Huligán a kispadon?

A jóhiszemű ember meg van győződve arról, hogy a világot a tudás és a jóérzés vezérli. Persze ahhoz, hogy manapság ebben a hitben ringassuk magunkat, kicsit naivnak és idealistának kell lennünk. Hiszen ha jobban kinyitjuk a szemünket, egy-kettőre leszámolunk az illúziókkal. A járvány is megmutatta, hogy egyre kevesebben bíznak a politikusokban, a kormányokban, de még az egészségügyben is, és tudományos magyarázatok helyett a polgárok jelentős része az összeesküvés-elméleteket veszi készpénznek. Mintha az egész világ megbolondult volna, minél hajmeresztőbb egy magyarázat valamilyen történésre, annál többen terjesztik – olykor még normálisnak vélt embertársaink is. A hülyeségnek, a bunkóságnak, és sajnos az erőszaknak is egyre nehezebb féket szabni. A félremagyarázott emberi jogok, a lényegéből kiforgatott demokrácia mind a pokolba vezető út egy-egy macskaköve.
Sajnos napjainkban a sportélet is – akárcsak egyéb terület – tele van szélhámosokkal, hozzá nem értőkkel, jellemtelen emberekkel, önjelölt zsenikkel, akiknek egyetlen istenük a pénz. Egyre nehezebb különbséget tenni a valódi szakértők, az igazi tehetségek, a szakmájukat komolyan vevő sportemberek és azok között, akiket a média vagy ügynökeik pumpálnak fel értékekké.

Vannak játékosok, akiket milliókért adnak-vesznek, hogy aztán kiderüljön, szemfényvesztés az egész. Másokat addig tologatnak ide-oda az átigazolások sakktábláján, míg valahol elvesznek.

Sajnos, akik ezzel a modern rabszolga-kereskedéssel foglalkoznak egy percig sem gondolják, hogy karriereket, életeket tehetnek tönkre egy számukra előnyös húzással.
A fiatal sportolókat árunak tekintik, és sajnos egyesek úgy is bánnak velük. A legtöbben vállalják a megaláztatást, hiszen alig nőnek ki a tinédzser korból, és szinte már milliomosok, jogosan vagy jogtalanul annyi pénzt tömnek a zsebükbe, amiről szüleik vagy környezetük álmodni sem mertek. Így hát kialakul a szimbiózis ügynökök, vezetők, sportolók között, aminek a játékosra nézve súlyos ára van: ő az, aki minden körülmény között hallgat.

Mostanában például furcsa dolgok történnek a Sepsi OSK háza táján. A sokunk számára végtelenül szimpatikus klub utóbbi időben hozott néhány döntése igencsak megkérdőjelezhető.

Persze erre jön mindig az a válasz, hogy aki befekteti a pénzét, azt tesz, amit akar. Egy bizonyos pontig ez igaz. De ha a döntései konfliktusokhoz, mások megalázásához, karrierek kerékbetöréséhez, lelki elnyomásához vezetnek, az már talán nem csak a „saját konyha” dolga.
Amikor a szentgyörgyi csapat vezetői leszerződtették vezetőedzőnek Leo Grozavut, szinte borítékolható volt, hogy előbb-utóbb konfliktusok alakulnak ki. Az 52 esztendős szakember futballistaként középszerű volt, mint edző pedig semmi maradandót nem alkotott. Sőt, majdnem minden állásából botrányos körülmények között bocsátották el. 2018-ban Temesvárról két és fél hónap után dobták ki, mert a csapat egyetlen mérkőzést sem nyert irányítása alatt. Még abban az évben Ploieşti-ről is távoznia kellett szintén a gyenge eredmények miatt. Eddigi edzői karriere tulajdonképpen egy rakás csődnek nevezhető. Ám Botoşani-ban másként írta be a nevét a klub történetébe: 2017 tavaszán egy ország szeme láttára pofozta fel a kispadon ülő játékosát.

Huligán tetteit sajnos a Sepsinél is folytatta: nem elég, hogy a csapat a bajnokságban semmit sem játszik, de Grozavu, a „világhírű” pedagógus és edző előbb szó szerint feltörölte a padlót a 22 éves Fülöp Loránddal

(testvérét, Istvánt állítólag a csapattársak tartották vissza, hogy ne essen neki az edzőnek, és ne legyen még nagyobb botrány), egy nappal azelőtt pedig a mindössze 18 esztendős Popescunak vitt be a „mester” egy jobb felütést az állára. A balhés Grozavu kapott a klub vezetőségétől egy ejnye-bejnyét, az ügy körül folyik a ködösítés, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szentgyörgyi csapat jelenlegi menedzsere ugyanaz a Cornel Şfaiţer, aki már Botoşani-ban is kiállt a minősíthetetlen viselkedésű edző mellett.
Grozavu nem az egyetlen kérdőjeles jellem ebben az eurómilliókat felemésztő buliban. Lassan oda jutunk, hogy az idegbeteg edzőket pszichiátereknek kell figyelniük munka közben. Rosszabb esetben fegyőröknek…