A valódi demokráciák egyik meghatározó, sőt döntő tényezője, hogy milyen erős a hatalom ellenében kialakuló és arra alternatívát kínáló ellenzék. A román politika utóbbi 27 évének talán legsúlyosabb gondja éppen az, hogy a mindenkori ellenzék többnyire csak papíron létezik. Ahogyan sportnyelven mondják: rövid a kispad, nincs igazán lehetőség cserére. És a cserejátékosok sajnos nem is nagyon igyekeznek megmutatni, mit tudnának a pályán. Néha odacsapódnak a tüntetőkhöz – propaganda szempontjából nyilván jól mutatnak a csőcselék hullámzó tengerében –, csakhogy elfogadható alternatívát ők sem tud felmutatni a hatalmat kezében tartó maffiával szemben.
És hogy ez a halovány ellenzék még jobban felaprózódjon, ismét megjelent a színen a volt miniszterelnök Dacian Cioloş, aki a megszámlálhatatlanul sokadik operett-párt létrehozását jelentette be. Ne firtassuk, hogy milyen volt miniszterelnökként a Szilágyságból származó politikus, hiszen keze-lába meg volt kötve, saját akarata ritkán érvényesült mandátuma alatt. Alig több mint egy év alatt sem ő, sem technokrata kormánya nem tehetett csodát, annak a kabinetnek a jó és rossz tetteit is a mindent beborító és megváltó homály fedi. De a volt miniszterelnök legalább úgy maradt meg a közösségi emlékezetben, mint aki nem volt tagja a fehérgalléros maffiának. Ennek viszont az a hátulütője, hogy viszonylag kevés szövetségese akadt és akad továbbra is. Főnök lesz egy újabb zsebpárt élén, akik majd sem nem osztanak, sem nem szoroznak a román politikában.
Talán reménykeltőbben állna az ellenzék szénája, ha az RMDSZ nem örökkétig az éppen regnáló hatalommal, jelen esetben a szocdemekkel paktálna le. Elvárhattuk volna, hogy a magyarok érdekképviselete legalább a mostani többség túlkapásaihoz ne adja nevét. Ám, aki egy kicsit is figyelemmel követi a politikát, döbbenettel tapasztalhatja, hogy a Bukarestben székelő magyar politikusok olykor az őshonosokon is túltesznek hajmeresztő nyilatkozataikkal. Egyszerűen érthetetlen az egyik RMDSZ-es honatya kijelentése, amelyben a mostani tüntetések és a bányászjárások között vont párhuzamot. Ez már a józan ész megerőszakolása, ilyen elképesztő hasonlatokra még a hatalom legvehemensebb képviselői sem vetemedtek.
Idővel minden szög kibújik a zsákból: kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az úgynevezett érdekképviselet is leginkább azt szeretné, hogy a döcögő, de valamilyen formában mégiscsak létező (és néhanap működő) jogállamot a pokolban lássa. A háromszéki politikusnak nem ez az első hajmeresztő beszólása, és ha rajta múlik, valószínűleg az utolsó sem.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.