Üzent a hatalom. „Meggyőződésem, hogy azoknak a románoknak, akik külföldön vállaltak munkát, van okuk hazatérni. Szeretettel várjuk őket, együtt egy jobb Romániát építhetünk” – írja közösségi oldalán a román miniszterelnök. Ettől a mondattól nem csak nekem maradt tátva a szám, a világhálón egész szép karriert futottak be a dühös és nem mindig szalonképes válaszok.
A műkedvelőkből álló kabinet vezetője olyan országba akarja hazacsalogatni a külföldön boldogulókat, ahol a nyáron induló vonatok ki tudja, melyik évszakban érkeznek meg a célállomásra, és komoly étel-, folyadék- és alsónemű-tartalékkal kell az elméletileg legrövidebb útra is elindulni.
Nemrég hallottam, hogy egy mozdony a nyílt pályán adta be a kulcsot. Az utasok, a személyzet Isten kegyelmére lett bízva, mivel az illetékeseknek fogalmuk nem volt, honnan küldjenek egy működőképes mozdonyt. A sokat emlegetett és dicsért, halálpontos japán vasutak alkalmazottainak százai dőlnének kardjukba pusztán kötelességtudatból, ha ott is így működnének a dolgok.
Én egyébként a kormányfő helyett nem nagyon bíztatnám hazatérésre külföldön dolgozó honfitársaimat, akik tisztában vannak azzal, itthon mi vár rájuk. Már csak azért sem, mert a munkanélküliek aránya hihetetlen módon megugrana, és nem lenne, mivel dicsekedni az EU hatalmasai előtt. Az a statisztika, amit olykor az orrunk alá dörgöl a hatalom, teljesen valótlan képet nyújt. Gondoljunk bele, hirtelen mekkorára ugrana a jelenlegi 5–6 százalékos munkanélküliségi ráta, ha a négy–öt millió román állampolgár (pontosan nem tudni, hányan is mentek el a munkaképesek közül), aki külföldön talált munkát, hazatérne. Akkor lenne csak gondban a hatalom, és a milliós tömegből álló tüntetések valószínűleg mindennaposak lennének.
Sosem voltam híve az elvándorlásnak, sokáig úgy gondoltam – elég naivan –, hogy a dolgokat helyben kell megoldani. Aztán teltek az évek, valahogy átzökkentünk a sötét kommunista korszakon, és úgy éreztük, új szelek fújnak, a sötét után fény vár ránk. Mint a mesékben. Édes balgaság! Magunkhoz tértünk, az évek ugyanúgy telnek, és sokak számára csak a nyomor lett fényesebb. Meghazudtolva minden törvényszerűséget, a csőcselék idővel még inkább elbutult, a senkik egyszerre kivirágoztak, és még mindig annál az ámulatnál tartunk, hogy több mint negyed százada micsoda figurák vezetik az országot.
Egyetlen hasznát látom az idők változásának: mehet mindenki, amerre a szeme lát, senki sem tartja vissza, ha nincs oka a maradásra. Vagy itt üldögél a dantei pokolban, ahol végül felhagy „minden reménnyel”.
Irreális világban élünk. Akinek dolga volt az egészségüggyel, tapasztalhatta, micsoda katasztrofális állapotok uralják. Akinek a tanüggyel van kapcsolata, ugyanezt látja. Akinek az igazságszolgáltatással van dolga, az sem mondhat jót. Akinek a hivatalokkal, annak vasból kell lennie az idegeinek. Aki becsületesen dolgozik, azt hülyének nézik. Aki nyugdíjas, boldogtalan. Aki útnak indul, nem tudja, hol köt ki. Aki… A miniszterelnök hazacsalogató bejegyzéséhez rengetegen hozzászóltak. Többnyire olyanok, akik az érem mindkét felét – az itthon, illetve külföldön vállalt munka utáni fizetséget és életkörülményeket – megtapasztalták. Egyikük – valószínűleg régóta külföldön dolgozó honfitársa – pontosan fogalmazott: „ez az ember azt gondolja, hogy akik elmentek, mazochisták, hogy visszatérjenek?” De az is felvetődik, vajon önsanyargató, aki itt marad? A választ az olvasóra bízom.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.