HIRDETÉS

Nánó Csaba

2018. július 20., 22:27

Esőisten is megsiratta Horvátországot

Passuth László Esőisten siratja Mexikót című történelmi regényében félezer spanyol indult harcba egy sokmilliós birodalom ellen, és bár lehetetlennek tűnt, de Hernando Cortés mégis leigázta Mexikót. Hasonló fegyvertényre készültek a horvátok Franciaország ellen a 2018-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében. Hiszen egy alig négymillió lakosú ország csapata készült „leigázni” a 66 milliós Franciaország nemzeti tizenegyét. Ami azonban a korabeli hódítóknak sikerült, a horvátoknak sajnos nem.

Mi az összefüggés Passuth, az esőisten és a labdarúgás között? Nos, abban a pillanatban, hogy véget ért a franciák győzelmével zárult mérkőzés, hatalmas eső zúdult Moszkvára. Mintha az égiek is sajnálták volna, hogy a „kicsik” kénytelenek voltak fejet hajtani a „nagyok” előtt…

Káprázatos jelenet volt, ahogyan a horvát és a francia elnök bőrig ázott a díjátadáson, az egyedüli, aki fölé esernyőt tartottak, az a mindenható Putyin volt. Néhányan még nagyon félnek Oroszországban a szibériai téltől…

Nem úszták meg szárazon a meccset a horvátok sem, akik a világbajnokságon kis nemzet lévén mégis nagyot alkottak.

Furcsának tűnhet, de többen ünnepelték ezúttal a vesztes horvátokat, mint a győztes franciákat. Hiszen ők tették különlegessé ezt a világbajnokságot, ahogyan két évvel ezelőtt Izland az Európa-bajnokságot.

És közülük került ki a turné legjobb játékosa is Luka Modric személyében. Ne feledjük azt sem, Horvátország három hosszabbításban eldőlt mérkőzést játszott – ebből kettő tizenegyes párbajjal végződött – ami azt jelenti, hogy pontosan kilencven perccel, azaz egy meccsel többet kellett teljesíteniük ellenfeleiknél. A fáradtság meglátszott a játékosokon, a szív ezúttal már nem pótolta a lábakat. Ha viszont igazságosak akarunk lenni, Franciaország teljesen megérdemelten lett világbajnok. A fiatalokkal teletűzdelt franciák a legkiegyensúlyozottabb együttes benyomását keltették, a tehetség mellett munkabírásukkal is kitűntek a mezőnyből. Szövetségi kapitányuk, az 50 esztendős Didier Deschamps pedig mindössze a harmadik a labdarúgás történetében, aki játékosként és edzőként is elhódította a világbajnoki címet.

Visszatérve a horvátokra, nem csoda, hogy kivívták a világ elismerését. A 27 esztendővel ezelőtt létrejött Horvát Köztársaság labdarúgói akkor voltak gyerekek, amikor az utcákon gépfegyveresek vigyáztak a kicsikre. A világbajnokság legjobbjának választott Modric nagyapját, aki nyájával tért volna haza falujába, fejbe lőtték a szerbek. A horvát csapat másik meghatározó tagja, Ivan Rakitic, Svájcban született, de szülei tartották a kapcsolatot az otthoniakkal. A gyermek Ivan sokáig nem értette, anyja miért sír, amikor telefonon beszél. Tulajdonképpen azt sem nagyon értette, hol van az „otthon”, mígnem valaki el nem küldte neki a horvát válogatott mezét. „Egy hónapig nem vettem le, abban aludtam” – vallotta később Rakitic.

És a történetek folytatódnak, szinte nincs olyan horvát játékos, aki ne élte volna meg gyerekkori traumaként a háborút. Talán az egykori nélkülözés, a kényszerű ide-oda vándorlás az oka, hogy ezek a futballisták – és általában a horvát sportolók – ennyire ragaszkodnak hazájukhoz, nemzetükhöz.

Rengeteg statisztika, elemzés készül az oroszországi világbajnokság eseményeiről. Néhány következtetést azonban laikusként is le lehet vonni. Az elsők között kell említeni, hogy

minden ellenérzéssel szemben a videóbíró bebizonyította hasznosságát. Ennek alapján a játékvezetők javították tévedéseiket,

a szimulánsoknak nem volt könnyű életük, valahogy az egész világbajnokság sportszerűbbnek tűnt az előzőeknél. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyarányú labdabirtoklás sem vezetett mindig sikerre, a legjobb példa erre a korán elvérző spanyol válogatatott volt. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a sok pénz nem mindig jelent jó minőséget. Mesterségesen felpumpált értékű játékosok mondtak csődöt, és olyanok tűntek ki játékukkal, akikről nem szólnak állandóan a hírek. Modric, a turné legjobbja, ezentúl sem fog sztárfotókon szerepelni a címlapokon, és nem dönti meg az átigazolási rekordot sem. Ő „csupán” egy játékos, aki nem űz gúnyt a mesterségéből, és akire bármikor számítani lehet.

Rendezőként Oroszország nem vallott szégyent. És ha a következő négy évben nem jön el újból a világvége, az első télen rendezett vb elé nézünk Katarban. Igaz, nyári hőségben…

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2018. július 28., szombat

Színes francia öröm

Világszerte pikáns újságcikkek, mémek és a közösségi oldalak hozzászólásának százezrei foglalkoznak a nemrég lezárult oroszországi labdarúgó világbajnokság győztesével, Franciaország nemzeti tizenegyével. Amelynek mintegy kétharmada színesbőrű játékos. 

Makkay József 2018. július 28., szombat

Jó és rossz román politikusok, avagy tévhitek fogságában

Johannis esete azért tragikus a magyarok számára, mert német identitását feladva úgy lett teljesen román érzelmű, hogy sok tekintetben túltesz a románokon. Állandó bizonyítási kényszerben szenved, emiatt nagy ívben tesz minden magyar ügyre. 

HIRDETÉS
Makkay József 2018. július 20., péntek

Ami szabad a románoknak, miért nem szabad a magyaroknak?

Vajon miért marad egyedül a tömegek felvilágosítását sürgető székely politikus, aki jogosan hisz abban, hogy amíg az átlagember fejében nem tisztul le az autonómia fogalma, nem lesz tömegtámogatás és egységfront a kiharcolásához sem?

Borbély Zsolt Attila 2018. július 12., csütörtök

Az értékőrzés és értékteremtés fóruma

Az idei EMI-tábor a 2017-es szellemi pászmáján halad tovább. A fő előadók akárcsak eddig, nem pártpolitikusok, hanem nemzetben gondolkodó értelmiségiek.

HIRDETÉS
Makkay József 2018. július 12., csütörtök

Kirakatperek a centenárium évében

Amikor tavaly ősszel elkezdődtek az előkészületek az idei román centenáriumi ünnepségekre, többen megjósolták, hogy az erdélyi magyarság számára nehéz év lesz a 2018-as. Ma már mindez bizonyosság.

Péter Beáta 2018. július 05., csütörtök

A pincér

Tessék, kérem, egy pohár fehérbor és egy ásványvíz. Elnézést, kaphatnék egy tüzet? Ha nem bánják, csatlakozom. Elég gyenge menet van ma is. A bizalmaskodásnak is vége, amióta nem lehet bent cigizni.

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2018. július 05., csütörtök

Szubjektíven a világbajnokságról

Igazán nem panaszkodhatunk, hogy az oroszországi futball-világbajnokság unalomba fulladna. A meglepő eredmények mellett el kell ismernünk, hogy a foci – ahogyan az élet – egyáltalán nem igazságos

Rostás Szabolcs 2018. július 05., csütörtök

Energia és nacionalizmus

A fekete-tengeri földgáznak akkor is el kell jutnia Magyarországon keresztül Nyugat-Európába, ha a román nacionalisták keresztbe fekszenek Aradnál a vezetéknek.

Makkay József 2018. július 05., csütörtök

Bűn nélküli bűnhődés

Gyergyószentmiklós egykori polgármesterének, Mezei Jánosnak a története is jól mutatja, mekkora bajok vannak a romániai igazságszolgáltatás háza táján

Kádár Hanga 2018. június 29., péntek

Sok kincs sok szeméttel

A romániai híradók rendszerint tele vannak a nagyvárosokból elszállított, felgyülemlett szeméthegyek megoldhatatlannak tűnő problémájával, amelynek ékes példája a Kolozsvár melletti pataréti szeméttelep.

HIRDETÉS
Vélemény
Somogyi Botond: Színes francia öröm

Világszerte pikáns újságcikkek, mémek és a közösségi oldalak hozzászólásának ...

Makkay József: Jó és rossz román politikusok, avagy tévhitek fogságában

Johannis esete azért tragikus a magyarok számára, mert német identitását feladva úgy lett teljesen ...

Makkay József: Ami szabad a románoknak, miért nem szabad a magyaroknak?

Vajon miért marad egyedül a tömegek felvilágosítását sürgető székely politikus, aki jogosan ...

HIRDETÉS