„Egy Románia és Magyarország közötti esetleges háború esetén vajon melyik oldalra állnának az erdélyi magyarok?” A kérdést a magyarellenességben élen járó bukaresti hírtelevízió beszélgető műsorának (értsd: szabadon gyalázzák a magyarokat úgy, hogy az ő véleményükre nem vagyunk kíváncsiak) egyik meghívottja tette fel, amikor a marosvásárhelyi katolikus gimnázium körül kialakult helyzet mentén vitatták meg a „magyar ügyet”. A kérdés amúgy erősen retorikai volt, sőt igazság szerint nagyon is sugallta a választ. Amely a talk showban elhangzottak és a résztvevők világnézete alapján körülbelül úgy hangzik: a romániai magyarok olyannyira a trianoni „békeszerződés” revízióján munkálkodó Budapest befolyása alá kerültek, hogy nem a román államhoz, hanem anyaországukhoz lojálisak. Vagyis nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
Első hallásra két lehetőség merül fel az esetleges háború során tanúsítandó magatartásunkat firtató véleményformálóval kapcsolatban: hülye vagy iszonyatosan kétszínű. Mivel az előbbit elvethetjük, megmaradhatunk az utóbbi lehetőségnél. Nem feltételezhetjük róla ugyanis, hogy büszke román, ráadásul sokat bizonygatott hazafi létére nem olvasott Liviu Rebreanut, az egyik legnagyobb román írótól pedig éppen az Akasztottak erdejét hagyta volna ki. Azt a regényt, amelynek főhőse, Apostol Bologa az első világégés idején az osztrák–magyar monarchia erdélyi román tisztjeként képtelen szembefordulni saját fajtájával, vagyis a román hadsereg katonáival, és inkább vállalja az átállással járó halálos ítéletet. Ha tehát a jelenlegi román társadalom tagjai megpróbálnák átélni a monarchia román katonájának helyzetét (el- vagy újraolvasva az elsőként amúgy magyarul publikáló Rebreanut) és erkölcsi dilemmáját, bizony alaposabban megértenék azokat a nehézségeket, amelyekkel immár száz éve szembesülnek kisebbségi sorban élő magyar nemzetiségű honfitársaik. Ehhez azonban tényleg több empátiára és kevesebb kirekesztő nacionalizmusra lenne szükség. Csakhogy még mindig olyan időket élünk, amikor a magyarok elleni uszítás nagyon is kifizetődő.
A legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség bűnbakká nyilvánításával, a magyar kártya előrángatásával kiválóan el lehet terelni a társadalom figyelmét a valós problémákról. Megjelenik egy manipulatív módon összevágott, hamis állítást bizonygató videó arról, hogy Székelyudvarhelyen nem kap kenyeret, miccset, aki nem magyarul kéri, és az emberek mindjárt nem arról beszélnek, hogy a kormánynak nincs miből fedeznie béremelési ígéreteit, hogy az állami nyugdíjrendszer eurómilliárdokra rúgó deficitje miatt megszűnik a kötelező magánnyugdíj, vagy hogy a román hatóságok egyszerűen képtelenek a korszerű infrastruktúra megteremtésére.
Nálunk alig kap visszhangot, hogy civil szervezetek és fuvarozó társaságok kezdeményezésére több mint száz járművezető vett részt a hétvégén azon a rendhagyó tiltakozó felvonuláson, amelynek során Jászvásárról Marosvásárhelyig autózva követelték a két történelmi régió, Moldva és Erdély autópályával való összekötését. Annál nagyobb a hírértéke az olyan álhírnek, miszerint „az autonóm Székelyföld” térképének forgalmazásával a MOL Románia a tömbmagyar régió elszakadását célzó törekvéseket támogatja. Az álhírt terjesztő Traian Băsescu exállamfőt és pártbeli beosztottjait persze nem zavarja, hogy a Székelyföldi legendárium csapata által az idegenforgalmi nevezetességek megismertetése és népszerűsítése érdekében összeállított kulturális és értéktérképet állítják be revizionista propagandának. Amely ráadásul annak idején annyira tetszett Elena Udrea idegenforgalmi és régiófejlesztési miniszternek, hogy a támogatásáról biztosította a legendáriumosokat; ha valaki már nem emlékezne szőkeségére, Băsescu egykori tanácsadójáról van szó.
A nagyromán egyesülés jövő évi centenáriumának közeledtével versenyfutásba fogtak magyarellenességben a bukaresti politikusok. Szegénységi bizonyítvány, hogy százéves államiságukat, nemzettudatukat ma is a magyarokhoz való viszonyulás, de főleg a kisebbséggel szembeni fóbia határozza meg. Pedig gyűlölködve nehéz ünnepelni.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.