Diplomáciai „keménykedés”

Látszólag mindenki fellélegzett, amikor a magyar diplomácia határozott fellépésének köszönhetően a marosvásárhelyi katolikus gimnázium sorsa átmenetileg rendeződött. A magyar kormány sikerként könyvelheti el, hogy a kisebbségi jogokat folyamatosan lábbal tipró Románia visszakozásra kényszerült, hiszen ne férjen kétség ahhoz, hogy külügyi tiltakozás nélkül – az ominózus bírósági döntésre hivatkozva – a helyi tanfelügyelőség rég áthelyezte volna a gyerekeket más iskolákba. Paradox módon a Tudose vezette román kormány is fellélegzett, mert az iskolacirkusz rendeződésének oldalvizén megmaradt az RMDSZ-szel fenntartott paktuma. Amúgy jellemző az RMDSZ politizálására, hogy hiába van egyezsége a Szociáldemokrata Párttal, önmagában képtelen egy ilyen iskolaügyre megoldást találni. Ha ennyire sem telik a kormányzópárttal kötött paktumból, kérdés, hogy lehet-e ennél nagyobb horderejű ügyek megoldására számítani?

Dicséretes módon a magyar külpolitika végre arra a pászmára állt rá, amire mindig is szükség lett volna a trianoni országcsonkítás óta.

Huszadik századi történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a Kárpát-medencei utódállamokba szorult magyarság jogainak érvényesítéséhez a szép szavak nem elegendőek. Példa rá a közelmúltban lezajlott, mosolydiplomácia-ízű román–magyar külügyminiszteri találkozó, amikor a román külügyminiszter még mindent megígért, de rögtön el is felejtette. A kétoldalú megállapodásról szóló egyezségen jóformán még meg sem száradt a tinta, és bírósági határozatra hivatkozva a román tanügy-minisztérium fel is számolta a katolikus gimnáziumot.

Ehhez hasonló, illetve ennél keményebb meccsek ígérkeznek Kárpátalja magyarságának védelmében is, ahol a kijevi hatalom teljesen felszámolná a nemzetiségi oktatást.

Igaz, hogy az orosz nyelv ukrajnai kiirtása a tét, de mivel ezt így nem lehet törvénybe iktatni, egy kalap alatt elintéznék az „ősellenség” magyarokat is.

Nincs új a nap alatt, csak a módszerek és a rendszerek változnak.

Magyarország kormánya ma már nem csak az erősödő migráció elleni harc végvárainak egyike Európában: az unió és a környező sovén nemzetállamok ellenében kell megvédenie saját nemzeti közösségeit is. Ebben a harcban az országnak évszázados tapasztalatai vannak, ezért a kormány helyzeti előnye, hogy hideg fejjel elemezheti, melyik módszer volt sikeres és melyik nem.

Ma már egyértelmű, hogy minden bevethető diplomáciai eszközre szükség van. Ha ügyesen csináljuk – lásd a V4-ek együttműködését –, az eredmény nem marad el. A politikában ugyanis az igazság rendszerint az erősebb oldalán áll.