Nánó Csaba

2018. július 20., 22:27

Esőisten is megsiratta Horvátországot

Passuth László Esőisten siratja Mexikót című történelmi regényében félezer spanyol indult harcba egy sokmilliós birodalom ellen, és bár lehetetlennek tűnt, de Hernando Cortés mégis leigázta Mexikót. Hasonló fegyvertényre készültek a horvátok Franciaország ellen a 2018-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében. Hiszen egy alig négymillió lakosú ország csapata készült „leigázni” a 66 milliós Franciaország nemzeti tizenegyét. Ami azonban a korabeli hódítóknak sikerült, a horvátoknak sajnos nem.

Mi az összefüggés Passuth, az esőisten és a labdarúgás között? Nos, abban a pillanatban, hogy véget ért a franciák győzelmével zárult mérkőzés, hatalmas eső zúdult Moszkvára. Mintha az égiek is sajnálták volna, hogy a „kicsik” kénytelenek voltak fejet hajtani a „nagyok” előtt…

Káprázatos jelenet volt, ahogyan a horvát és a francia elnök bőrig ázott a díjátadáson, az egyedüli, aki fölé esernyőt tartottak, az a mindenható Putyin volt. Néhányan még nagyon félnek Oroszországban a szibériai téltől…

Nem úszták meg szárazon a meccset a horvátok sem, akik a világbajnokságon kis nemzet lévén mégis nagyot alkottak.

Furcsának tűnhet, de többen ünnepelték ezúttal a vesztes horvátokat, mint a győztes franciákat. Hiszen ők tették különlegessé ezt a világbajnokságot, ahogyan két évvel ezelőtt Izland az Európa-bajnokságot.

És közülük került ki a turné legjobb játékosa is Luka Modric személyében. Ne feledjük azt sem, Horvátország három hosszabbításban eldőlt mérkőzést játszott – ebből kettő tizenegyes párbajjal végződött – ami azt jelenti, hogy pontosan kilencven perccel, azaz egy meccsel többet kellett teljesíteniük ellenfeleiknél. A fáradtság meglátszott a játékosokon, a szív ezúttal már nem pótolta a lábakat. Ha viszont igazságosak akarunk lenni, Franciaország teljesen megérdemelten lett világbajnok. A fiatalokkal teletűzdelt franciák a legkiegyensúlyozottabb együttes benyomását keltették, a tehetség mellett munkabírásukkal is kitűntek a mezőnyből. Szövetségi kapitányuk, az 50 esztendős Didier Deschamps pedig mindössze a harmadik a labdarúgás történetében, aki játékosként és edzőként is elhódította a világbajnoki címet.

Visszatérve a horvátokra, nem csoda, hogy kivívták a világ elismerését. A 27 esztendővel ezelőtt létrejött Horvát Köztársaság labdarúgói akkor voltak gyerekek, amikor az utcákon gépfegyveresek vigyáztak a kicsikre. A világbajnokság legjobbjának választott Modric nagyapját, aki nyájával tért volna haza falujába, fejbe lőtték a szerbek. A horvát csapat másik meghatározó tagja, Ivan Rakitic, Svájcban született, de szülei tartották a kapcsolatot az otthoniakkal. A gyermek Ivan sokáig nem értette, anyja miért sír, amikor telefonon beszél. Tulajdonképpen azt sem nagyon értette, hol van az „otthon”, mígnem valaki el nem küldte neki a horvát válogatott mezét. „Egy hónapig nem vettem le, abban aludtam” – vallotta később Rakitic.

És a történetek folytatódnak, szinte nincs olyan horvát játékos, aki ne élte volna meg gyerekkori traumaként a háborút. Talán az egykori nélkülözés, a kényszerű ide-oda vándorlás az oka, hogy ezek a futballisták – és általában a horvát sportolók – ennyire ragaszkodnak hazájukhoz, nemzetükhöz.

Rengeteg statisztika, elemzés készül az oroszországi világbajnokság eseményeiről. Néhány következtetést azonban laikusként is le lehet vonni. Az elsők között kell említeni, hogy

minden ellenérzéssel szemben a videóbíró bebizonyította hasznosságát. Ennek alapján a játékvezetők javították tévedéseiket,

a szimulánsoknak nem volt könnyű életük, valahogy az egész világbajnokság sportszerűbbnek tűnt az előzőeknél. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyarányú labdabirtoklás sem vezetett mindig sikerre, a legjobb példa erre a korán elvérző spanyol válogatatott volt. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a sok pénz nem mindig jelent jó minőséget. Mesterségesen felpumpált értékű játékosok mondtak csődöt, és olyanok tűntek ki játékukkal, akikről nem szólnak állandóan a hírek. Modric, a turné legjobbja, ezentúl sem fog sztárfotókon szerepelni a címlapokon, és nem dönti meg az átigazolási rekordot sem. Ő „csupán” egy játékos, aki nem űz gúnyt a mesterségéből, és akire bármikor számítani lehet.

Rendezőként Oroszország nem vallott szégyent. És ha a következő négy évben nem jön el újból a világvége, az első télen rendezett vb elé nézünk Katarban. Igaz, nyári hőségben…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2018. november 01., csütörtök

Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló jövő héttől a lapcsoportunkhoz tartozó Krónika és a Székelyhon napilapok helyi kiadásaiba fog belekerülni nyolcoldalas, önálló mellékletként. 

2018. október 26., péntek

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Makkay József 2018. október 26., péntek

Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető a kommunizmus fogalma. De nemcsak nekik, hanem sok olyan ember számára is, akik emlékezetében a diktatúrának csak a „pozitív” oldala jelenik meg. 

Nánó Csaba 2018. október 19., péntek

A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken viszik-hozzák az embereket – kicsi busz, kevés költség, nagy haszon alapon – , bömböl a rádió, az utas, ha akarja, ha nem, kénytelen hallgatni a sofőrnek tetsző műsort.

Makkay József 2018. október 19., péntek

Megakasztott visszaszolgáltatás

Az erdélyi magyar közvélemény a Mikó-kollégium ügyéről tud a legtöbbet, hiszen számos tüntetés, tiltakozás övezte a rendszerváltás óta mérföldkőnek számító jogi visszaélést, amely a teljes visszaszolgáltatási folyamatot megakasztotta.

Makkay József 2018. október 12., péntek

Semmi pánik, győztek az igenek!

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról. Valószínűleg ennél nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a nemek aránya tíz 10 százalék fölé. 

Nánó Csaba 2018. október 05., péntek

A magunk esze után

Ha már elmegy „népszavazni”, szerencsés lenne, ha mindenki maga döntene arról, mit lát jónak. Tisztában kell lenni azzal is, egyre többen élnek élettársi kapcsolatban akár úgy is, hogy közben gyerekük, unokáik születnek.

2018. október 05., péntek

Marosvásárhelyen a kudarc neve: RMDSZ

Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően. 

Makkay József 2018. október 05., péntek

Birodalom és hazafiság

A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.

Nánó Csaba 2018. szeptember 29., szombat

Diszkóláz: nyolcvanas évek nosztalgiája

Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló ...

Makkay József: Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető ...

Nánó Csaba: A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS