A valódi demokráciák egyik meghatározó, sőt döntő tényezője, hogy milyen erős a hatalom ellenében kialakuló és arra alternatívát kínáló ellenzék. A román politika utóbbi 27 évének talán legsúlyosabb gondja éppen az, hogy a mindenkori ellenzék többnyire csak papíron létezik. Ahogyan sportnyelven mondják: rövid a kispad, nincs igazán lehetőség cserére. És a cserejátékosok sajnos nem is nagyon igyekeznek megmutatni, mit tudnának a pályán. Néha odacsapódnak a tüntetőkhöz – propaganda szempontjából nyilván jól mutatnak a csőcselék hullámzó tengerében –, csakhogy elfogadható alternatívát ők sem tud felmutatni a hatalmat kezében tartó maffiával szemben.
És hogy ez a halovány ellenzék még jobban felaprózódjon, ismét megjelent a színen a volt miniszterelnök Dacian Cioloş, aki a megszámlálhatatlanul sokadik operett-párt létrehozását jelentette be. Ne firtassuk, hogy milyen volt miniszterelnökként a Szilágyságból származó politikus, hiszen keze-lába meg volt kötve, saját akarata ritkán érvényesült mandátuma alatt. Alig több mint egy év alatt sem ő, sem technokrata kormánya nem tehetett csodát, annak a kabinetnek a jó és rossz tetteit is a mindent beborító és megváltó homály fedi. De a volt miniszterelnök legalább úgy maradt meg a közösségi emlékezetben, mint aki nem volt tagja a fehérgalléros maffiának. Ennek viszont az a hátulütője, hogy viszonylag kevés szövetségese akadt és akad továbbra is. Főnök lesz egy újabb zsebpárt élén, akik majd sem nem osztanak, sem nem szoroznak a román politikában.
Talán reménykeltőbben állna az ellenzék szénája, ha az RMDSZ nem örökkétig az éppen regnáló hatalommal, jelen esetben a szocdemekkel paktálna le. Elvárhattuk volna, hogy a magyarok érdekképviselete legalább a mostani többség túlkapásaihoz ne adja nevét. Ám, aki egy kicsit is figyelemmel követi a politikát, döbbenettel tapasztalhatja, hogy a Bukarestben székelő magyar politikusok olykor az őshonosokon is túltesznek hajmeresztő nyilatkozataikkal. Egyszerűen érthetetlen az egyik RMDSZ-es honatya kijelentése, amelyben a mostani tüntetések és a bányászjárások között vont párhuzamot. Ez már a józan ész megerőszakolása, ilyen elképesztő hasonlatokra még a hatalom legvehemensebb képviselői sem vetemedtek.
Idővel minden szög kibújik a zsákból: kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az úgynevezett érdekképviselet is leginkább azt szeretné, hogy a döcögő, de valamilyen formában mégiscsak létező (és néhanap működő) jogállamot a pokolban lássa. A háromszéki politikusnak nem ez az első hajmeresztő beszólása, és ha rajta múlik, valószínűleg az utolsó sem.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.