Kádár Hanga

2018. június 01., 17:44

Elég a hetes is

Ferenc épp a paradicsomleves maradványait törölgette az arcáról, miután anyuka váratlan, de annál határozottabb nyaklevesének köszönhetően közelebbről is szemügyre vehette a tarhonyák állagát. Könny szökött a fiú szemébe, de nem a fájdalomtól, hanem inkább a csalódástól és meglepetéstől: nem értette a tasli okát, hiszen csak azt mondta szüleinek, elég neki a hetes is biológiából.

Ferenc hálátlan, pimasz taknyossá vált, akiért a szülők vért izzadnak. Apuka már két műszakban dolgozik, hogy a gyerek majd egyetemre mehessen, de aki még túl fiatal, és nem érti, hogy csak jót akarnak neki. – Majd a bokánkat is megcsókolod, fiam, minden pofonért – mondogatta rendre az apuka az értetlenül tátogó fiának.

Ferenc aztán szép lassan megtanulta, hogy még butuska és naiv, hogy anyukáék jobban tudják. Hogy minden körülmények között az ő javát szolgálják. Hogy amikor majd felnő, megérti. De Ferenc valamiért tizenkilenc évesen sem értette. Rendre összekeverte a csigolyák nevét, legrosszabb álmaiban életre kelt szinuszok nyuvasztgatták az egész osztály előtt. De hallgatott és tűrt. Szemei alatt egyre mélyült a fekete barázda, és időnként meghallotta, ahogy a tanárok egymás között a folyosón halkan sóhajtoztak a leadhatatlan mennyiségű, egyetemi szintű tananyag miatt. Kivéreztetik szellemileg a diákokat – sutyorogtak vízköves kémcsőket szorongatva –, miért kell tudni a hajszálerek térképéről egy leendő matektanárnak?

De Ferencnek otthon egyre ismételgették, hogy szofvterfejlesztés, gyógyszerészet vagy orvosi. Mert csak ebből lehet megélni. Ez a biztos. Anyukáék csak azt akarják, hogy legalább a gyereknek ne kelljen rozsdás felnivel útra kelni, kis bőrtasakokba alaposan szétosztani a hitvány lejt. – Majd tágas, légkondis, bőrüléses BMW-ben viszel a tengerre, milyen jó lesz! – biztatgatták.

Ferenc közben két sikertelen integrálás és három összetört golyóstoll után kezébe vette a serpenyőt, anyuka fűszerkészletét és omlettváltozatok kísérletezésébe kezdett. Különös módon a fakanál pörgetése, a fazekak koccanása, az uborka illata megnyugtatta. De anyuka azt mondta, a hagymapucolásból nem lesz német kocsi, és hogy Ferenc ennél többre képes. Ezért a fiú csak ritkán, titokban bódult a konyha gőzébe. Hát mégsem okozhat csalódást a gürcölő apukának. Irigykedve pislogott az amerikai tinisorozatokon, amelyekben külön tantárgy keretében foglalkoznak a diákok érdeklődésének felmérésével: kinek milyen adottságai vannak, kit mi érdekel. Ferencék iskolájára két lámpalázas fizikaszakos hallgató három padot is felgyújtó kísérlete jutott.

Ferenc aztán sírt, izzadt, hányt, de másodjára sikerült a felvételi. Rendszeresen megismételte vizsgáit, hogy államilag támogatott helyét megőrizze. Félkómás lendülettel igyekezett megkülönböztetni a savat a bázistól, két mély alkari sérülés után pedig már nem az egyetemi rendelőbe, hanem a pszichológushoz ment.

Anyuka otthon nem értette, Ferenc miért nem találja helyét a bőrében. – Nem baj, fiam, legalább nem hozol szégyenbe, hogy tollbamondásból élsz – mondogatta apuka henyélő újságírókat és papokat ócsárolva a bajsza alatt.

Ferenc közben gasztroblogot indított, ahová saját receptjeit töltögette fel. Titokban. Nehogy anyuka megsejtse, hogy a benzolgyűrűkből írott dolgozatának minősítése egy új nokedli-tésztareceptre ment rá. Anyuka aztán bőszen törölgette szemkörnyékét a ballagáson: önmaga megvalósult álmát látta fia talárjában, diplomájában. Nem Ferencét. A fiú pedig izzadt tenyérrel szorongatta diplomáját: fogalma sem volt, hogyan tovább. –No hát, ha nincs, menj mesterizni! Még két évig húzhatod a felnőtté válást – bíztatta egyik csoporttársa.

Ferenc mesterizett. Csakhogy még jobban meggyűlölje a patikák szagát. Apuka készségesen állást is szerzett neki a falu új gyógyszertárában. Ferenc akkor tette le a fehér köpenyt, amikor Rozi néni reumás lábára véletlenül aranyeres kenőcsöt adott. Köpeny helyett kötényt kötött, kifőzdét nyitott, pszichológusa pedig döbbenten látta, hogy páciense hirtelen megbékélt önmagával. Igaz, anyuka könnyei bőszen szaporították a paradicsomlevest. – Micsoda szégyen, hát többre is vihette volna! –sóhajtotta.

Ferenc pedig valóban mélységesen szégyellte magát, hogy harminc évébe telt, mire rájött: a régi Daciát és a vonatozást is szereti.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Sütő Éva 2019. július 14., vasárnap

Gúzsba kötött közélet

A közélet évtizedes gúzsa nemhogy lazulna, de egyre inkább a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idézi. Vajon meddig hiheti még a politikum, hogy neki ez a kiváltság kijár?

Rostás Szabolcs 2019. július 12., péntek

Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában van. És mivel Budapest nem építhet autópályákat Erdélyben, és egymagában a vasúti infrastruktúrát sem korszerűsítheti, egyelőre marad a légi összeköttetés bővítése.

Pataky István 2019. július 09., kedd

Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés után olyan átéléssel, magabiztossággal mondják bele a kamerákba ezt a szót, mintha ettől bármi változna.

Nánó Csaba 2019. július 04., csütörtök

Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást bemutatni, részben kész könyvet vagy újságot kiadni, befejezetlen festményt kiállítani. Pedig adtak már át nem teljesen elkészült autópálya-szakaszt Romániában. 

Sütő Éva 2019. július 01., hétfő

A szokás hatalma Nagyváradon

Amikor a Bihar megyei magyarok már-már azt hiszik, hogy „fegyverszünet” vagy valamiféle „békeszerződés” van kialakulóban a két magyar párt között, és végre le lehetne kicsit ereszteni, azonnal kiássa valaki az újabb csatabárdot. 

Makkay József 2019. június 27., csütörtök

Büntetlen magyarellenesség?

Nemcsak Székelyföldön, hanem szerte Erdélyben megrázta a magyar közvéleményt a jogtalan román temetőfoglalás, amit legtöbben olyan határ túllépéseként értékelnek, amire nem igazán vállalkozott eddig a román hatalom.

2019. június 22., szombat

Nemzetmentő stratégiára van szükség Erdélyben

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. A hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. 

Makkay József 2019. június 21., péntek

Gazdálkodás, mint életforma

Érdemes bepillantani a mezőgazdasági szakkiállítások mezőgép-, növényvédőszer- vagy vetőmagkínálatába, hogy rájöjjön az ember, az agrárágazat olyan terület, amiben nemhogy szégyellni való nincs, de a gazda egyenesen büszke lehet arra, amivel foglalkozik.

Ábrám Zoltán 2019. június 17., hétfő

A pápalátogatás és annak üzenetei

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem a keresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak” titulált pápa bírálatának, több százezer román állampolgár nyert lelki feltöltődést Ferenc pápa történelmi látogatása idején és azt követően. 

Nánó Csaba 2019. június 14., péntek

A levélírás diszkrét bája

Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még – a fiatalok pedig nem is tudják, mit vesztettek –, mekkora izgalommal lestük a postást kora reggel, hátha aznap bedobja ládánkba a régen várt levelet.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Szállnak rendelkezésünkre

Felértékelődnek a légi közlekedés lehetőségei, és ezzel a magyar kormány is tisztában ...

Pataky István: Megfigyelői státusba kényszerült az RMDSZ

Elfogadhatatlan – az utóbbi időben ez a legtöbbet használt szava az RMDSZ vezetőinek. Egy-egy kormányzati intézkedés ...

Nánó Csaba: Lélegeztetőgépen a kultúra

A kultúra az a terület, ahol nemigen lehet mismásolni. Képtelenség félig elkészült előadást ...