HIRDETÉS
A Kolozsvárhoz közeli, mintegy ezer lelkes kalotaszegi faluban, Magyarfenesen, tavaly két gyerek született, két házasságot kötöttek, miközben 14 embert temetett a református lelkész. A zömében magyar falu statisztikája nem lóg ki a kalotaszegi sorból, és Erdély többi részén sem jobb a helyzet. Példaként mégis azért emelem ki e jómódú kalotaszegi falut, mert a többségében jó mesteremberekből álló magyar férfiak többsége Nyugat-Európában dolgozik – van, aki havi több ezer eurós fizetésért –, a számottevő anyagi gyarapodás azonban csak házakban, anyagi jólétben tükröződik, gyerekvállalásban nem. És ezzel meg is dől az a sokat hangoztatott erdélyi, romániai mítosz, hogy a fiatalok a szegénység miatt nem vállalnak gyereket. Ha ez igaz lenne, akkor Európa egyik leggazdagabb országában, Németországban magas lenne a népszaporulat, Albániában pedig alacsony. De éppen fordítva van: a német szaporodási mutatók szinte a legrosszabbak kontinensünkön. Ahogyan a romániai adatok is, ahol a népességfogyás évről évre rekordot dönt.
Olcsó vigasz, hogy magyar demográfiai szakemberek szerint a magyarság népszaporulata egy fokkal jobb, mint a románságé. De ez legfentebb statisztikákban mérvadó, ettől még fogyunk. Az évtizedekkel ezelőtt magas népszaporulatot felmutató székelyföldi falvak is alábbhagytak, egyre több helyen fogyunk, vagy jó esetben „nullszaldós” az egyenleg. A két kezemen megszámolhatnám az olyan erdélyi magyar településeket, ahol növekvő tendenciát mutat a gyerekszületések száma. Az egyik ilyen település a Szilágycseh szomszédságában fekvő szilágysági Désháza. Ez a lélekszámban ma is gyarapodó színmagyar falu adta az ötletet két évtizeddel ezelőtt Csép Sándor egykori tévés újságírónak és Molnár Kálmán zilahi református esperesnek, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület keretében elindítsa az Áldás, népesség! mozgalmat, amely több konferenciát is megért, a gyergyószentmiklósi EMI-táborban pedig évről évre visszatérő előadásokat eredményezett. Ám a történelmi egyházak és az erdélyi magyar politikum közömbössége miatt nem alakult ki belőle olyan mozgalom, amely a családok szintjén is éreztetné hatását.
Ilyenkor, év elején Erdély-szerte szószékek százairól hangzik el a lelkészi összegzés az elmúlt esztendő gyarapodásáról vagy veszteségeiről. Sok településen anyagiakban gyarapodnak a gyülekezetek a magyar kormány rekordokat döntő anyagi támogatásának köszönhetően is. Ennek „humán” vetülete, népszaporulati vonzata azonban még várat magára. Templomokat, gyülekezeti házakat ugyanis nem a hetven- és nyolcvanéves nemzedékeknek kell tatarozni, építeni, felújítani, hanem a jövő generációinak, akik itthon érzik magukat, itt teremtenek jövőt, itt vállalnak házasságot és gyerekeket. Ez egyelőre csak elképzelés.
Abban reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb megfordul a trend, és a szószékekről nemcsak anyagi, hanem lélekszámbeli gyarapodásról is elhangzanak biztató lelkipásztori statisztikák.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget ...
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
