak.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
