Makkay József

2018. december 28., 20:28

Évzáró vágyálmok és valóság között

Az egykori rádiókabaré szállóigévé vált mondata szerint az idei év rosszabb az előző évinél, de jobb a következőnél. Sokan vallják a nyolcvanas években elhangzott poént ma is. A többség által várt látványos változás elmaradása az oka annak, hogy a zömében középkorú és idősebb nemzedékek közül egyre többen a megszépült múltba menekülnek.

Nemrég vonattal utaztam Erdélyben, és a fülkében arról folyt a vita, hogy Ceaușescu volt az utolsó államférfi, aki tiszteletet érdemel. Hallgattam, és nem hittem a fülemnek, amikor az utasok azt sorolták, mennyit épített, mennyi munkahelyet teremtett és milyen jó fizetéseket biztosított. Újságíróként – aki naponta böngész híroldalakat és mindenféle közvélemény-kutatást – nem kellett volna meglepődnöm, de most mégis váratlanul ért a kommunista rendszert fényező szózuhatag. Amikor a magam véleményét próbáltam elmondani a kommunizmus árnyoldalairól, hamar félbeszakítottak: csak a balekoknak (fraier) volt annyira rossz, mert kis leleményességgel mindent be lehetett szerezni, nem halt éhen senki. És jött a szokásos frázis: ma hiába vannak tele az üzletek, ha nincs pénz.

Egyértelmű, hogy a romániai lakosság jelentős része valamiféle kapitalizmussal kevert emberarcú kommunizmust szeretne, amelyben az állam ingyen lakást adna, jó fizetések lennének és az árutól roskadozó üzletekben minden olcsó lenne. Ez a hármas vágyálom azonban sehol nem működik a világon – a kommunizmusban végképp nem működött –, csak a megszépítő emlékezet mutatja úgy be három évtized távlatából a Ceaușescu-diktatúrát, mintha annak „pozitívumai” ma is követhetőek lennének.

A nosztalgiát kiváltó okok egyértelműek: a rendszerváltást követő években és évtizedekben a kommunista rezsim második vonala, illetve az akkor szocializálódott ifjúkommunista nemzedék került hatalomra, amely immár demokratikus keretek között vezette félre az országot. De ebből nem az következik, hogy a kommunizmus jó volt.

A most lezáruló esztendő sok nyomot nem hagy az emberek emlékezetében. A disszo­náns és semmitmondó százéves ünnepségsorozatnak nem volt üzenete. Illetve annyi, hogy az agyonközpontosított országban egy évszázad után is minden marad a régiben. Az egymást követő jobb és baloldali kormányok sara, hogy az 1989 decemberében felcsillant jövőkép mára nemcsak elhalványult, hanem gyakorlatilag eltűnt. Ha azt vesszük figyelembe, hogy uniós viszonylatban Romániában a legkisebb a 15–35 évesek aránya a lakosság körében, ez azt is jelzi, milyen nehéz sors vár az országra a következő 20–30 évben. A masszív elvándorlásból és a születések számának drasztikus csökkenéséből levezethető, hogy miért válik a romániai gazdaság legnagyobb kerékkötőjévé a munkaerőhiány. Ez nemcsak a következő egy-két évtizedben nyugdíjba vonuló népes nemzedékek sorsát keseríti majd meg, hanem súlyosan befolyásolja az ország fejlődését és felzárkóztatását a fejlett országok közé.

Sajátos erdélyi magyar gondjainkon túl ma ez a legnagyobb kihívás mindannyiunk számára. Ha a közeljövőben nem sikerül ezen változtatni, akkor nemcsak a mai generációk, hanem a jövő nemzedékek élete is a puszta várakozással telik el.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. március 07., csütörtök

Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét.

Nánó Csaba 2019. március 04., hétfő

Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. Ez ellen tüntet ismét az ország.

Somogyi Botond 2019. március 03., vasárnap

Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, az olcsó fapadosok lehetővé tették, hogy hipp-hopp néhány perc vagy óra alatt Európa különböző városaiban találjuk magunkat.

Makkay József 2019. február 28., csütörtök

A velünk élő kommunista örökség

A kommunizmus öröksége nem egy megfoghatatlan fogalom, nem a messzi múlt ködébe vesző balos propaganda, hanem egy 45 éves időszak szörnyű kísértetjárása, amely milliók bebörtönzésével, meghurcolásával és kivégzésével írta be nevét a történelembe.

2019. február 26., kedd

Csáky szalmájában vész el a Beneš-dekrétumok ügye?

Egy helyben topog a felvidéki magyarságot kifosztó Beneš-dekrétumok ügye. Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága foglalkozott az üggyel, néppárti nyomásra most mégis lekerül napirendről. Az időhúzásban szerepe van Csáky Pál felvidéki EP-képviselőnek is.

2019. február 23., szombat

Négy éve pattog a Napoca-labda az RMDSZ térfelén

Beszédében Călin-Popescu Tăriceanu azt követelte, hogy Kolozsvár szakítson a kommunista örökséggel, és a város térjen vissza eredeti román nevéhez, a Clujhoz, mivel a Napoca nem egyéb, mint a kommunista diktatúra itt felejtett kísértete.

Makkay József 2019. február 22., péntek

Miért nem jön össze a közös EP-lista?

Ha valami foglalkoztatja a politikusokat, akkor a választások kimenetele bizonyosan. Az erdélyi magyar politizálás számára nehezen kiheverhető csapás lenne egy olyan forgatókönyv, amelyben az RMDSZ kiesik az Európai Parlamentből.

Nánó Csaba 2019. február 19., kedd

Elhatároztam, lerázom a rabigát

Egyre növekvő tisztelettel tekintek azokra, akiknek sikerül megszabadulniuk a tévéjüktől. Erős emberek, nagyszerű karakterek, akik vállalják az elvonási tünetekkel járó összes kínt, hogy aztán szabadon élhessék életüket.

2019. február 17., vasárnap

Milyen hely Marosvásárhely?

Egy etnikai közösség jelenlétének a településeken az utcák, terek neveiben is tükröződnie kellene. A marosvásárhelyi utcák hivatalos névjegyzékét átfutva, kiderült: a listán 460 utca neve szerepel, közülük mindössze 40 magyar, illetve magyar vonatkozású.

Rostás Szabolcs 2019. február 14., csütörtök

Vitamin és népesedéspolitika

Orbán Viktor jóformán el sem lépett a mikrofontól hagyományos évértékelőjén, és a sajtó egy része azóta is találgatja/számolgatja, várhatóan mekkora tételt jelent Magyarország költségvetéséből a miniszterelnök által bejelentett családvédelmi akcióterv. 

Vélemény
Makkay József: Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben ...

Nánó Csaba: Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. ...

Somogyi Botond: Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, ...

Hallgassa online rádióinkat